Magyarország a szabadföldi paprikatermesztés északi határán helyezkedik el, így termesztése kockázatosabb. Kijelenthető, hogy a paprika az egyik legigényesebb zöldségfajunk, ezért termesztése nagy szaktudást igényel.
A hazai szabadföldi paprika termőfelülete továbbra is stagnálást mutat, míg Európában enyhe csökkenés figyelhető meg.
Hazánkban a paprikát három célból termesztik, amelyek a következők:
-friss fogyasztásra;
-tartósítási célra (hűtő- és konzervipar);
– ételízesítő őrleménynek, vagyis fűszernek.
A szabadföldön megtermett termés 90%-a feldolgozásra kerül, és csak a 10%-a kerül frisspiaci értékesítésre. A fajtatípusok között a termelés a következők szerint alakul: pritamin és kápia paprika 30-30%, almapaprika 15%, TV-paprika 10%, cseresznye és spirál paprika 10%, valamint egyéb típusok 5%.
Az elmúlt évek során a gazdák egyre jobban megtapasztalják a klíma- és időjárásváltozás kedvezőtlen hatásait. Extrém csapadékviszonyok, gyakori tavaszi fagyok, jég- és viharkárok, szokatlan hőmérsékleti viszonyok figyelhetőek meg, amelyek nagyban megnehezítik a szabadföldi termesztést. E problémákat tetézi, hogy az élelmiszerbiztonsági előírások egyre szigorodnak, folyamatos a növényvédő szer hatóanyagok kivonása, miközben egyre több új kórokozó és kártevő jelenik meg. Az inputanyagok és az energia ára is drasztikusan emelkedtek, továbbá a munkaerőhiány miatt a munkabérek is folyamatos növekedést mutatnak.
A szabadföldi paprikatermesztéshez mindenképpen ismernünk kell a talajunk fizikai állapotát, kémiai összetételét, illetve a talaj víztartóképességét. A talaj kémhatása legyen gyengén savanyú vagy semleges (6,4-7 pH). A talaj kalciumtartalmát 1-5% között kell optimalizálni. A terület öntözhetősége is igen jelentős szempont, hiszen a paprika vízigényét hazánk átlagos csapadékmennyisége nem tudja kielégíteni, így mesterséges vízutánpótlást kell biztosítani.
A szabadföldi paprikatermesztésben igen fontos a megfelelő vetésforgó betartása. Jó előveteményei a kalászosok és a pillangósok. A jó talajszerkezet kialakításához továbbá elengedhetetlen a jó minőségű istállótrágya őszi bedolgozása, továbbá a megfelelő tápanyagszint eléréséhez szilárd műtrágyák kijuttatása javasolt kora tavasszal.
A paprika szabadföldi termesztése során a helyrevetés kevésbé terjedt el, mivel a tenyészidőszak túlságosan meghosszabbodik, ezért célszerű a szaporítást palántázva végezni. Túlnyomórészt tápkockás és tálcás palántákat ültetnek. A paprika optimális csírázási hőmérséklete 18-20 ℃ körüli, ezért ma már fűtött házakban történik a palántanevelés (1. kép).

A fűtés nélküli palántanevelés hátráltatja a koraiságot és gyengébb palántaminőséghez vezethet. A magvetés időpontja március közepe-vége, melyet a kiültetési idő és a 6-8 hetes palántanevelési idő határoz meg. A palántanevelés ideje során ügyelni kell a hőmérséklet megfelelő szabályozására, melyhez figyelembe kell venni a fényviszonyokat továbbá a vízellátást.
Kiültetés előtt a palánták edzése során törekedni kell arra, hogy a növények fejlődése ne álljon meg, így a későbbiekben dinamikus növekedés várható. A megfelelő fejlettségű, egészséges palántákat kézzel vagy géppel ültetik legkésőbb május 25-ig. Az állománysűrűség meghatározásához a növényápolás és a növényvédelmi gépek tulajdonságait, valamint a gazdaságossági tényezőket kell figyelembe venni. A szabadföldi paprikatermesztésben legtöbbször az ikersoros művelést alkalmazzák, amelyben a széles és a keskeny sorközök váltogatják egymást, így a szélesebb sorközben a művelőgépek a növényállomány károsítása nélkül mozoghatnak. Ültetéssel egy menetben célszerű a starter műtrágyák kiadása, majd a beiszapoló öntözés elengedhetetlen a növények számára (2. kép).

A paprika vízutánpótlását megoldhatjuk, árasztásos öntözéssel, amely a gazdaságtalansága miatt elavult. Az esőztető öntözés hatékony, a mikroklíma kialakításában és a vízigény pótlásában, de nem mondható víztakarékos öntözési módnak. A csepegtető öntözés, amely közvetlen a gyökérzónába juttatja a vizet és megoldható a tápanyag-utánpótlás is vele, a legtakarékosabb és leghatékonyabb megoldások közé tartozik. Az egyenletes fejlődéshez elengedhetetlen, hogy a talaj nedvességtartartalma a szántóföldi vízkapacitás 65-70%-át elérje, amely azt jelenti, hogy figyelembe véve a természetes csapadék mennyiségét és a levegő hőmérsékletét, a vegetáció során 30-40 mm-es vízadagok kijuttatása indokolt.
Az intenzív szabadföldi termesztésben a koraiság fokozására és a szélsőséges időjárási viszonyok enyhítésére az átmeneti növénytakarás nyújt biztonságot. Napjainkban a folytonnövő fajták alkalmazása megköveteli a támrendszer kialakítását. A területek gyommentesen tartásában a talajtakarás nagy szerepet játszik a mechanikai gyomirtás mellett. Mivel a paprika sekélyen gyökeresedik ezért a sorközök ápolására külön figyelmet kell fordítani, amit a növények a későbbiekben nagyon meghálálnak (3. kép).

A paprika sóérzékeny növény, ezért a tápanyagellátására oda kell figyelni. A fejtrágyát az adott fejlődési időszak igényeihez kell igazítani. Lombtrágyát a tenyészidőszak során a növényvédelmi kezelésekkel együtt érdemes kijuttatni.
A nitrogénnek a tenyészidőszak elején van nagy szerepe, a kezdeti jó adagolás növeli a koraiságot, jó felépítést eredményez. Hiánya esetén a növekedés gyenge és a termések minőségi romlása figyelhető meg. A kálium érésben való szerepe jól ismert, javítja a tárolhatóságot és a szállíthatóságot. ha a növények jól ellátottak káliummal, javul az ellenálló képességük is. A bogyók csúcsrothadását a kalcium hiánya okozza, melyre a termések nagyon érzékenyek. A tüneteket gyakran a tápanyag-utánpótlás és az öntözés hibái tovább fokozzák.
A betakarítás minden esetben kézzel, több menetben történik, gazdasági vagy biológiai érettségben. A termések a virágzást követően 30-35 nap alatt érik el a gazdasági érettséget, majd további 25 nap szükséges a biológiai érettség eléréséhez.
Az elmúlt évek tapasztalatai alapján elmondható, hogy csak az intenzíven termelők tudnak érvényesülni a hazai piacokon, akik öntözés mellett megfelelő technológiai színvonalon tudnak magasabb hozamokat elérni. Az elkövetkező évek során is fontos lesz a technológiai elemek folyamatos fejlesztése.
A cikk az Agrofórum újság 2025. augusztusi számában jelent meg.
További szakmai tartalmakért: KATTINTSON!
A képek a szerző felvételei.