Az alakfák a gyümölcskultúra egy rég letűnt korszakát idézik, amikor nem az volt a lényeg, hogy a gyümölcsfák sokat teremjenek és minél több első osztályú árut tudjunk a piacra vinni róluk, hanem az hogy a fák szépek legyenek. A középkori egyházi és főúri kertekben dísznövényként kezelték a gyümölcsfákat, a metszésüknek, alakításuknak egész tudománya alakult ki.
Könnyebb lerajzolni, mint kivitelezni
A középkorban volt tehát az alakfák fénykora, de még a 20. század elején megjelent gyümölcstermesztési szakkönyvek is lelkesen, sok rajzzal mutatták be, hogy az almafából, szilvafából milyen művészi alakzatokat lehet kialakítani. Persze lerajzolni könnyebb ezeket, mint megvalósítani.
Az árutermelő ültetvények kialakulásával párhuzamosan az alakfák fokozatosan visszaszorultak a hobbikertekbe, botanikus kertekbe. Azért érdemes mégis megemlékezni róluk, mert a gyümölcsfák élettanáról, alakíthatóságáról, a metszési műveletekre adott válaszukról a gyümölcstermesztők nagyon sokat megtanultak az alakfák korszakában.
Ma már csak gyűjteményes kertekben
Manapság tehát különlegességnek tekinthetők az alakfák, bemutató kertekben azért őrzik őket, hogy a kertészetet tanulóknak, és a kertészet iránt érdeklődőknek be lehessen mutatni élőben is. Magyarországon sajnos már nincsenek ilyenek. Régebben a Kertészeti Egyetem kamaraerdei kertjében voltak, de az sajnos a múlté.
Külföldön viszont sok helyen fontosnak tartják megőrzésüket, így Olaszországban, Franciaországban, Németországban sokfelé megtalálhatók, éppúgy, mint a dél-angliai Wisley Gardenben, ahol alkalmam volt őket néhány évvel ezelőtt pompás őszi lombruhájukban megtekinteni.
Főként alma- és körtefákból
A Wisley Garden, az Angol Kertészeti Társaság (Royal Horticultural Society) egyik leghíresebb botanikus kertje, 1914-ben létesült. A 24 hektáros kert jelentős részét foglalja el a gyümölcs gyűjtemény, aminek az az előzménye, hogy 1921 és 1954 között itt volt az Angol Nemzeti Gyümölcs Fajtagyűjtemény, mielőtt Brogdale-be áttelepült volna. A kertnek ebben a részben találhatók az alakfák, amelyeket elsősorban alma- és körtefákból alakítottak ki, de más gyümölcsfajok is megtalálhatók itt.
Sokféle forma
Gondosan felépített támrendszer mellett nevelve leggyakrabban térbeli rácsokat, pergolákat formáznak a fák (1-6. kép).
Az egyik legnépszerűbb a gyertyatartó forma (7-8. kép), ennek kialakításánál a fő nehézség, hogy a gyümölcsfák rügyállása szórt és nem keresztben átellenes.
A törzsből egymással szemben elágazó oldalágakat ezért valamilyen trükkel lehet csak kialakítani. Az egyik trükk, hogy a nóduszon a hajtásrüggyel ellentétes oldalra egy másik hajtásrügyet szemeznek be, a másik, hogy a kihajtás után a lentebbi rügyből képződött hajtást szorosan a följebb lévő mellé drótozzák. Van ahol ez nem sikerül jól, és az oldalágak nem pontosan egymással szemben helyezkednek el (9. kép).
A gúla alakot is támasz mellett, rendszeres kötözéssel és metszéssel lehet kinevelni. A Wisley Gardenben egy éppen a nevelés kezdetén álló gúla fát láthattunk ottjártunkkor (10. kép).
Redélyek – a fal mellé állított fák
Külön kell megemlékezni a redélyekről. Ezeket fal mellett, huzalokhoz kikötözve nevelik. Koronájukat síkban kiterítik, a mögöttük lévő fal hőtároló és hőmérséklet kiegyenlítő hatása miatt jobban fejlődnek, mint a szabadon állók. Melegigényes fákat szokás hűvösebb klímájú helyeken így nevelni. A Wisley Gardenben egy kajszi (11. kép) és egy őszibarack (12. kép) fa látható „falhoz állítva”.
Az előttük lévő acélkeret azt szolgálja, hogy tavasszal a virágzási időszakban egy fóliatakarással lehet őket megvédeni, ha jönnek a fagyok.
Máig érezhető hatás
A nagy, árutermelő gyümölcsültetvények kezdeti korszakában, a 20. század elején nem foglalkoztak a fák gondos alakításával, nagyméretű, közel természetes koronájú fákon folyt a termesztés. Alakfákkal csak néhány hobbikertész bíbelődött.
Az 1960-as, ’70-es években aztán egyre inkább fölmerült az intenzitás fokozásának igénye, mert rájöttek a szakemberek, hogy nagyméretű fákon nem lehet gazdaságos gyümölcstermesztést folytatni. Újból fölfedezték a gondos alakítás szakmai fogásait. A mai korszerű kereskedelmi ültetvények kisméretű, intenzíven termő fái nem lennének az alakfák nélkül.
A képek a szerző felvételei.
