A levéltetvek szinte valamennyi termesztett és vadon élő növényen előfordulnak. Sok esetben jelentékeny károkat is előidézhetnek, de általában az indirekt kártételük a jelentősebb.
Dísznövényeken, illetve egyes frissen fogyasztandó élelmiszereken már a puszta jelenlétük is megakadályozhatja azok értékesítését, vagy elfogyasztását. E gyakori és rendkívül gyorsan elszaporodó kártevők ellen sokszor nem is olyan egyszerű a védekezés.
Fontos a helyes időzítés
Sok esetben a levéltetvek elleni védekezés kulcsa nem a felhasználandó készítmény kiválasztásában, hanem a kezelések minél jobb időzítésében keresendő.
Sajnos nagyon gyakori az a jelenség, hogy a levéltetvek ellen eléggé megkésve védekezünk. Ezek a védekezések bizonyos esetekben (de nem mindig!) szélsőségesen magas hatékonysági %-ot is elérhetnek, ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy helyesek.
A késői védekezések esetében mindig felmerül valamekkora mértékben az a probléma, hogy a védekezés időpontjáig ezek a jószágok háborítatlanul szaporodhattak és mire elpusztítjuk őket, addigra már valamekkora kártételt biztosan előidéztek.
Így a védekezés – akármilyen jól is sikerült – csak egyfajta „vérbosszúként” fogható fel és csak a már bekövetkezett kár súlyosbodását tudja megállítani.
Az időben megkésett védekezéseknek még egy kellemetlen hozadéka is lehet. Sok levéltetű faj a táplálkozása során valamekkora mértékben torzítja a növényt. A kártevők ezek után a növényi torzulások (gubacsok, besodródott levelek,…) védelmében károsítanak tovább.
Ezzel viszont elbújnak a kontakt hatásmódú készítményekkel való érintkezés elől. Így az ilyen típusú növényvédő szerekkel történő kezelések hatékonysága a szükségesnél jóval alacsonyabb lehet. Célszerű ezért a levéltetvek ellen még a felszaporodás elején foganatosítani a védekezést.
Az eredeti, japán Mospilan 20 SG, a hatékony megoldás levéltetvek ellen!
További információk: www.sumiagro.hu
A nyereményjáték részleteiért KATTINTSON A KÉPRE!
Előrejelzési praktikák
A levéltetvek elleni hazai védekezési gyakorlat alapvetően a szignalizációra alapul, azaz a kártevők közvetlen észlelése esetén döntünk az inszekticides beavatkozásról. Ez a kártevők gyors szaporodásának, illetve egyes fajok esetében azok rejtőzködő életmódja miatt nem is olyan egyszerű, a potenciálisan veszélyben levő állományok gyakori szemlézését feltételezi.
Jó néhány levéltetű faj esetében ugyanakkor lehetőség van a távlati előrejelzésre is. Ez döntően olyan gazdanövény váltó levéltetű fajok esetében járható út, ahol a téli gazdanövény valamilyen gyakori fás szárú növény.
Fontos, hogy kellően gyakori legyen, ne kelljen egy fertőzött gazdanövény keresésével napokat eltölteni.
A fás szárú gazdanövényen levő kolóniák egy adott helyszínen (ez lehet akár 1-2 fa, vagy bokor) egyfajta referencia pontként szolgálhatnak egy-egy adott levéltetű faj esetében a téli gazdanövényen való fejlődés nyomon követésére.
A levéltetvek a téli gazdanövényen elszaporodva néhány generáció után szárnyas alakok kinevelésébe kezdenek. Amelyek számára a fás szárú, amelyen élnek, már nem gazdanövény többé. Ezek a szárnyas alakok kolonizálják később a lágyszárú nyári gazdanövényeket.
Ilyen levéltetű fajból meglehetősen sok van. A kecskerágón áttelelő Aphis fabae levéltetű faj a későbbiekben számos lágyszárú kultúrát, így pl. a napraforgót is képes megtámadni.
A napraforgó másik gyakori, ráadásul nagyon korán megjelenő, „elbújós” levéltetve, a sárga szilva levéltetű (Anuraphis helichrysi) betelepedésének valószínűsíthető kezdetét a mirobalánon (Prunus cerasifera) levő kolóniákban kialakuló szárnyas egyedek megjelenése fogja számunkra megmutatni.
A csemegekukoricában olykor durván elszaporodó, fekete színű zelnicemeggy levéltetű (Rhopalosiphum padi) betelepedésének várható idejét a fasorokban előforduló zelnicemeggy (Prunus padus) hajtásain levő kolóniák szemlézésével tudjuk megállapítani.
Mi a közös ezekben a károsítókban?
Olyan gyakori, szinte mindenhol előforduló fás szárú gazdanövényen telelnek át, ahol a tavasszal kialakuló kolóniákban megjelenő, migrációra kész szárnyas egyedek pontosan meg tudják mutatni számunkra a nyári gazdanövényekbe való betelepedés kezdetének időpontját.
Ez előtt az időpont előtt majdnem felesleges a levéltetvek keresése a szántóföldön. Ha már vannak szárnyas egyedek a fás szárú növényeken levő kolóniákban, akkortól érdemes gyakorta szemlézni a szántóföldi növényeinket.
A védekezés pontos időpontját nyilvánvalóan ezek a szemlézések fogják meghatározni. A téli gazdanövények kevés időt igénylő figyelésével sok időt takaríthatunk meg a szántóföldi kultúrák szemlézésére fordított időkeretből.
A képek a szerző felvételei.
