A tél végén, a tavasz kezdetén, illetve később a tavasz folyamán is gyakorta látni szerte az országban mindenütt, hogy a kalászos gabonák nem igazán mutatják azt a haragoszöld színt, amelyet elvárnánk tőlük.
A zöld szín a fotoszintézisért felelős klorofill mennyiségét is jelzi a növényben. Ha ez valamilyen okból lecsökken, akkor a növény is éhezik és egy éhező, beteg növénytől teljesen törvényszerű, hogy nem lehet olyan mennyiségű és minőségű termést elvárni, mint egy jól, kiegyensúlyozottan táplált, egészséges növénytől.
Ha az élettani eredetű problémákat nézzük, akkor két, egymástól eltérő, a gabonák levelein szemmel láthatóan jelentkező problémát különíthetünk el egymástól. Az élettani sárgulást, majd később az élettani levélfoltosságot. Mik is ezek a problémák, és hogyan lehet védekezni ellenük?
Élettani sárgulás
A gabonák élettani eredetű sárgasága, sárgulása alapvetően egy, a kora tavasz folyamán fennálló nitrogénhiány és első sorban az ősziárpa-állományokra jellemző. Könnyedén felismerhető arról, hogy általában a teljes növényállomány elsárgul és minden növény minden levelére jellemző általában ez a sárgulás.
Kivételt képezhet az a nem túl gyakori eset, amikor az árpát optimális időben vetették, a levélzete nem tudott az ősz során hatalmasra fejlődni, így a gyökérzet és a lombozat egyensúlya nem borult fel túlzott mértékben.
Ilyen állományokban is felléphet enyhébb formában a nitrogénhiány, de ez sokszor a forgók és a sorok végén kialakuló nagyobb növénysűrűséggel érintett területeken alakul ki. Ahol kétszer annyi növény van, mint másutt a táblán, ott a talajból hamarabb fogy el a nitrogén és jelenik meg a növényzet sárgulása.
Aránytalanság
Az őszi árpákra jellemző, tavasz elején megszokott nitrogénhiányos állapotért leginkább a növények egyes szervei között fennálló aránytalanság felelős. Különösen a nagyon korán vetett árpák esetében az ősz folyamán hatalmas lombozat fejlődik ki, amely már abban az időszakban felhasználja a talajban levő nitrogén jelentős részét.
Viszont a hidegebb talajban a gyökérzet növekedése lemarad és ennek az a következménye, hogy tavasszal, amikor a növény növekedése megindul, akkor a hideg talajból a semmi kis gyökérzet alig tud felvenni bármit is. Pedig ekkor a talajnál már melegebb légtérben levő levelek erősen igénylik ezt a makroelemet. Igény lenne rá, de a növény a talajból nem tudja kellő intenzitással felvenni a nitrogént ilyenkor.
Mi a megoldás? Az, amit az árpatermesztők már több emberöltő óta alkalmaznak, azaz minél korábban (amint a táblák talajára gépekkel már rá lehet menni) magas nitrogéntartalmú tápanyagutánpótlást alkalmaznak.
Ez azonban csak akkor hatásos, ha ez a tápanyag be tud mosódni a talajba, valamint a gyökérzet azt fel is tudja azt venni. Nyilvánvalóan ekkor relatív nitrogén-túltrágyázást valósítunk meg annak érdekében, hogy a lemaradásban levő gyökérzet a lombozaton látható nitrogénhiányt ki tudja elégíteni.
Ugyanakkor ennek a tavaszi nitrogénhiánynak a megelőzése érdekében mindenképpen célszerű az őszi árpa esetében a szükségesnél korábbi vetések gyakorlatáról leszokni. Az árpák túl korai vetése tápanyagpazarló dolog, hiszen a kialakuló aránytalanul nagy lombozat egy része elfagyhat a télen.
Másrészt viszont a korai vetés a vírusvektor-rovarok tevékenységére alkalmas időszakot is megnyújtja, amely az ellenük szükséges védekezések számának növelésével pluszköltségeket idézhet elő.
Az igazán profi árpatermesztő gazdák már ekkor, kora tavasszal a nitrogénpótlás idején is olyan komplex, nyomelemeket is tartalmazó készítményekkel segítik ki az árpaállományaikat, amelyek a későbbiekben kialakuló élettani levélfoltosságok ellen is védelmet biztosítanak.
Élettani levélfoltosságok
A kalászos gabonák esetében gyakori, hogy olyan tavaszi időjárásban, amikor hirtelen köszönt be nem is a tavaszi, hanem inkább a kora nyári időjárás, akkor a gabonák levelei hirtelen foltosak lesznek és ezen foltok egy része később elhal, elszárad. Ez a tünetegyüttes nemcsak az őszi árpákra jellemző, hanem valamennyi kalászosra, de súlyosabban érinti az érzékenyebb, tavaszi kalászosokat, pl. a tavaszi durumbúzát.
Az élettani eredetű levélfoltosságok jellegzetessége, hogy eleinte apró, akár csak fél mm átmérőjű, vizenyős, áttetsző kis foltok, pöttyök alakulnak ki a leveleken. Ezek később fokozatosan elterjednek a levélen, megnagyobbodnak, majd elhalnak.
A foltok elhelyezkedésében minden esetben észrevehető valamilyen rendszer. Általában a levelek csúcsán jelennek meg először ezek a tünetek, de nagyon széles, elfekvő levélállású gabonáknál előfordul, hogy a levél hajlatánál kezdődnek a problémák. Gyakorlatilag minden esetben ott, ahol a levél a legtöbb napfényt, besugárzást kapja.
„Felpörgő” fotoszintézis
Az élettani levélfoltosságok kialakulása szorosan összefügg a tavasz folyamán hirtelen „felpörgő” fotoszintézissel. Ennek vannak olyan „melléktermékei”, amelyek rendkívül mérgezőek, gyakorlatilag univerzális sejtmérgek, mint pl. a hidrogén-peroxid.
Ezt és a hozzá hasonló, oxigénben gazdag, a sejtek, szövetek szabályozás nélküli oxidációjáért felelős szabadgyököket egy erre kialakult enzimrendszer teszi hatástalanná. Ezek az enzimek viszont csak akkor tudnak kellő mennyiségben a növény rendelkezésére állni, ha a hozzájuk szükséges réz, cink és mangán nyomelemek kellő mennyiségben jelen vannak a növényben.
Ezeket a nyomelemeket a tavasz folyamán sokszor a gabonák nem tudják időben a kellő mennyiségben a gyökérzet útján felvenni. Ha szárazság van, akkor az oldott formában levő elemek hiánya a probléma. Ha túl nedves, levegőtlen a talaj, akkor ezek a fémes nyomelemek mind redukált formában, oxidok, hidroxidok alakjában vannak jelen, amelyet a növények nem tudnak felvenni. Lehet, hogy van elég szükséges tápelem a talajban, de a növény számára nem hozzáférhető.
Ha már a Teremtő által a növény számára biztosított gyökérzet nem képes ellátni a növényt, akkor csak a lombozaton át való táplálás lehet a megoldás. Ezért is fontos az élettani levélfoltosságok megkülönböztetése a gombás fertőzésektől, mert ilyen esetekben a fungicidek alkalmazása csak pénzkidobásra jó.
Ha még az élettani foltosságok első szakaszában, a kis vizenyős pöttyök megjelenése idején alkalmazunk egy hatékony, a kalászosok számára kifejlesztett lombtrágyás kezelést, akkor a tünetek teljes mértékben eltüntethetők.
Ha már szövetelhalás, leszáradás is bekövetkezett, akkor a kezelés csak a tünetek súlyosbodását és újabb levéltünetek kialakulását tudja megelőzni, de a már elhalt növényi sejteket, szöveteket feltámasztani nem tudja.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
