Az őszi és tavaszi árpa közismerten az egyik „legbetegebb” kalászos kultúránk. Különösen a levélfoltosságokat okozó, nekrotróf életmódú kórokozók által előidézett betegségekkel van „jól ellátva”.
Ezek közül a kórokozók közül a barna levélfoltossággal (Bipolaris sorokiniana), illetve a hálózatos levélfoltossággal (Drechslera teres) szinte minden évben tömegesen találkozhatunk. Vannak ugyanakkor olyan levélfoltosságokat előidéző kórokozók is, amelyek jóval ritkábbak. Ugyanakkor lehetnek veszélyesek is!
Leopárdmintás foltok az árpa levelein
Az idei év májusának közepén több termőhelyen is érdekes tünetek jelentkeztek néhány őszi árpa állomány lombozatán. Az alsóbb levélszinteken a leveleken barna–sárga foltos mintázat alakult ki, a levelek néhol szinte leopárdmintázatot vettek fel.
A barna foltokat övező sárga udvarok ráadásul teljesen véletlenszerűen helyezkedtek el a leveleken, amely már első ránézésre kizárta az élettani eredetű levélfoltosságok lehetőségét.
A kórokozó azonosítása és jellemzése
A fentebb említett levéltünetekért az árpa ramuláriás levélfoltosságát előidéző Ramularia collo-cygni nevű kórokozó a felelős. Ez a kórokozó sajnálatos módon a vetőmagot is képes megfertőzni, azzal terjedni is képes még a csávázás ellenére is.
Bár alapvetően az árpa (Hordeum) fajokat támadja, de képes megfertőzni a gyakori gyomnövényként ismert tarackbúzát (Agropyron repens) is.
A fertőzés időzítése és felismerésének nehézségei
Ez a nekrotróf kórokozó kimondottan kedveli a már idősebb, öregedő lombozatot, így általában csak a kalászolás és a virágzás idején, vagy utána szokott olyan mértékben megjelenni az árpa legidősebb, alsó levelein, amely már felkeltheti a gazdák figyelmét is. Mivel a kórokozó által előidézett foltok mérete, a klorotikus udvar nagysága nagyban függ a kórokozó patotípusától, a termesztett fajta fogékonyságától és a környezeti tényezőktől is, így felismerése eléggé nehéz.
Sok esetben összekeverik a hálózatos levélfoltossággal, vagy az árpán meglehetősen gyakori élettani eredetű levélfoltosságokkal is. Pedig ez a kórokozó sem leküzdhetetlen, csak időben fel kell ismerni a jelenlétét.
Mikor indokolt a védekezés?
Az árpa ramuláriás levélfoltossága ugyan meglehetősen későn jelenik meg általában a lombozaton olyan mértékben, amely már problematikus lehet. Általában ekkor már nem nagyon alkalmaznak a gazdálkodók fungicides állományvédelmet, pedig ez a kórokozó az árpa növény életének utolsó heteiben képes elszabadulni és a felső levelekre átterjedve súlyos mértékű termésveszteséget okozni.
Védekezési javaslatok
Amennyiben biztos, hogy ez a ritka, de nagy pusztító erővel rendelkező kórokozó jelenik meg az árpaállományban, akkor a virágzás utáni időszakban indokolt a fungicides állományvédelem. Nem csak növénykórtani, hanem gazdaságossági szempontból is.
Jóval nagyobb értéket semmisíthet meg ez a kórokozó, mint amennyibe az ellene irányzott, amúgy késeinek számító védekezés kerül. Bár az árpa esetében alapvetően a korai, a szárba indulás kezdetére tervezett fungicides kezelés a célszerű, de ez a „gerontofil” kórokozó kivételt képez.
Szerhasználat és időzítés
A Ramularia collo-cygni ráadásul elég „kemény” ellenfél, így azon fungicidek esetében, ahol több dózis alkalmazása is engedélyezett, minden esetben a legmagasabb engedélyezett dózist kell alkalmazni. Arra azonban ügyeljünk, hogy a kezelés időzítése és a szer választás során mindenképpen tartsuk be a készítmény élelmezés-egészségügyi várakozási idejét.
Az őszi árpa már országszerte a tejes érés állapotában van, így már „látótávolságon belül van” a betakarítás. Túlságosan hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idejű készítmény választása, illetve a védekezés halogatása most nem igazán javasolható.
A képek a szerző felvételei.
