Lehet, észre sem vesszük, vagy nem tulajdonítunk neki jelentőséget, de bizony, akkor is igencsak benne vagyunk a farsangi szezonban.
Január 6-án, vízkereszt napján kezdődött, és március 4-én, húshagyókedden ér majd véget az az időszak, amelyben fánkrecepteket cserélgetünk, gyermekünk jelmeze miatt őrlődünk, vagy esetleg valahol bekapcsolódunk a karneváli sokadalomba.
A farsanghoz kapcsolódó hagyományok és hiedelmek valóban gazdag örökséget alkotnak nemcsak Magyarországon, hanem világszerte is. Sok esetben talán nem is sejtjük, hogy ezek szorosan összefonódnak a termékenység és a bőséges termés „bevonzásával”.
A farsangi időszak ünneplésének szokásai nagyon régi gyökerekkel bírnak, több ezer évre nyúlnak vissza. Már az ókori Egyiptomban is tartottak lakomákkal egybekötött nagy mulatságokat Ízisz istennő tiszteletére.
Hasonló ünnepségeket rendeztek a görögök is Dionüszosz számára, valamint a rómaiak is megtartották a hét napon át tartó, féktelen kicsapongással kísért szaturnáliát. Bár ennek időpontja nem egyezik a mi farsangunkéval, de számos eleme igen.
A császárok az ünnepi hét idejére karneválokat szerveztek, hatalmas lakomákat tartottak, énekkel, zenével, cirkuszi produkciókkal. Ahogy közeledett a böjti időszak, fokozódott az ünnepi hangulat, mivel az emberek igyekeztek előre feltankolni az édességekből és italokból amiről a böjt idején le kellett aztán mondaniuk…
„Akkor isznak az emberek, tobzódnak, lakoznak és különb-különb-féle hiába való kölcséget művelnek.”
Írja Heltai Gáspár némileg elítélően az 1500-as években a farsangról szóló „A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való Dialógus”-ban. Egy pillanatig se gondoljuk, hogy valamifajta hungarikumról van szó.
„A furkósbottal, kővel, kalapáccsal, mérőléccel, malteroskanállal és kézifűrésszel felfegyverzett fiatalok feldúlták a színházakat és a bordélyokat, és amikor a városi rendfenntartók a helyszínre értek, kőzáporral fogadták őket.”
Mindezzel Peter Burke jellemzi az egykori London egy húshagyókeddi napját. De vég nélkül sorolhatnám az ilyen és ehhez hasonló feljegyzéseket Európa-szerte. Úgy tűnik, hogy a „régen minden jobb volt” álláspont ebben az esetben is nehezen védhető. De térjünk vissza békésebb vizekre, vagyis a terített asztalokhoz.
Vidékek és ételek
Nagy Vera „Ünnepi táplálkozás Hódmezővásárhelyen” című tanulmányában azt írja, hogy bár a településen nem voltak a farsangnak nagy hagyományai, de annak utolsó három napját, a vasárnapot, hétfőt és a húshagyókeddet megünnepelték.
Az első kettőn nem volt meghatározott étrend, de valami húsféle és kalács, lepény, pite került az asztalra. Húshagyókedden mind a reformátusoknál, mind a katolikusoknál meghatározott étrend volt, ez pedig a töltött tyúk.
A töltelék apróra vágott főtt tojás volt, és a tyúkot szalonnaszeletekkel beborítva, kemencében sütötték meg, aprólékjából levest főztek. Természetesen fánk, néhol csőröge is készült ezekben a napokban.
Mivel másnap, vagyis hamvazószerdán kezdődött a húsvét előtti nagyböjt időszaka, így ekkor a katolikus családok böjtös ételeket ettek: tésztalevest tejjel vagy tejföllel, aszalt gyümölcsökből főtt ciberét, tejberizst, mákostésztát. Sőt, az edényeket is rendkívül alaposan elmosták, hogy zsírosak ne legyenek – írja Nagy Vera a nem is olyan régmúlt időkről.
Chrusty vagy faworki, pączek
Pátrovics Péter arról ír, hogy Lengyelországban ebben az időszakban a hagyományos ételek közé tartozik a gazdagon elkészített bigos, amely némileg hasonlít a székelykáposztára. Emellett népszerűek a különféle fánkok, mint például a chrusty vagy faworki, amelyek a mi forgács alakúra csavart, olajban vagy zsírban kisütött csörögefánkunkra emlékeztetnek, valamint az ún. pączek.
Ez utóbbi egy cukorral bevont, alabástrom színű fánk, amelyet Magyarországon „bécsi fánkként” ismernek, és Lengyelországban általában meggyel vagy csipkebogyólekvárral töltik meg.
A lengyelek farsang idején, különösen torkos csütörtökön, szinte mindenhol fogyasztják a pączeket. A farsang vége a hamvazószerda, ami a vigalmi időszak befejeződése.
„A Moréna-égetés szokásának lengyel vonatkozásairól” címet viselő tanulmány egy sajátos lengyel hagyományt is rögzít, amely az utolsó farsangi napokhoz kapcsolódott.
Madárkergetés mint ürügy
A régi lengyel népszokás a kulig, amely mára eltűnt. (Ez nem meglepő, mivel udvarházakból, lovas szánokból és sajnos hóból is igen kevés van napjainkban, ezenkívül az ittas hajtás sem tartozik a támogatott cselekmények közé.)
Egykor a lovas szánokon utazó, furcsa maskarákba öltözött, vidám társaság bejárta az udvarházakat, ahol mindent elfogyasztottak, amit találtak, és a házigazdát is magukkal vitték, hogy társuk legyen az úton, így növekedett a vidám csapat házról-házra.
A szokás neve magyarul póling – ez egy ritka madárfajta, amely a 19. században a Jászság és a Kunság szikes legelőin gyakrabban előfordult, északon fészkelt. Ezt a madarat szélkiáltónak is hívták, mivel a szelet póli-póli kiáltásával jelezte. Valójában a madárkergetés szolgált ürügyként a szánon utazók fékevesztett mulatozásához.
Masopust, kövércsütörtök, sör minden mennyiségben: a cseh farsang
Evelin Jedlík a magyar és cseh farsangi hagyományokat vetette össze. Mint írja, mindkét népre jellemző, hogy az ünnepi időszak nagy része a farsang végére esik. A cseh nyelvben a „masopust” kifejezés használatos erre az időszakra, amely a „maso” (hús) és a „pust” (elengedés) szavakból ered, utalva arra, hogy a farsang után kezdődött a húsvét előtti 40 napos böjt.
A farsang zárónapja minden évben jelentős esemény volt mindkét országban, különösen a kövércsütörtök, amikor gazdag, zsíros ételeket fogyasztottak, hogy a háziállatok zsírosabbak legyenek. A magyar hagyományok szerint ezen a napon sült sertéshúst és fánkot ettek.
Fánk mint gyógyszer
Bács megyében az elsőként kisütött fánkot megszárították, majd porrá törve gyógyszerként használták a beteg állatok kezelésére. A böjt kezdetéig, tehát hamvazószerdáig el kellett fogyasztani ezeket az étkezéseket.
A cseh szokások szerint is fánkot sütöttek, leginkább a kobliha nevű édességet, melyben lekvárt rejtettek a tésztába. A zsíros ételek között itt is szerepelt a sült sertéshús káposztával és knédlivel, és a sör fogyasztása is kiemelt szerepet kapott.
Kövércsütörtök utáni vasárnap a csehek táncos mulatságot rendeztek, amit férfibál követett hétfőn. A farsang időszaka az álarcosbállal zárult mindkét országban, amelyet hamvazószerdát megelőző napon tartottak. A csehek hagyományai szerint minél feltűnőbb, színesebb és érdekesebb jelmezeket viseltek a résztvevők, azok tojást, sört és gyümölcsöt kaptak a legjobb öltözékekért.
