A tél utolsó hónapjának, februárnak a végén a jelenlegi nyugalmi időszak legerősebb hideghulláma érte Magyarországot. Ez a drasztikus mértékű és sok helyen hótakaró nélkül érkező lehűlés a szántóföldi növénykultúrákat nem éppen a legjobb időszakban érintette, hiszen a januárban két alkalommal is melegrekordokat döngető felmelegedési időszak hatására sok kultúra (és károsító) fejlődése, aktivitása is megkezdődött.
Érdemes ilyenkor egy szemlézés során felmérni az áttelelő növénykultúrák állapotát, hogy a fagyos periódus okozta esetleges károk elhárítására kellő időben fel lehessen készülni.
Gondok a repcében
Az őszi káposztarepce esetében a már ősszel is nagyobb, fejlettebb állományok lombozatát a február végi fagyos időjárás súlyos mértékben károsította. Sok régióban az összes kifejlett, már a tél eleje óta ott levő és fotoszintetizáló levél elpusztult. Helyenként, főképp az ország déli területein, ahol már a repce tavaszi fejlődése is megindult, a lecsökkent fagytűrésű állományokban tőpusztulásig jutott a fagy okozta kártétel.
Bár az ország döntő hányadán a repcék jókora lombveszteséggel ugyan, de élve jutottak ki ebből a fagyos időszakból, az állapotuk cseppet sem rózsás. A nagy lombveszteség miatt a bennük levő tápanyagok jelentős része a levelek elrothadásával veszendőbe megy.
Az ilyen, károsodott repceállományok környezetében erős rohadt káposztaszagot lehet érezni, amely mutatja, hogy most távozik el a levegőbe az ősszel kijuttatott nitrogén és kén jókora hányada.
Sok gazdálkodó kihasználta a talaj fagyott állapotát és juttatott is ki a repcékre műtrágyát. Ez szerencsés időzítés volt, mivel rá tudtak menni gépekkel a földre és a várható csapadék ezt a műtrágyát be is tudja majd mosni a talajba. Az járt jól igazán, aki a mostani tápanyag-utánpótlás során nem csak nitrogént, hanem más nyomelemeket, így ként is juttatott a növényeknek.
Mivel a repce jó egy hónap múlva már sárga bimbós, virágos állapotban lehet, így érdemes elgondolkodni a szükséges bór nyomelem-utánpótlás módján is. Jelenleg ez még nem igazán időszerű, mivel a lombozat jelentős részének elfagyása miatt nagyon lecsökkent a lombtrágyákban levő hatóanyagok felvételére alkalmas növényi felület. Ezért ezt a nyomelemet (amely iránt a repce igénye a kénhez hasonlóan eléggé nagy) inkább később, a növényvédelmi kezelésekkel egy menetben juttassuk majd ki.
Legyünk résen!
A repce esetében nem csak tápanyag-utánpótlási, hanem növényvédelmi szempontból is érdemes résen lenniük a gazdáknak. A repce szárát veszélyeztető ormányosbogarak január során két alkalommal is be tudtak települni a táblák növényzetébe (a témában készült videónkat itt nézheti meg).
Amint melegebbre fordul az időjárás, a kártevők betelepedése tovább folytatódik, viszont a már betelepült, érési táplálkozáson átesett rovarok párosodása és peterakása is meg fog kezdődni. Ezért fontos a repceállományokban az ormányosok és a fénybogarak populációjának folyamatos nyomon követése.
A repcékben most kezdődik a mezei pockok szaporodása, ettől az időszaktól kezdve állományuk meglehetősen gyorsan növekedésnek fog indulni (videónk itt tekinthető meg). Mivel a repce szárba indulása után már sem a szárnyas ragadozók nem tudják elérni ezeket a kártékony kis rágcsálókat, sem pedig a véralvadásgátló készítményeket nem tudjuk a járatokba elhelyezni, így már csak nagyjából egy hónapunk maradt arra, hogy a rágcsálók egyedszámát minél kisebb szintre csökkentsük.
A gabonákban is vannak problémák
Az áttelelő őszi kalászosok esetében leginkább az ősziárpa-termesztő gazdáknak kell készülniük arra, hogy a növényeiket megvédjék részben a tápanyaghiánytól, részben pedig egyes fertőző növénybetegségektől.
Az ősziárpa-állományok jelentős részében már kialakult a tavasszal megszokott élettani eredetű, nitrogénhiány által előidézett sárgulás (videónk a témában itt tekinthető meg). A tápelemhiány leküzdésére ugyanakkor célszerű olyan, nyomelemeket is tartalmazó készítményeket alkalmazni, amelyek később az élettani levélfoltosságok kialakulása ellen is védelmet nyújtanak.
Nem szabad elfeledkezni az őszi árpa lombozatát veszélyeztető betegségekről sem. A korán vetett árpákban a meleg őszi időjárás következtében már az ősz folyamán elszaporodtak a különféle kórokozók.
A környezeti tényezők az ilyenkor gyakoribb barna levélfoltosság (Bipolaris sorokiniana) helyett a jóval nagyobb pusztításra képes és ezáltal veszélyesebb hálózatos levélfoltosság (Drechslera teres) dominanciáját alakították ki, amelyhez egyre inkább felzárkózik az árpa lisztharmata (Blumeria graminis f. sp. hordei) is.
Érdemes gondos szemlézéssel felmérni a kórokozók mennyiségét az árpaállományokban, és a lisztharmat esetében érdemes figyelni a kórokozó biológiai állapotára is. Gyors terjedésre csak a hófehér színű, aktív gombatelepektől számíthatunk.
A barnás színű, öreg micélium, illetve a kazmotéciumoktól már „mákos”, öreg telepek szélein a micélium megújulhat ugyan, de gyors terjedésre, konídiumképzésre ezeknél a telepeknél nem kell számítani.
Hertelendy Péter
Her – Ba Kft.
