A kukorica hamar a magyar népi konyha fontos alapanyagává vált. Olcsón előállítható és tápláló, energiát ad a napi kemény fizikai munkához.
A hagyományos magyar paraszti konyha egyik fontos alapanyaga a kukorica volt. Amerika felfedezése után, a 16. századtól terjedt el Európában velencei kereskedők közvetítésével, de előbb dísznövényként használták. A paraszti kertekben aztán viszonylag hamar haszonnövényként terjedt el, a Kárpát-medencébe a 17. század elején érkezett meg. Erdélyi termesztéséről már 1639-től írásos feljegyzések tanúskodnak, de a Dél-Dunántúlon is gyorsan meghonosodott.
A kukoricából készült ételek – meglepő módon – eleinte a szegényebb családok táplálkozásában töltöttek be jelentős szerepet. A legismertebb a puliszka, amelyhez kukoricadarát vagy kukoricalisztet használnak, és a történelmi Magyarország szinte összes táján ismert. Az egyszerű alapanyaghoz már csak tej és túró kell, és fogyasztható magában, vagy akár köretként is. Az erdélyi magyarok paprikás csirke, a románok töltött káposzta mellé tálalják.
Kevésbé ismert, kissé elfeledett, ám hasonlóan egyszerű étel a görhe. Ez sem főétel, hanem népi kevert sütemény, amelynek ugyancsak a kukoricaliszt az egyik fontos alkotóeleme, ez kölcsönöz igazán különleges ízt a desszertnek. Mivel rendkívül könnyen és gyorsan összedobható, ideális az olyan időszakokban, amikor például a forróság miatt a háziasszonyok nem szívesen időznek hosszú ideig a konyhában.
A kukoricaliszt hajdan minden paraszti háztartásban megtalálható volt, ma már kissé nehezebb rábukkanni a boltok polcain. A görhéhez emellett csupán tojás, kristálycukor, só, tej, vaj és olaj szükséges, de vaníliás cukorral még ízesebbé tehetjük. Feldobhatjuk porcukorral, lekvárral és reszelt citromhéjjal, sőt akár gyümölcsöket is tehetünk bele, bár a sütemény eredeti változata természetesen ennél jóval egyszerűbb volt.
A görhe nem csupán egy desszert, hanem magas szénhidrát-tartalmú étel, amely a kemény mezei munkához látta el energiával a földműveseket. Olcsón elkészíthető, ugyanakkor laktató, ha szegényes volt a főétel, ezzel még kiegészíthették, és jobban bírták az egész napos fizikai munkát. Nem véletlen, hogy a hagyományos magyar népi konyha elsősorban a lisztre, zsírra, krumplira épül, hiszen ezekből mindig volt otthon a kamrában, a variálásukkal pedig változatos ételeket varázsolhattak az asztalra.
A kukoricamálé a görhéhez hasonlóan készül, de puhább annál:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
