A globális klímaváltozás sajnos hazánkat sem kíméli. Ez ugyanakkor sok esetben nem egyértelműen a melegedés irányába mutat, az általában csak az éves átlagok vizsgálata során tűnik fel.
Viszont a csapadékok és a hőmérséklet tekintetében is egyre gyakoribbak a szélsőségek. Ezek egyes esetekben jelentős veszéllyel járhatnak a mezőgazdasági termelésre, mivel károkat okozhatnak az arra érzékeny mezőgazdasági kultúrákban.
Napjainkban is épp egy ilyen szélsőséges periódusban vagyunk. Ha visszaemlékszünk január utolsó hetére, akkor évszázados melegrekordok dőltek meg, viszont most, pár héttel a januári tavasz után nyakunkba szakadt a februári tél. Milyen következményei lehetnek ennek a meteorológiai szélsőségnek?
Nyugalmi állapotok
A különféle szántóföldi és kertészeti kultúrák, amelyeket kinn a földeken ér a tél, sok esetben fel is készültek a zimankós téli időjárásra. A téli hidegben alapvetően a fagy, illetve a folyékony növényi nedvek megfagyása okozhatja a legnagyobb problémát, ezért a szabadban áttelelésre kényszerülő növényeknek erre valamilyen módon reagálniuk kell.
Vagy olyan állapotba kerülnek, amikor nagyon kicsi a víztartalmuk és ezáltal szinte nincs is bennük megfagyásra alkalmas folyadék, vagy pedig olyan védelmi mechanizmusokat építenek ki (zárt rügyek stb.), amelyek meggátolják a nedvességben dús osztódó szövetek fagy által történő károsodását.
Értelemszerűen a téli hidegben a növények nem növekednek, hanem kivárva az arra alkalmas időt nyugalmi állapotba kerülnek. A nyugalmi állapotnak is alapvetően két változata létezik.
A mélynyugalmi állapot során a szabadban áttelelő növények hidegtűrése maximális mértékű, és még akkor sem indulnak növekedésnek, fejlődésnek, ha az időjárási tényezők egyébként azt lehetővé tennék. Ezért nem, vagy csak elenyészően kis hányadban indulnak szárba pl. az őszi biotípusú kalászos gabonák és ezért nem hajtanak ki a tél elején a különféle lombhullató fák, cserjék.
A mélynyugalmi állapot nyilvánvalóan nem tart örökké, és egy adott, a fajra, sőt a fajtára jellemző hideghatás után a növény már potenciálisan készen áll a további fejlődésre. Ekkor már csak a külső környezeti tényezők, így az időjárás jellege szabja meg, hogy a tavaszi fejlődés beindul-e. Ezt a stádiumot nevezzük kényszernyugalmi állapotnak.
Hasonló az eset a különféle kártevők esetében is. Sok rovar pl. obligát diapauzába merül a tél idejére és éppen ezért decemberben akkor sem jön elő, ha egyébként az időjárási feltételek mindenben kedvezőek lennének. A téli időszak második felében azonban már sok ilyen nyugalomban levő rovar csak a kedvezőtlen hőmérséklet miatt nem jelenik meg és kezd károsítani.
A jelenlegi helyzet problémái
Az idén február közepén beköszöntött lehűlési periódust január hónapban két, számottevő mértékű felmelegedési periódus előzte meg. Ez lehetővé tette jó néhány növényfajnak a tavaszi növekedés és fejlődés részleges megindulását, egyúttal pedig számos károsító esetében azok korai megjelenését is előidézte.
A szántóföldeken az őszi káposztarepce eddig eléggé jól állta a telet, még az ősz folyamán szélsőségesen nagyra nőtt állományok is csak minimális mértékben károsodtak.
Január végén jó néhány ilyen állomány már megkezdte a tavaszi növekedést, de szerencsére a szárba indulás néhány extrém kivételtől eltekintve még elmaradt. Így a mostani fagy okozhat majd akár jelentős mértékű levél-elfagyást is, de az állományokat elpusztítani vélhetően nem fogja.
Sajnálatos módon a repce szárára veszélyt jelentő ormányos bogarak, így pl. a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és a repce-szárormányos (Ceutorhynchus quadridens) a repceállományokba betelepült populációira a fagy semmiféle veszélyt nem jelent.
A szárormányos alapvetően egy kontinentális telekhez szokott kártevő, így a mostaninál jóval keményebb fagyokat is gond nélkül túléli. A már betelepült imágók a fagyos napokon a repce levélkezdeményei között vannak hibernált állapotban, de az első melegebb napon felélednek, táplálkoznak, párosodnak, majd petét is raknak.
A kalászosok esetében is inkább az ősz során túlzottan megnőtt állományok vannak veszélyben. Totális kifagyás ugyan nem várható, de főleg a fejlettebb őszi árpa esetében jelentős mértékű levél-elfagyás is előfordulhat.
Lombozatpótlás
Mit tehetnek ilyenkor a termelők? Jelenleg alapvetően nem sokat. A fagyok elmúltával a lehűlési hullám során elpusztult lombozat pótlására viszont szükség lesz, amely esetenként nagyobb tápanyag-utánpótlási igényben is megmutatkozhat.
A jövőre nézve ugyanakkor fontos, hogy az áttelelő kultúrák esetében kerüljük az indokolatlanul korai vetéseket (a szükségesnél nagyobb vegetatív biomassza kinevelése miatt), valamint erősen ajánlott mind a repce, mind a kalászosok esetén a kiegyensúlyozott tápanyagellátás.
Az egyoldalúan nitrogéntöbblettel ellátott növények jóval nagyobb károkat szenvednek el a fagyok során, mint a helyesen táplált állományok. A kiegyensúlyozott táplálás során a makroelemek (foszfor, kálium) mellett egyes mikroelemek, mint pl. a bór kellő mennyiségben történő kijuttatására is érdemes figyelni.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
