A napraforgó kétségtelenül az egyik „legbetegebb” szántóföldi kultúránk. Rengeteg kórokozó „feni rá a fogát" és sajnos az élettani problémák sem kerülik el ezt a fontos, ráadásul haszonnal termeszthető növényünket. A szokatlan, az egészséges növényre nem jellemző tünetek megjelenése ugyanakkor az esetek jókora hányadában nem valamilyen fertőző eredetű betegség jelenlétére utal, hanem valamilyen más, többnyire élettani eredetű problémára.
A problémák felismerése és a rájuk adott helyes válasz mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a napraforgó a benne rejlő genetikai potenciált minél jobban ki tudja használni, még az egyre inkább nehezebbé váló környezeti feltételek mellett is.
Ezt megnehezítheti, ha a növényeken jelentkező tüneteket félreismerjük, netán ezen okok alapján még fungicides állományvédelmet is végrehajtunk. Ez alapból felesleges pénzkidobás, az eredeti problémát nem oldja meg, sőt súlyosbítja, mivel az eleve már stresszelt növényt még egy, számára ismeretlen vegyszer elfogadásával is terheli.
Peronoszpóra és a hasonmásai
A napraforgó peronoszpóra sajnos mind a mai napig jelen lévő probléma a hazai napraforgó termesztésben. Fellépése gyakorlatilag a fertőzött tövek arányával arányos terméskiesést okoz, valamint a fertőzött, letörpült, gyomelnyomó képességgel már alig rendelkező növények foltszerű megjelenése miatt gyomosodási gócok kialakulását is eredményezheti. Ez akár egy egyébként spontán leszáradó és betakarítható állomány mesterséges deszikkálását is kiválthatja, amely nem kis költséggel terheli meg a kultúra termesztését.
Sajnos a napraforgó peronoszpóráról sok gazdálkodó esetében még mind a mai napig nem teljesen tiszta a kórokozó által előidézhető tünetek felismerése. Nagyon gyakori az az eset, amikor különféle, döntően herbicidhasználat mellékhatásaként jelentkező tünetekről vélik azt, hogy az bizony a Plasmopara halstedii fertőzése miatt történt. Egyes esetekben a gazdák még védekezést is végrehajtanak a jelen nem is levő kórokozó ellen!
A napraforgó peronoszpóra a leveleken felülről nézve tényleg okoz sárgás elszíneződést, de ez minden esetben az erek mentén terjeszkedő foltot képez! A teljesen szabálytalan, a levelek erezetétől független sárgás elszíneződések sohasem ennek a veszélyes kórokozónak a termékei. Eredetük genetikai (panasírozottság pl.), vagy élettani eredetű.
A peronoszpóra fertőzésre jellemző, a korai fertőzést túlélő növények esetében kialakuló merev, a talajjal párhuzamosan álló tányérok, a „szemafor állás” kialakulása sem e kórokozó specifikus sajátossága. Néhány herbicid képes ezt túlzott dozírozás (vagy talajjal együtt történő lemosódás, elöntés) következtében nagyon hasonló módon előidézni.
Ebben az esetben teljességgel hibás bármilyen fungicides védelem alkalmazása. Még ha tényleg jelen lenne a peronoszpóra, a védekezés akkor is hiábavaló lenne, mivel ez ellen a kórokozó ellen a lombon át ható fungicidek mindegyike teljességgel hatástalan. De sokszor szükségtelen is ezt figyelembe venni, hiszen egy elhibázott herbicides kezelés után a súlyosan stresszelt növényeknek az élettani problémáját csak súlyosbítja egy újabb hatóanyaggal való találkozás.
Nem minden száradás a Macrophomina műve
A nyár közepén már várható, hogy megjelennek a napraforgót első számú tápnövényként kedvelő hamuszürke szártő korhadás (Macrophomina phaseolina) első tünetei. A kórokozó eleinte kisebb foltokban okozza a növények hervadását, majd száradását. Sok gazdálkodó ugyanakkor már most, a tömörödött talajokon kialakuló foltszerű aszály tünetekre is hajlamos úgy tekinteni, mint a hamuszürke szártő korhadás tüneteire.
A probléma jelen esetben ott rejtőzik, hogy az ilyen, agrotechnikai és egyéb okokból a növények számára kedvezőtlen talajállapotú foltokban ez a kórokozó is felléphet. Viszont érdemes figyelni az érintett növények méreteire!! Egy talajhibával terhelt foltban már a kezdetektől visszaesik a növények növekedése, így ott a későbbiekben, nyár közepén is csak pici, termést alig hozó növények fejlődnek. A hamuszürke szártő korhadás ezzel szemben most, a nyárközepén hozza első tüneteit. Erre az időszakra a napraforgó növények zöme már elérte a maximális magasságát. Így a talajhibák és a szártő korhadásos foltok könnyedén megkülönböztethetőek.
A gazdálkodók ebben az esetben sem tehetnek most túl sokat. Mindenképpen hiba, ha valamilyen fungiciddel próbálják orvosolni a problémát. A hamuszürke szártő korhadás kórokozója ellen a levélzetre kijuttatott fungicidek teljesen hatástalanok, a talajhibák ellen ráadásul durva hiba fungicides kezeléssel védekezni.
Fontos, hogy a szántóföldi kultúrákban fellépő, esetleg ismeretlen tünetek esetében ne reagáljunk azonnal. Amint lehet, kérjük hozzáértő növényorvos szakmai segítségét. A helyes diagnosztika alapján nagy valószínűséggel lehet, hogy az állomány egészségügyi állapotát rentábilisan már nem fogják tudni javítani, de elkerülhetjük a felesleges kezelések által előidézett plusz stresszt és ezen kezelések akár súlyos költségeit is.
A képek a szerző felvételei.
