Augusztus végétől az uborkaállományokban gyakran néhány nap alatt látványosan romlik a lomb állapota. Miközben napközben még nyárias lehet a meleg, az éjszakák hosszabbak, a hajnalok hűvösebbek, a levelek pedig egyre tovább maradhatnak nedvesek.
Ebben az időszakban elsősorban a lisztharmat és a peronoszpóra gyors terjedése rövidítheti meg a szedési időszakot. A védekezésnél azonban nemcsak a betegséget, hanem a folyamatos betakarítást és az alkalmazható készítmények élelmezés-egészségügyi várakozási idejét is figyelembe kell venni.
Nem minden fehér folt ártalmatlan
A kabakosok lisztharmata rendszerint az idősebb leveleken jelenik meg először. A levéllemezen fehéres, lisztszerű bevonat alakul ki, amely később egyre nagyobb felületet foglal el. Erős fertőzésnél a levelek sárgulnak, majd idő előtt elhalnak, így csökken az a lombfelület, amelynek az újabb termések kinevelését kellene biztosítania.
A fertőzéshez – sok más levélbetegséggel ellentétben – nincs szükség tartós vízborításra. A magasabb relatív páratartalom kedvez a fertőzésnek és a spórák fennmaradásának, miközben a szárazabb idő a telepek fejlődését és a konídiumok terjedését is segítheti.
A betegség számára a 20–27 °C körüli átlaghőmérséklet különösen kedvező, de ennél jóval szélesebb hőmérsékleti tartományban is bekövetkezhet fertőzés. Ezért a lisztharmat megjelenését nem érdemes kizárólag a hajnali harmathoz kötni. Sőt, a szabad víz nem feltétele a fertőzésnek. A sűrű, nehezen átszellőző lomb, az árnyékoltabb levélszintek és az öregedő állomány önmagukban is kedvező helyzetet teremthetnek számára.
A peronoszpórának viszont kell a nedves levél
Másképpen viselkedik az uborkaperonoszpóra (Pseudoperonospora cubensis). A betegség első tünetei rendszerint a levél színén megjelenő, erek által határolt, sárgászöld, szögletes foltok. Párás, nedves időben a levél fonákán szürkés-lilás sporangiumtartók jelenhetnek meg. A foltok később barnulnak, összeolvadnak, súlyos fertőzésnél pedig rövid idő alatt jelentős lombvesztés következhet be.
A peronoszpóra terjedésében már valóban meghatározó a levélnedvesség időtartama. A hűvösebb éjszakák, a magas páratartalom, a hosszú harmatos időszakok és a borultabb idő egyaránt növelik a kockázatot. Emiatt a késő nyári, kora őszi időjárás akkor is veszélyes lehet, ha nappal még magasra emelkedik a hőmérséklet.
A két betegség elkülönítése a védekezés miatt sem mellékes. A gyorsan terjedő fehér bevonat lisztharmatra, míg az erek között kialakuló szögletes, sárguló-barnuló foltok inkább peronoszpórára utalnak. Célszerű a levél fonákát is rendszeresen megvizsgálni, mert mindkét betegség esetében fontos tünetek maradhatnak rejtve, ha csak felülről nézzük át az állományt.
Az öntözés időzítése sokat számít
Az uborka vízigényes kultúra, ezért a betegségek miatt az öntözést természetesen nem lehet egyszerűen elhagyni. A kijuttatás módján és időpontján azonban lehet változtatni. Peronoszpóraveszély esetén kerülendő minden olyan öntözési gyakorlat, amely szükségtelenül meghosszabbítja a levelek nedvességét.
Különösen kedvezőtlen, ha a lombozat az esti órákban kap vizet, majd egész éjszaka nedves marad. A gyökérzónába juttatott víz ebből a szempontból kedvezőbb, mert nem növeli közvetlenül a levélfelület nedvességét. A megfelelő térállás, a gyomosodás visszaszorítása és hajtatásban a szellőztetés ugyancsak gyorsíthatja a lomb felszáradását.
Szedés mellett szűkebb a növényvédelmi mozgástér
A szezon végének egyik legfontosabb gyakorlati kérdése az élelmezés-egészségügyi várakozási idő. Az uborkát intenzív termésképzés idején hetente többször is szedhetik, és a rendszeres betakarításnak közvetlen hatása van a további termésre. A túlfejlődött termések növényen hagyása visszafoghatja az újabb termések képződését, ezért a betakarítás ritkítása nem jó megoldás pusztán azért, hogy könnyebb legyen egy növényvédelmi kezelés időzítése.
A növényvédő szer kiválasztásánál ezért a hatékonyság mellett azt is ellenőrizni kell, hogy az adott készítmény engedélyezett-e uborkában az adott betegség ellen, hány kezelés végezhető vele, milyen dózisban alkalmazható, és mennyi az előírt várakozási idő. Ezek az adatok készítményenként eltérnek, ezért általánosan nem jelenthető ki, hogy valamennyi kontakt vagy valamennyi réz-, illetve kéntartalmú szer rövid várakozási idővel használható.
Képek: Pexels.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
