Az őszi időszak a kalászos gabonák életében általában nem sok növényvédelmi feladatot ad a gazdálkodóknak. Nyilvánvalóan az adott évjárattól függően szükség lehet már az ősz folyamán esetleg fungicides kezelésekre az árvakelésekről, kezeletlen gabonatarlókról az őszi fővetésekre áttelepült kórokozók ellen.
Ugyancsak szükséges lehet a vírusvektor levéltetvek és kabócák elleni védekezésre is az állományok fertőzöttségének függvényében. Amennyiben nagyon erős egyes ősszel kelő gyomok fertőzése a gabonákban, akkor jó eséllyel szükség lehet herbicides beavatkozásra is. Ugyanakkor általában ősszel már nem szokták peszticidekkel kezelni a frissen kikelt kalászos állományokat.
A gabonafutrinka és lárvája
Van azonban egy károsító, amely ebben az időszakban jelenik meg, és kártétele nyomán foltokban, vagy akár teljes mértékben kipusztíthatja a gabonavetéseket. Ez a károsító a gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides).
A gabonafutrinka évente egyetlen nemzedéket nevelő bogárfaj, amely lárvaként telel át a talajban, amelybe gondosan kitakarított, függőleges járatot készít. Nagyon jól bírja a téli hideget, így a kemény fagyok (amelyek az utóbbi években már el is maradtak) sem károsítják.
Hamarabb fagy ki a gabona, mint hogy a kártevő lárvája elpusztuljon a hidegben.
Ez a kártevő tipikus ragadozó bogár, amelynek mind lárva, mind pedig imágó alakban erre a táplálkozásra alkalmas rágó szájszerve van. Ugyanakkor ez a szájszerv a növényi táplálék feldarabolására alig alkalmas. Gyakorlatilag a kártevő nem tud vele vágni, csak lyukasztani.
Ennek megfelelően a kártétele is jellegzetes. Alapvetően a fő károsító a lárva, bár az imágók is rágcsálják a nyár folyamán a kalászokat, de ez a kártételük elhanyagolható. A lárvák viszont frissen kikelt, még kis méretű növényekkel találkoznak, és képesek lehetnek azok akár tömeges mértékű elpusztítására is.
Mivel ragadozó szájszervükkel nem tudják elvágni a növényi rostokat, így a köztük levő, alapvetően táplálóbb parenchima sejteket használják táplálkozásra. A fennmaradó rostok összeszáradva ott maradnak a kártétel helyszínén. Erről kapta a károsító lárva a csócsárló nevet.
Ez a jószág rendkívül bizalmatlan a külvilággal szemben, így ideje java részét a talajban kialakított járatában tölti. Erősen fénykerülő, csak sötétben merészkedik ki járatából és csak akkor károsít. Ezt a tulajdonságát viszont a kémiai védekezés során ki is lehet használni.
A gabonafutrinka imágói jól repülnek és a nyári ivari érési táplálkozást követően a gabonaföldek talajába helyezik el petéiket. Ennek során értelemszerűen előnyben részesítik a puhább, nedvesebb talajokat. Az ilyen helyeken akár hatalmas mennyiségű pete is kerülhet a talajba, és az ott kikelő lárvák könnyedén totális állománypusztulást is okozhatnak.
Mivel az idei nyár rendkívüli mértékben forró és száraz volt, így a kártevő imágói csak ott tudtak petét rakni, ahol valamiért nedvesebb és puhább volt a talaj az átlagosnál. Ilyen helyek pl. a szalmacsomók, amelyek alatt a talaj valamivel puhább és nedvesebb volt egy ideig.
Ha foltos a frissen kelt gabonák kelése, vagy szinte „eltűnik” a már kikelt, zöld növényzet, akkor mindenképpen érdemes egy gondos szemlézéssel megvizsgálni, hogy nem a csócsárló jelenléte és károsítása okozza-e a problémát.
Védekezési praktikák
A gabonafutrinka alapvetően monokultúra kedvelő károsító, így a gabona-gabona sorrend megtörése már önmagában elegendő a kártétel minimális szintre történő leszorításában. Arra mindenképpen ügyelni kell, hogy ez a károsító a gabonafélék tekintetében nem éppen válogatós, így gyakorlatilag valamennyi termesztett gabonánkat képes elfogyasztani. Még a pelyvás „ősgabonák” sincsenek tőle biztonságban.
Ha már eldöntött tény, hogy gabona után gabonát vetünk, akkor érdemes élni az inszekticides csávázás lehetőségével. Van hazánkban erre alkalmas, engedélyezett, cipermetrin hatóanyagú csávázó szer, amely hatékony ez ellen a kártevő ellen.
Alkalmazása során ugyanakkor kerülni kell a túlságosan mély vetéseket, mivel a készítmény a cipermetrin enyhén gázosodó jellegét is kihasználja a kártékony gabonafutrinka lárva elpusztítása céljából.
Amennyiben nem használtunk inszekticides csávázást és a kártevő jelenlétét már megfigyelhetjük az őszi vetésű gabonák állományaiban, akkor már csak az inszekticides állománykezeléssel tudunk a kártevő ellen védekezni.
Erre a célra meglehetősen sok, döntően valamilyen szintetikus piretroid hatóanyagú készítmény áll a termesztők rendelkezésére. A kezelés végrehajtása során erősen ajánlott tapadásfokozó alkalmazása, főképp a még szögcsírás állományok esetén.
Nagyon jó hatású a kezelések esti alkalmazása. Ekkor a kártevő lárva a járatán kívül tartózkodik, így a testét közvetlenül érheti a rovarölő szer. Nem szükséges táplálkoznia a kezelt növényekből.
Mivel ennél a kártevőnél is igaz az, hogy a károsító étvágya a korával és a méretével gyakorlatilag exponenciális viszonyban nő, így célszerű a védekezést minél fiatalabb lárvák ellen végrehajtani.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
