Kevés természetesebb mozdulat van annál, mint amikor egy csokor rózsát az ember közelebb emel az arcához, és megszagolja. A látvány után szinte várjuk azt a jellegzetes, telt rózsaillatot, amelyet ehhez a virághoz társítunk.
A mai vágott rózsánál azonban alig érzünk valamit, miközben a kertben nevelt fajták között továbbra is akadnak kifejezetten erős illatúak. A különbség nem véletlen: a vágott rózsa nemesítése az elmúlt évtizedekben egészen más tulajdonságokat helyezett előtérbe.
A csokornak hosszú utat kell kibírnia
A virágüzletben látott rózsa mögött gyakran hosszú ellátási lánc áll. Az európai piac jelentős mennyiséget fogad többek között Kenyából, Etiópiából, Ecuadorból és más nagy termesztőkörzetekből, miközben Hollandia továbbra is meghatározó kereskedelmi és elosztóközpont.
Ez a termesztést és a fajtakiválasztást is alapvetően meghatározza. Egy korszerű vágórózsának erős, megfelelő hosszúságú száron kell nagy, szabályos virágot nevelnie, jól kell viselnie a szedést, az osztályozást, a csomagolást, a hűtést és a szállítást. Mindezek után még a vázában is napokig meg kell őriznie díszítőértékét.

A vázatartósság különösen fontos kereskedelmi tulajdonság. A leszedett virág vízháztartása folyamatosan romolhat, a szállítás alatt vízvesztés következhet be, később pedig a szürkepenész és más minőségrontó folyamatok is csökkenthetik az eltarthatóságot. Kutatások szerint még a szirom kutikularétegének viasztartalma és összetétele is összefügghet azzal, mennyire képes a virág mérsékelni a vízvesztést, és meddig marad mutatós a vázában. Ebben a követelményrendszerben az illat sokáig nem tartozott az első számú nemesítési szempontok közé.
Az illat nem egyetlen tulajdonság
A rózsa illatát nem egyetlen vegyület adja. A szirmok számos illékony szerves vegyületet termelnek és bocsátanak ki, ezek keverékéből alakul ki az adott fajta saját illatprofilja. Terpének, aromás alkoholok, észterek és más vegyületcsoportok egyaránt részt vehetnek benne.
Ez megmagyarázza azt is, miért lehet két rózsa illata feltűnően eltérő. Az egyikben a klasszikus rózsaillat dominál, a másik gyümölcsös, citrusos vagy fűszeres benyomást kelthet, egy harmadik pedig olyan kevés, illetve olyan összetételű illékony anyagot bocsát ki, hogy az emberi orr számára gyakorlatilag illattalannak tűnik.
A modern vizsgálatok azt is megmutatták, hogy az illat erőssége és jellege fajtánként jelentősen különbözhet. Vagyis nem egyszerűen „illatos” és „illattalan” rózsák léteznek: az illat összetett, több biokémiai útvonalhoz és számos genetikai tényezőhöz kapcsolódó tulajdonság.
A nemesítőnek egyszerre sok feltételnek kell megfelelnie
Éppen ezért nem lehet az erős illatot egyszerűen hozzáadni egy már minden más szempontból megfelelő vágórózsához. A nemesítés során egyszerre kell figyelni a virág alakjára és színére, a növény teljesítményére, az egyöntetűségre, az egészségi tulajdonságokra, a szár minőségére, valamint a betakarítás utáni viselkedésre.
Az erős illat tehát nem szükségszerűen zárja ki a jó vázatartósságot, és nem helyes úgy fogalmazni, hogy az illatos rózsa eleve kevésbé tartós. A gyakorlatban inkább arról van szó, hogy a kereskedelmi vágórózsák szelekciójában hosszú időn keresztül más tulajdonságok kaptak nagyobb súlyt. Ha egy új fajta látványos volt, sokáig eltartható és jól szállítható, az komoly piaci előnyt jelentett akkor is, ha kevés illatot termelt.
Ugyanaz a rózsa sem mindig ugyanolyan illatos
Az illat megítélését tovább bonyolítja, hogy a virág által kibocsátott illékony vegyületek mennyisége nem állandó. Függhet a virág fejlettségi állapotától, a napszaktól, a fénytől és a hőmérséklettől is. Az illatanyagok termelődése és kibocsátása ráadásul nem feltétlenül azonos időben éri el a maximumát.
Ezért egy halványan illatos vágórózsát érdemes akkor is megszagolni, amikor a virág már jobban kinyílt. A hűtőből vagy hideg helyről frissen elővett csokor illata szintén visszafogottabbnak tűnhet, mint később, szobahőmérsékleten. Ettől azonban egy alapvetően gyenge illatú fajta nem válik intenzíven illatossá.
Ha vásárláskor az illat fontos, a virág színe önmagában nem megbízható támpont. Sokkal többet ér, ha ismert fajtát választ, illetve rákérdez a virágüzletben, melyik vágórózsát termesztették kifejezetten az illatot is szem előtt tartva. A rövidebb ellátási láncból, helyi termesztőtől származó rózsák között is érdemes körülnézni: ahol a virágnak nem kell több ezer kilométeres szállítást és hosszabb logisztikai láncot elviselnie, más fajtatulajdonságok is nagyobb szerephez juthatnak.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!