A tavasz kezdetén, még a lombfakadás kezdete előtt nem árt alaposabban szemügyre venni az álló kultúrák, a különböző gyümölcstermő növények egészségi állapotát.
A lombozat hiányában több olyan kórokozót is könnyebb meglelni és ellenük védekezni is egyszerűbb most, mint a vegetációs időszak közepén. Amikor is a hatalmas lombtömeg és esetlegesen már a szüret is akadályozhatja a károsítók elleni védekezést.
Nem csak a fákon lehetnek problémák
Sokan, ha a kertészeti gyümölcstermesztésre gondolnak, akkor általában igen nagy eséllyel a különböző gyümölcsfák állományai által alkotott ültetvények jutnak elsőként az eszükbe. Pedig hazánkban a különféle bogyós gyümölcsű cserjék termesztésének is nagy hagyományai vannak.
Ez még akkor is igaz, ha egyre melegedő és száradó éghajlatunk pont ezeknek a gyümölcsfajoknak okoz a nyár folyamán kibírhatatlan feltételeket a túléléshez. Ez a tény a páratelt levegőt és több nedvességet igénylő gyümölcsfajok esetében azok visszaszorulását eredményezi.
A bogyós termésű cserjék között még leginkább a tüske nélküli szeder (Rubus fruticosus) az, amely legkevésbé sínyli meg éghajlatunk változását. Sok helyen az országban még napjainkban is jövedelmezően termeszthető.
Ugyanakkor ennek a kultúrának is megvannak a maga károsítói, amelyekre oda kell figyelni. Különben a szeder állomány növény egészségügyi állapotát annyira lerontják, hogy nem csak a termesztés jövedelmezősége, hanem az ültetvény további léte is veszélybe kerülhet. A szeder esetében az egyik ilyen fontos kórokozó a szeder sárga rozsdája (Kuehneola albida).
Ha növényvédelemhez némiképp értő ember meghallja a sárga rozsda nevet, akkor sok esetben egyből a búza sárga rozsdájára (Puccinia striiformis) gondol. Pedig e két kórokozó teljesen más faj, még életmódjuk sem hasonló. A szeder sárga rozsdája egész életét a szeder növényen éli le.
Döntően a szár háncs szövetébe ágyazott, narancssárga színű ecidiospórás és uredospórás telepek formájában vészeli át a telet. Ezek a hosszúkás rombusz alakú sebek a száron igazság szerint most láthatóak a legjobban és most érhetőek el fungicidekkel a legkönnyebben.
A kórokozó fertőzési nyomását a vegetációs szezon kezdete előtt jelentősen csökkentheti az áttelelő telepek eltüntetése. Ez történhet metszéssel is, de igen sok esetben erre kevés a lehetőség, mert így nem maradna elegendő szár a bokrokon.
Viszont ez a kórokozó meglehetősen érzékeny a különböző fungicidekre, így egy gombaölő szeres kezelés a jelenlegi időszakban, amikor alig van lombozat a bokrokon és a szeder tövek minden porcikája elérhető a permetezés során, igen csak eredményes lehet.
Nem csak a gyümölcsösökben lehet a probléma
A fásszárú álló kultúrák esetében is időszerű egy gondos szemlézés, amellyel célzottan kereshetjük meg a különféle, súlyosabb károkkal fenyegető károsítókat. Ha csak hazánk leggyakoribb és legnépszerűbb gyümölcsfaja, az alma esetére szorítkozunk is, jó néhány olyan károsítót találhatunk, amelyek a mostani időszakban könnyen felismerhetőek. Ellenük most könnyű a védekezés a sokszor mindent is eltakaró lombozat hiánya miatt.
Az állati károsítók közül az utóbbi években lassú, de érzékelhető terjedésbe kezdett gyűrűslepke (Malacosoma neustria) gyűrű alakú áttelelő petecsomói most könnyedén észlelhetőek a vékonyabb ágakon.
Ellenük elméletileg lehet metszéssel is védekezni, de előfordulhat, hogy olyan erejű a fertőzés, hogy túl sok ágat kellene levágni a kártevő megállításához. Ekkor a legjobb módszer megjelölni pár áttelelő petecsomót és azok kiürülésekor egy kontakt inszekicides permetezést eszközölni.
A kikelés után pár napig még igencsak sebezhetőek a hernyók, ráadásul még nem képeztek szövedéket, amely felfoghatja a kijuttatott permetlevet.
Az alma és valamennyi rokon vad és termesztett gyümölcsfaj esetében rendkívül veszedelmes betegség az almatermésűek tűzelhalása. A betegséget okozó baktérium (Erwinia amylovora) döntően a fák idősebb ágain kialakított rákos sebekben telel át. Ezek elpusztítása, azonnali megsemmisítése rendkívül fontos.
Lényeges, hogy a felfedezett rákos fás részeket jókora, még egészséges résszel együtt távolítsuk el. Minden eszközt, amely ezzel a fertőzési forrással érintkezett, mielőbb fertőtlenítsünk (pl. hipós oldattal). A levágott részeket legegyszerűbb azonnal elégetés útján megsemmisíteni.
Sajnos a tűzelhalás kórokozója (mint ahogy más kórokozók, kártevők sem) nem igazán tartja tiszteletben a birtokhatárokat. Nagyon gyakran az ültetvényen kívül elhelyezkedő áttelelő gócokból indul ki egy fertőzés. Éppen ezért erősen ajánlott valamennyi almatermésű fajból (alma, körte, birs, berkenye,..) álló ültetvény közelében a fasorok, erdőszélek átvizsgálása és az ott előforduló, vadon élő gazdanövények gondos szemlézése.
Igen sok erdősávban találni almát, de a körte is gyakori kivadulva. Fontos, hogy ha ezeken találunk tűzelhalás okozta rákos sebeket, torzulásokat, akkor azokat is mielőbb szüntessük meg pont úgy, ahogy az ültetvényben eljárnánk. A fertőzési nyomás ez úton történő lecsökkentésével jó esetben számos, a vegetáció során szükséges kezelést úszhatunk meg.
A képek a szerző felvételei.
