A környezeti viszonyokhoz való alkalmazkodás szép példája, hogy a mérsékelt égövi gyümölcsfajok fái (az erdei és a díszfákhoz hasonlóan) a telet lombtalan állapotban, élettevékenységeiket szinte teljesen leállítva vészelik át.
A nyár végén, ősszel két fő környezeti tényező jelzi a fák számára, hogy közeledik a tél, és föl kell készülni rá. Az egyik a nappalok rövidülése, a másik a hőmérséklet csökkenése. Ezek hatására olyan élettani folyamatok zajlanak a növényekben, amelyek végül az őszi lombhullást eredményezik.
Ahhoz, hogy a gyümölcsfák megfelelően tudjanak fejlődni a következő évben, a tél első felében alacsony hőmérsékletekre, meghatározott mennyiségű hidegegységre, a tél második felében pedig felmelegedésre, bizonyos mennyiségű melegegységre van szükségük.
Hidegigény
Az őszi lombhullás után kialakul a gyümölcsfák áttelelő szerveinek mélynyugalmi állapota. A mélynyugalom során leáll az áttelelő szervek fejlődése, és csak akkor folytatódik, ha egy bizonyos mennyiségű hideghatást megkaptak.
A virágrügyek és hajtásrügyek biológiai órája tehát ketyeg, és regisztrálja az őket ért hidegegységeket. A fajta genetikailag rögzített, öröklött tulajdonsága, hogy mennyi hidegegységre van szüksége a mélynyugalom feloldódásához.
A különböző típusú rügyek hidegigénye eltérő, nem egy időben fognak kilépni a mélynyugalomból. A következő évi terméshozás szempontjából azonban a virágrügyek a legfontosabbak (almatermésűeknél vegyes virágrügyek vannak, de a cikk további részében az egyszerűség kedvéért ezeket is virágrügyeknek nevezzük), ezért ezek hidegigényét vizsgálták a kutatók a legrészletesebben.
A fajták leírásakor meg is szokták adni, de tudnunk kell, hogy ezek becsült, közelítő értékek, arra jók, hogy lássuk a fajták közötti különbségeket. A mélynyugalom megszűnését ugyanis nemcsak a hőmérséklet befolyásolja.
Számos kísérleti eredmény igazolta, hogy sok más környezeti tényező is közrejátszik ebben, úgymint a napfény, a légmozgás, a páratartalom, a fák víz- és tápanyag- ellátása, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Egy sokismeretlenes egyenletről van tehát szó, amelyből, ha csak egy tényezőt ragadunk ki, nem kapunk jó megoldást. A kiragadott egyetlen tényezővel kapcsolatban is sok a bizonytalanság.
A mélynyugalom megszüntetése
Nem tudjuk pontosan, mely hőmérsékleti tartományok a leghatékonyabbak a mélynyugalom megszüntetése szempontjából. A mérsékelt égövi gyümölcsfajok többségénél úgy tűnik, hogy a 0 és +7 °C közötti hőmérsékleten eltöltött órákat regisztrálja elsősorban a növény.
Hazánkban ez azt jelenti, hogy a termesztésben lévő kajszi- és őszibarackfajták közül a kis hidegigényűek virágrügyeinek mélynyugalma január közepe táján, a nagy hidegigényűeké január végén, február elején szűnik meg.
A mandulafajták mélynyugalma még korábban, sokszor már decemberben véget ér. A nálunk őshonosnak tekinthető gyümölcsfajok (szilva, meggy, alma, körte stb.) virágrügyei pedig jóval később lépnek ki a mélynyugalomból, csak március, április folyamán, mert hidegigényük jóval nagyobb, mint manduláé, a kajszié vagy az őszibaracké.
A gyakorlatban a mélynyugalom végének időpontjáról könnyen meggyőződhetünk úgy, hogy szobahőmérsékleten hajtatjuk a fákról begyűjtött vesszőket, gallyakat. Amíg mélynyugalomban vannak a virágrügyek, addig nem hajtanak ki a szobában.
Amint megszűnik a mélynyugalmuk, egyre több virágrügy hajt ki a vízbe állított vesszőkön és gallyakon, hiszen ekkor már a meleg egységeket regisztrálják. A szobában a szükséges mennyiség sokkal hamarabb összegyűlik, mint kint a szabadban.
dr. Szalay László
MATE, Kertészettudományi Intézet, Budai Campus
A cikk teljes terjedelmében az Agrofórum 2025. januári számában olvasható.
