Emberi léptékkel mérve a fák hihetetlen ideig képesek élni, ha megfelelő körülmények közt növekednek. A legöregebb magyar fa szinte a letelepedésünk idejéből származik.
A fák a Föld különleges élőlényei közé tartoznak, bár hajlamosak lehetünk negligálni őket, hiszen mindenhol megtalálhatók a közelünkben. A fás szárú, egy vagy több törzsű, koronás növények az egész életük során folyamatosan növekszenek, de természetesen nem állandó ütemben. Az emberhez képest meglepően hosszú ideig élnek, koruk a több 1000 évet is elérheti, magasságuk pedig a 100 métert is meghaladhatja.
A fák kiválóan alkalmazkodnak a környezetükhöz, megfelelő tápanyag- és vízellátás híján akár aprók is maradhatnak: jó példák erre a japán bonszai dísznövények, amelyek akár 50 éves korukban is csupán 40–50 centiméter magasak. A korrekorder egy Prometheus nevű simatűjű szálkásfenyő volt, amelynek kora a 4900 esztendőt is meghaladhatta – sajnos 1964-ben kivágták, így lassan utolérheti a szintén az Egyesült Államokban lévő Methuselah (szintén egy simatűjű szálkásfenyő), hiszen csupán néhány évtizeddel fiatalabb a csúcstartónál.
Magyarország nem dicsekedhet ennyire öreg fákkal, de a rekordert mi is számon tartjuk. A hédervári Árpád-tölgyről van szó, amely egy Győr-Moson-Sopron vármegyében élő kocsányos tölgy. Korát a szakértők 800 évesre teszik, de akár 1000 esztendős is lehet. Egy 1203-ban épült kápolna kertjében magasodik, és valódi „hírességnek” számít, ugyanis több legenda és történelmi esemény köthető hozzá.
Szerencsés példány
Már a neve is beszédes, a legenda szerint az Árpád-tölgyet maga Árpád vezér ültette, amikor seregeivel a honfoglalás után a környéken táborozott. Bár a történet hitelessége nem igazolható, a fa kora valóban közelíti az egy évezredet. A kocsányos tölgy általában hatalmasra nő és sokáig él, az viszont mindenképpen ritka, hogy ilyen sokáig túlvészelje az időjárás és a történelem kihívásait.
Az Árpád-tölgy kerülete meghaladja a 7 métert, magassága pedig eléri a 14 métert. A viharok már több ízben alaposan megtépázták, 2007-ben is elvesztette néhány óriási ágát, viszont minden évben makkot terem. Egy másik legenda szerint Hunyadi Mátyás is megpihent alatta a 15. században, amikor a nyugati országrészben táborozott seregével, ám ez természetesen éppúgy nem igazolható, mint az Árpáddal kapcsolatos szájhagyomány.
Így néz ki ma a híres tölgy: