Hatalmas termésveszteségek, szállítási nehézségek, a gazdák ellehetetlenülése követi az egyre súlyosbodó aszályokat a kontinensen, aminek Magyarország is egyre jobban megissza a levét.
Az aszály fogalma egzakt módon körülírható: olyan hosszan tartó csapadékhiányról van szó, amely nagy hőséggel párosul. Leginkább a mezőgazdaságot sújtja, ráadásul kiterjedt mértékben, mert Magyarország területének mintegy 90 százaléka aszállyal veszélyeztetett, hazánk nyugati, délnyugati része jelent csupán kivételt alóla. Itthon 10 évből átlagosan 4 évben káros vízhiánnyal kell számolni, de például 1986–1995 között 7 aszályos esztendő fordult elő, a jelenség tehát nem új.
Az utóbbi időszakokban Európa egyéb területeiről is sorra kapjuk a híreket az extrém mértékű aszályokról, Spanyolországban például rendszeressé váltak a bozót- és erdőtüzek is nyaranta a súlyos csapadékhiány következtében. A legfrissebb adatok szerint kontinensünk évente mintegy 11,2 milliárd eurós gazdasági kárt szenved el kifejezetten az aszályok miatt.
A Guardian című brit lap megszólaltatta Thomas Goebel német gazdát, akinek példáján közvetlen érezhetjük a negatív irányú időjárásváltozás hatásait. A férfi sokáig uborkát termesztett, ám 5 éve felhagyott vele, mert nem bírta a versenyt a szupermarketek nyomott áraival. Maradt a kukorica és a napraforgó, ám az idei szárazság 40–75 százalékkal csökkentette a hozamait a két évtizedes átlaghoz képest.
„Vérzik a szívem. Ahogy megyek a tábláim felé, mindenfelé összetöppedt napraforgót és kukoricát látok. Nem is merek jobbra vagy balra nézni”
– szomorkodott a termelő. A fentebb említett 11,2 milliárd eurós kár akár 17,5 milliárdra is emelkedhet, ha a globális felmelegedés mértéke meghaladja a 3 Celsius-fokot, és erre már nem sokat kell várni. Az élelmiszerellátás pedig a legtörékenyebb rendszerek közé tartozik.
„Óriási stresszt kellett átélnünk. Folyton néztünk ki az ablakon, ahogy a gyerekek az első hóesést várják”
– mesélte Lilian Guzmán is, egy Berlin környéki gazda, aki repcét termeszt, egyre kevesebb csapadék mellett, ráadásul a homokos talajai gyorsan áteresztik magukon a vizet. Nem járt jobban a délnyugat-angliai Adam Beer biogazdálkodó sem, aki káposztával és karfiollal próbálkozott. Ültetés előtt megöntözte a földjét, utána pedig kétszer is, ám mindössze egy hét után a fiatal zöld növények olyan szárazzá váltak, hogy porrá lehetett őket morzsolni.
Az Egyesült Királyságban egy évszázada nem volt olyan száraz a tavasz, mint 2025-ben. A háborúzó Ukrajna sem maradt ki a sorból, szinte sivatagosodással kell szembenéznie, pedig a kontinens éléskamrájává válhatna. A folyók szintjének apadása a teherszállító hajókat is egyre gyakrabban készteti veszteglésre Európában.
„A covid vagy a különféle gazdasági kihívások helyett a szárazság a hajózás legnagyobb problémája, mert nem előre jelezhető, és a járműveket sem tudjuk átalakítani, hogy alkalmazkodjanak hozzá”
– nyilatkozta egy hajózási szakember a lapnak. De a vízhiány az ipart is sújtja, nemcsak a szállítást. 2018-ban például a Rajna folyó túl meleg volt ahhoz, hogy hűtővízként alkalmazzák, és túl sekély a vízi szállításhoz. Egyedül emiatt akkor a német BASF vegyipari óriás 250 millió eurós termeléskiesést szenvedett el. A jövőben az ilyen esetek várhatóan gyakoribban lesznek, és nem látszik, hogy Európa hatékonyan tudni tenni bármit is ellene.
Három éve már átélhettünk egy olyan szárazságot, amire 500 éve nem volt példa:
