Egyetlen tyúk évente közel 32 kg trágyát termelhet. Ha csak néhány csirkét is tartunk, az akkor is óriási mennyiség, amivel nehéz mit kezdeni.
Ha viszont azt nézzük, mennyibe kerül egy zsák marhatrágya, és ehelyett használjuk, rögtön rájövünk, hogy a kertünkben él maga az „aranytrágyát” tojó tyúk.
Trágya plusz alom egyenlő komposzt
Mivel a talaj számára értékes anyagok vannak benne, a baromfitrágyával mindenképpen megéri foglalkozni. Ezért amikor almot cserélünk a madarak alatt, a legnagyobb pazarlás a kert egy eldugott sarkában csak úgy felkupacolni. Nem beszélve arról, mennyi légynek ad (számukra) csodálatosan szagos otthont a csirketrágya, komoly egészségügyi kockázatot előidézve.
A kulcs a komposztálás, és annak is megvan a módja
A baromfiürüléket ehelyett tegye egy nyitott dobozba, így komposztálás közben vasvillával szükség esetén átforgatható. A komposztálódáshoz négy fő összetevőre van szükség, különben az egész inkább elrohad, ami nemcsak büdös, de pazarlás is. Ezek a szén, amit az alom anyaga tartalmaz (például szalma), a nitrogén, ami az ürülékből származik. Ezenfelül a megfelelő nedvességet (víz) és a levegőztetést (oxigén) már magunknak kell biztosítanunk.
Tehát vízre szükség lesz, hogy mennyire, annak eldöntéséhez meg kell nézni, milyen állagú az anyag. Ha sáros, csöpögős, akkor túl sok benne a víz. A másik a levegőztetés. Ehhez elég egy vasvilla, amivel naponta átforgatjuk a kupacot. Ha a folyamat beindult, azt onnan lehet felismerni, hogy hő keletkezik, az anyag meleg. Ezáltal a baktériumok elpusztulnak, sőt az esetlegesen még benne lévő gyommagvak is.
Egy másik lehetőség kevésbé lelkeseknek, ha a csirkék mozgatható ketrecben vagy tyúkólban élnek. Időnként az „otthonukat” csak egyszerűen arrébb kell költöztetni. Ez a csirkéknek is jó, mert újra találnak kapirgálnivalót (és közben megszabadítják a talajt a kártevőktől), és a trágya természetes szétszórása és beforgatása is biztosított.
Fotó: Pixabay
