Korszerű gyümölcsültetvényekben egyre inkább elterjedt a művelő utak, sorközök füvesítése. Ennek, mint minden más talajművelési módnak természetesen vannak előnyei és hátrányai.
Mik a fő előnyök?
A fűvel borított sorközök legfőbb előnye, hogy mindig rá tudunk menni a területre gépekkel. Eső után is el tudjuk végezni a szükséges növényvédelmi kezeléseket. Ez különösen fontos a gombás betegségek elleni védelemben, hiszen a kórokozók többsége nedves, párás mikroklímában fokozottan fertőzőképes. Nem beszélve arról, hogy egy jégeső után, a még nagyobb károk elkerülése érdekében milyen fontos, hogy minél előbb lezárjuk a sebeket egy növényvédő szeres kezeléssel.
Szüreti időszakban egy hirtelen jött zápor vagy zivatar nem állítja le napokra a munkát, hanem a fák lombjának megszáradása után folytathatjuk a szedést, az üres és a gyümölccsel teli göngyölegeket is zavartalanul tudjuk a sorközökben szállítani, a szüretet végző dolgozók nem a bokáig érő sárban gázolnak.
Jobb talajállapot
A talaj szerkezete, levegőzöttsége jobb a füvesített területeken, mint a régi, hagyományos, ugarművelésű sorközökben. A fű gyökérzete „dolgozik” a talajban, rendszeresen elhaló majd megújuló részei növelik a talaj pórustérfogatát. Az élő növényzet alatt sohasem tud olyan mértékben tömörödni a talaj, még a traktorok keréknyomaiban sem, mint a növényzet nélküli talajfelszín alatt. A füvesítés megakadályozza a felső talajréteg kiszáradását, kérgesedését és túlzott átmelegedését a nyári napfényes napokon, tehát sokkal jobb lesz a talaj felső rétegének hő- és vízháztartása.
A talaj tápanyag-egyensúlya, tápelem szolgáltató képessége is jobb a füvesített sorközökben, mint az ugarművelésűekben. A fű gyökérzetének elpusztuló részei növelik a talaj szervesanyag-tartalmát, ezáltal javul a talajélet. A gyökérzet tevékenysége közben a mélyebb rétegekből a felszín felé szállítja a tápelemeket. A füvesítés csökkenti a könnyen mozgó tápelemek, elsősorban a nitrogén kimosódását a talajból. Nitrogén túladagolás esetén a fűnövényzet felhasználja a többletet, és a szerves anyagok mineralizálásán keresztül visszaszolgáltatja a gyümölcsfák számára.
A talajerózió elkerülhető
A talajerózió elleni küzdelem és a talaj szerkezetének megóvása szempontból is vitathatatlan előnyei vannak a füvesítésnek. A heves esőzések nagy károkat tudnak okozni az ültetvényekben, különösen a dombvidéki területeken. A füvesítés megakadályozza a felső talajréteg kimosódását és azt, hogy a csapadék elroncsolja a morzsalékos talajszemcséket. A fűtakaró élőhelyet biztosít számos hasznos élő szervezet számára. A szakszerűen kivitelezett füvesítés egyenletes, bakhátmentes talajfelszínt biztosít az ültetvényben. Fenntartása, gondozása kevesebb energia felhasználást igényel, mint az ugarművelés.
Mik a fő hátrányok?
A hátrányok között első helyen említem a fagykárok kockázatának növelését, hiszen a legutóbbi évek tapasztalatai is megmutatták, hogy ez milyen érzékenyen érinti a gyümölcsültetvények termésbiztonságát. A növényzettel borított talajfelszín felett egy fagyos tavaszi hajnalon sokkal jobban lehűlik a levegő, mint a sima, növények nélküli talajfelszín felett. Ennek az az oka, hogy a növényzet nagymértékben megnöveli a kisugárzási felületet. Az ültetvényben tehát, különösen, ha korán virágzó fajokat, fajtákat termesztünk, és fagypont alatti hőmérséklet várható a virágzási időszakban, vagy a sziromhullás után, fontos, hogy nagyon rövidre vágjuk le a füvet.
Csak öntözve!
Magyarországon füvesített ültetvény csak öntözött körülmények között valósítható meg, mert a természetes csapadék nem biztosítja a fűtakaró és a fák együttes vízigényét, még azokon az országrészeken sem, ahol a legtöbb eső esik. Átlagosan évente 200-300 mm csapadéknak megfelelő többlet vízigénnyel kell számolni a fűtakaró miatt.
A fűfajok vízfelvevő és vízhasznosító képessége jobb, mint a gyümölcsfáké. Ha a talaj vízkészlete nem megfelelő, a fáink szomjazni fognak. A lágyszárú növények a tápanyagokat is könnyebben felveszik, mint a fák. A víz- és tápanyagelvonás veszélye miatt a fák alatti sávot nem szoktuk füvesíteni. A legjobb, ha ezt a sávot vastag mulcsréteggel takarjuk.
Növényvédelmi problémák
A füvesített ültetvényekben párásabb a mikroklíma, mint az ugarművelésűekben, ez egyes kórokozók terjedését elősegítheti. A talajban lakó kártevők is jobban elszaporodhatnak, ha nem bolygatjuk a talajt, közülük például a mezei pockok és a cserebogár pajorok nagy károkat tudnak okozni a fák gyökérzetében.
Gondos fenntartás kell
A füvesített sorközöket rendszeresen kaszálni kell, nem szabad hagyni, hogy a fű magasra nőljön. A rendszeres kaszálással csökkenthetjük a takarónövényzet víz- és tápanyag elvonását a gyümölcsfáktól. Egyes esetekben előfordul, hogy termesztéstechnológiai megfontolásból az év egyes időszakaiban hagyjuk egy kicsit magasabbra nőlni a fűtakarót, de ez kivételnek tekinthető. Intenzív almaültetvényekben például a nyár végén a hajtásnövekedés visszafogását, a gyümölcsképzés serkentését érhetjük el a magasabbra hagyott fűtakaró konkuráló hatásával.
Gyomok kedvezőtlen hatása
Az évek előrehaladtával a fűtakaróban olyan gyomnövények is elszaporodhatnak, amelyeket nem vetettünk oda. Nagyon agresszív például a pongyola pitypang, aminek virágzási ideje gyakran egybeesik egyes almafajták és csonthéjas gyümölcsfajták virágzási idejével. Szép látvány egy ültetvény virágzó fákkal és sárgán virágzó pitypang szőnyeggel, mégsem szabad hagynunk ezt az állapotot, mert a pitypang virágai, különösen, ha korábban kezdtek nyílni, mint a gyümölcsfák virágai, elvonják a méheket és más megporzó rovarokat a gyümölcsfáktól, és nem lesz megfelelő a megporzás és a gyümölcskötődés az ültetvényben.
Természeteshez közeli állapot
A fent említett előnyök miatt, és a természeteshez közelebb álló állapotok megteremtése érdekében alkalmazzuk a füvesítést a korszerű gyümölcstermesztésben. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a hátrányairól sem. Ezek következményeit igyekeznünk kell minél inkább csökkenteni.
A kép a szerző felvétele.
