Az állattenyésztési ágazatban az elmúlt években érzékelhető változás zajlott le: egyre több nőt találunk vezetői szerepekben a telepeken, és egyre többen választják ezt a pályát közép- és felsővezetőként is. A szakma mára nyitottabbá vált a nők számára – ezt jól mutatja az állattenyésztési képzéseken tanuló hallgatók nemek szerinti arányának alakulása is. Mindez visszatükröződött az idei FarmerExpón, hiszen a kiállítás történetében első alkalommal fordult elő, hogy az ágazatban vezetőként dolgozó nők közül páran kerekasztal-beszélgetés keretében megosztották szakmai, karrier-tapasztalataikat a szépszámú érdeklődővel.
A beszélgetés első fele a „Nők a vállalati életben” címet viselte, amelynek résztvevői: Csizmár Nikolett, Kenézlő állattenyésztési ágazatvezető (Dózsa Mezőgazdasági Zrt.), Elmer Edina sertésintegrációs vezető (Bonafarm Csoport), Leskó Magdolna ügyvezető (Geo-Milk Kft.), Budai Bernadett ügyvezető (Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.), a moderátor pedig Prof. Dr. Dajnoki Krisztina, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karának egyetemi tanára volt.
A bemutatkozó kört Csizmár Nikolett kezdte, aki elmondta, hogy kilenc éve dolgozik a Kenézlő–Dózsa Mezőgazdasági Zrt.-nél, mint állattenyésztési ágazatvezető. Az állomány fajtaátalakító keresztezéssel létrehozott Holstein. Jelenleg 830 tehénnel dolgoznak, illetve végsőig hizlalják a bikákat, így a teljes állomány a két telepen összesen 2300 egyedet számlál.A Zrt. nyerstej értékesítésével is foglalkozik, a bikákat és elenyésző számban a bikaborjakat is értékesítik.
Elmer Edina a Bonafarm Csoportnál dolgozik több mint tizenöt éve – és ahogy fogalmazott –, jelen pillanatban a sertésintegráció vezetője, napi szinten százharmincezer hízósertéssel foglalkozik.
Leskó Magdolna Sárospatakon a klasszikus, régi gazdálkodási formát viszi: háromezer-kétszáz hektáron van növénytermesztés, és kétezer-hétszáz Holstein-fríz szarvasmarha, ebből 1300 a tehén. A cég teljes egészében belföldi magánszemélyek tulajdona, amely a rendszerváltás után jött létre, a munkavállalók száma megközelítőleg 110 fő.
Budai Bernadett bemutatkozójában kitért arra, hogy az ő helyzete némileg más, mint a többi jelenlévőé, hiszen a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. nem magánvállalkozás vagy gazdasági társaságként működik, annak ellenére, hogy alapvető tevékenységük az állattenyésztés. „Szakmai tevékenységünk azt a célt szolgálja, hogy a kulturális értékeket továbbítsák az állattenyésztésben: az őshonos magyar háziállatfajtákat tartjuk, talán ez a legnagyobb genetikai érték, aminek birtokában vagyunk. A legeltető, hagyományos, extenzív állattartás pedig egy természettel harmonizáló gazdálkodási mód.”
Mint kiemelte, az állam szerepvállalásának jelentős szerepe van ebben a tevékenységben (2500 hektáron gazdálkodnak), hiszen a magánvállalkozótól nem elvárható az, hogy azokat a feladatokat, amelyek nem gazdaságosak, finanszírozza más feladataiból, ami igen. „Amellett, hogy a közhasznú jelleg és a közfeladat ezt a feladatot rója ránk, ez egyben a szívügyünk is.” A cég, amely az egykori Hortobágyi Állami Gazdaság jogutódja, mindezek mellett 170 embernek ad munkát a térségben.
Miután rálátást kaptunk a jelenlevők által irányított gazdasági szervezetek volumenére, a moderátor az eddigi pályaív főbb mérföldköveiről kérdezte őket, illetve arról, hogy mi vonzotta őket erre a hagyományosan „férfiasnak” tartott területre.
A kérdésére kapott válaszok alapján változatos életpályák rajzolódtak ki.
Edina elmondta, hogy gazdálkodó családban nőtt fel, és igen hamar ráébredt arra, hogy a hagyományos lányos elfoglaltságok, mint a kötés, varrás, nem igazán foglalkoztatják, így nem volt meglepő, hogy a mezőgazdaság, és azon belül az állattenyésztés irányába tanult tovább. Számára – tudtuk meg – meghatározó volt az első munkahely, a Hód-Mezőgazda Zrt., ahol gyakornoki pozícióban kezdett.
„Nagyon hálás vagyok az első munkahelyemnek, tenyésztésen dolgoztam, rengeteg kiállításon vehettem részt, a tenyésztés szépségeit ott ismerhettem meg. Költözés miatt került sor a váltásra, így került a Bonafarmhoz, ahol – ahogy megjegyezte – végigjárta a rangsort. „Műszakvezetőként kezdtem, munkám és teljesítményem során kerültem a sertésintegrációs vezetői pozícióba.” Ezzel az életpályával a háta mögött nehéz elképzelni azt, amit Leszner Mária rövid gondolkodás után válaszolt:
„Bennem az a fajta elhivatottság, amit feltételeznek, abszolút nem volt, hazugság lenne ezt mondani.”
„Gimnáziumba jártam, matematika, kémia, biológia érdekelt, és valahogy kizárásos alapon jött az agrárpálya, mert azt biztosan tudtam, hogy mi nem akarok lenni. Még egyetem alatt sem látszódott, hogy milyen utam lesz, akkor ugyanis még szakosodni kellett, és én sem növénytermesztőként, se nem állattenyésztőként, hanem üzemgazdászként végeztem, így kezdtem el anno a pályámat az akkori Kossuth Téesz-nél, az üzemgazdasági csoportban. Gyakornokként a Téesz különböző ágazatait végigjártam, a rendszerváltás a szarvasmarha-ágazatban ért engem.
Akkor volt egy olyan kihívás, hogy most valaki vagy pályaelhagyó lesz, vagy megpróbál belül maradni és alapítani egy céget,
mert akkor már látszott, hogy ezeknek a termelő típusú szövetkezeteknek nem igazán van jövője. Tizenhat akkori középvezető összeálltunk, megalapítottuk a Geo-Milk Kft.-t, és azóta sem engedtük el. Én magam kezdettől fogva az ügyvezetés része voltam, de végigjártam a szakmai utat, így utólag nem sajnálom azt az időt, amit a különböző szakaszokban eltöltöttem.”
Bernadett esetében szintén nem mondhatjuk azt, hogy kisgyermekkora óta erre a pozícióra készült, de a tudatosság, az önképzés, a rendszerszintű látásmód meghatározta útját. „Nagyon messziről indultam, első munkahelyem az élelmiszeriparban volt, itt helyezkedtem el laborban, középvezetői pozícióban, de azt láttam, hogy a gazdasági terület az, ami igazán érdekel.”
Ez az érdeklődés vezetett közgazdász másoddiplomájához. A szakdolgozatának a témája az integrált vállalatvezetési rendszerek voltak, amely némileg azért már előrevetíti a jövőt. Hortobágyra a férje munkahelyváltása miatt került, akkor, mint felidézi,
elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy 1200 fős településen, öt év GYES után találok a szakmámban munkát.
Így, mikor megüresedett egy pénzügyi előadói állás, ami nem igazán egy kétdiplomás álma, örömmel elfogadta. „Akkor nekem megfelelő pozíció volt, a családdal összeegyeztethető, rugalmas, nem borította fel az egyensúlyt. Ebből a pozícióból kétévente mindig egy-egy lépcsőfokot léptem előre. Nagyon érdekelt mindig, hogy amit csinálok, az hogyan illeszkedik a rendszerbe. Mindig tágítottam a kört. Valószínűleg ez vezetett oda, hogy mindig egy következő lépcsőfokra léphettem.
Sokáig azt hittem, szerencse kérdése,
hogy megüresedik egy hely, nem kell senkit kitúrni – ez fontos volt nekem. A helyettes ügyvezető pozíció volt az, amikor tudatosult, nem erről van szó, ez 2018-ban történt. A munkám alapján rám írtak egy munkakört, majd 2022-ben megkaptam az első számú vezetői pozíciót is. Nikolett, ahogy megfogalmazza, a többiekkel ellentétben „belesodródott” a jelenlegi pozícióba, és ott kellett rendkívüli kitartással bizonyítania az idősebb és a férfi kollégák számára is.
„A képzés alatt volt lehetőségem szakterületeken dolgozni, a gyakornoki időszakomat pedig a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.-nél töltöttem. Amikor jelenlegi munkahelyemre kerültem, a telepvezetőnk éppen nyugdíjba készült, állattenyésztési vezető pedig nem is igazán volt.
„Valahogy mindkét pozíciót muszáj volt betölteni, mert nem igazán volt rá ember. Hatalmas kihívás és hatalmas szerencse volt mindez zöldfülűként.”
Nikolett elmondta, hogy először inkább szerencseként élte meg mindezt, majd hamarosan ráébredt a kihívás részére is. „Az életemet túlzás nélkül hat évig a telepen töltöttem, hajnali négytől este nyolcig. Most már lazább kicsit, mert sikerült szakembereket találni – egy női kollégám is lett, műszakvezetői pozícióban dolgozik.
Neki már könnyebb dolga lesz, mikor én oda kerültem, sokan nem hitték el, hogy ott maradok, hogy csinálni akarom. Tapasztalatra fogták, mert nem lehetett kimondani, hogy nő. Nem volt más: nekem bírni kellett…” Mindenhez a kitartáshoz, teherbíráshoz – hangsúlyozta – elengedhetetlenül szükséges volt az is, hogy nagyon szeresse a szakmát, azt, amit csinál. Enélkül nem sikerült volna sikereket elérnie. Arra, hogy nőként, női szakemberként találkoztak-e a beszélgetés résztvevői hátrányokkal pályájuk során, a következő válaszokat hallhattuk:
Magdolna úgy fogalmazott, nem igazán tapasztalt sem előnyt, sem hátrányt szakemberként.
„Voltak feladatok, és arra kellett valaki, aki megoldja. Ezek között voltak olyanok, amelyekkel a férfiak nem szívesen foglalkoztak,
én például a takarmányozás vonalán indultam el. Az első programozható etetőkocsikkal nem nagyon akartak a férfiak foglalkozni, sziszifuszi feladatnak tekintették. Én ebbe ástam bele magam, értem el sikereket. Ebben az ágazatban az is teljesen természetes, hogy műszakvezetőként együtt végezzük a munkát a fizikai dolgozókkal. Itt pedig inkább azt tapasztaltam, hogy egyfajta lovagiasság volt és van is a férfi kollégák részéről irányomba.
Egyszerűen figyeltek arra, hogy ne oda álljak, ahol a legnehezebb a munka.” Edina kiemelte azokat a kompetenciákat, amelyekkel véleménye szerint a női vezetők rendelkeznek. „Nem arról van szó, hogy jobban oldunk meg a szakmai feladatokat, mint a férfi kollégák, hanem például igyekszünk jobban megismerni a dolgozókat, hogy megtaláljuk azt a kommunikációs utat, amellyel hatékonyan elérhetjük a kitűzött célt.”
Végezetül Bernadett azt fogalmazta meg, hogy nőként számára nagy segítség volt, hogy végigjárta a ranglétrát, hiszen így a munkáját megismerték, és a hagyományosan férfi pályán is kialakult iránta a tisztelet. Véleménye szerint egyébként a női vezetők inkább rendelkeznek azzal az érzékenységgel, hogy apróbb részleteknek is figyelmet szentelnek, így akár pénzügyekben, akár emberi kérdésekben is hamar észlelik a hibát, és azt, hogy mikor szükséges beavatkozni.
A képek a szerző felvételei.
