Mindenképpen el kell tűrnünk, hogy a kutyák, macskák, baromfik, esetleg nagyobb testű állatok rendszeresen átjárjanak hozzánk a szomszédból?
Az egymás mellett élés során természetes, ha a szomszédok között alkalmanként nézeteltérés támad. Amennyiben a felmerülő problémákat mindig rugalmasan és békésen meg tudják oldani, akkor megvalósulhat a békés viszony, de persze akadnak olyan emberek is, akikkel nehéz dűlőre jutni. Pedig a Polgári Törvénykönyv is kimondja, hogy a tulajdonjognak is vannak bizonyos korlátai, vagyis ami a miénk, azzal sem tehetünk meg bármit.
Tapasztalatok szerint a legtöbb vitás helyzet a telekhatár eltérő értelmezéséből fakad a szomszédok esetében. De az is gyakori, hogy egy rendszeresen átjáró állat okoz nézeteltérést, aminek a kezelése szintén nehéz. Egy vadászó, egerésző macska jelenléte fölött még a legtöbben nagyvonalúan szemet hunynak, ám ha mondjuk egy kutya rongálja meg állandóan a kerítést, és esetleg még kárt is okoz például a baromfiudvarban, afölött már nehezebb napirendre térni.
Alapvető az egymás mellett élés során, hogy mindenki köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel szükségtelenül zavarja a többieket. A zavarás ebben az esetben azt jelenti, hogy a nyugalmunktól, sőt a magánszféránktól jogtalanul megfosztanak bennünket. Ilyen a gyakori hangoskodás, a kellemetlen szagok, de akár az is, hogy folyton a szomszéd áttévedt háziállatával kell „küszködnünk” a saját telkünkön.
Kivételes helyzetben a méhraj
Mi a szabályos az utóbbi esetben? Ha ismert a tilosban talált állat tulajdonosa, akkor a megtaláló köteles befogni az állatot, és fel kell szólítania a tulajdonost, hogy a saját költségén szállítsa el. Kevesen tudják, de az állat egészen addig visszatartható, amíg a gazdája meg nem térítette az általa esetlegesen okozott kárt – a fenti példánkban például egy megrongált kerítést helyre nem hozat. Speciális esetet képez egy kirepült méhraj, ha ugyanis azt 2 napon belül nem fogja be a tulajdonosa, akkor bárki tulajdonjogot szerezhet a méhrajon.
Egy elcsatangolt állat esetében meglepő megkülönböztetés, hogy ha civil fogja be, az polgári jogi jogviszonyt eredményez, ha viszont gyepmester, akkor az közigazgatási esetté válik. Előfordulhat, hogy megtetszik nekünk a portánkon felbukkanó kutya vagy macska, amit akár meg is tarthatunk. De csak akkor, ha előzetesen mindent megtettünk a tulajdonos felkutatása érdekében (ez ma már a chipes azonosítás révén nem nehéz), különben törvénytelenséget követünk el.
Ha az élő állat azonosítása valamiért nem lehetséges, 90 nap után a mi tulajdonunkba kerül. Hivatalosan a jegyzőnek kellene addig felügyelnie, de ez nem életszerű, inkább át szokta adni egy menhelynek vagy gyepmesteri telepnek, illetve – ami a leggyakoribb – az állat a megtaláló őrzésében, gondozásában marad az átmeneti időszakban.
Tudta, hogy létezik láthatatlan kutyakerítés is?