A dió mélyre gyökerezik, egyes tölgyek jól viselik a szárazabb időszakokat, bizonyos fenyőfajok pedig kifejezetten mostoha termőhelyeken is megélnek – legalábbis ezt várjuk tőlük. A kertben azonban nem mindig úgy viselkedik egy fa, ahogyan a fajleírás alapján gondolnánk.
A tömörödött, levegőtlen vagy tartósan nedves talaj még egy eredendően mélyre hatoló gyökérzet fejlődését is korlátozhatja. Így éppen az az előny veszhet el, amiért az adott fajt választottuk.
Nem biztos, hogy mélyre megy a „mélyre gyökerező” fa
A fákat a kertészeti gyakorlatban gyakran sekélyen, mélyen vagy szívszerűen gyökerező fajokra osztják. Hasznos eligazítás, de könnyen félrevezetővé válik, ha úgy értelmezzük, mintha a gyökerek minden körülmények között ugyanazt a formát vennék fel.
A valóságban a gyökérzet rendkívül alkalmazkodó. Fejlődését a faj genetikai adottságai mellett a talaj szerkezete, levegő- és vízellátása, valamint a tápanyagok hozzáférhetősége határozza meg.
Ezért két azonos fajú és hasonló korú fa alatt is egészen eltérő gyökérzet alakulhat ki. Jó szerkezetű, megfelelően levegőzött talajban a gyökerek nagyobb mélységet tárhatnak fel. Tömörödött, kötött vagy tartósan vízzel telített közegben viszont az oxigénhiány korlátozza a lefelé irányuló növekedést, ezért több gyökér maradhat a felszínhez közelebb.
Ez különösen fontos építkezés után kialakított kertekben. A munkagépek által tömörített altalaj kívülről nem feltétlenül látszik: felül akár jó minőségű termőföld is lehet, miközben alatta nehezen átjárható réteg húzódik.
Az ásó többet mondhat, mint a növény címkéje
Faültetés előtt ezért nemcsak azt érdemes megkérdezni, milyen fajt válasszunk, hanem azt is, milyen talajba kerül.
A tömörödés csökkenti a talaj pórusterét, rontja a levegőellátást és a víz beszivárgását, és fizikailag is nehezíti a gyökerek terjedését. A tartós víztelítettség sem kedvez a legtöbb kerti fának, mert a gyökereknek a víz mellett oxigénre is szükségük van.
Egy próbaásás ezért sok kellemetlen meglepetéstől megkímélhet. Érdemes megnézni, hogy a felső termőréteg alatt folytatódik-e a morzsalékos, gyökerezhető talaj, vagy néhány ásónyom után tömör agyag, építési törmelék, esetleg tartósan nedves réteg következik.
Nem jó megoldás az sem, ha a rossz talaj miatt egyszerűen mélyebb ültetőgödröt készítünk. A fa helyes ültetési mélysége különösen fontos: a gyökérnyaknak nem szabad mélyen a talaj alá kerülnie.
A dió jó példa arra, miért nem elég egyetlen tulajdonság
A közönséges dió (Juglans regia) fiatal korban erőteljes karógyökeret fejleszt, és gyökérzete megfelelő körülmények között jelentős mélységet érhet el. Ettől azonban még nem lesz minden kert számára ideális választás.
Nagy termetű, hosszú életű fa, koronája tekintélyes méretűvé fejlődhet, vagyis kis kertbe nem azért kell óvatosan választani, mert „veszélyes” a gyökérzete, hanem mert maga a kifejlett fa igényel sok helyet.
Ugyanez a gondolkodás más fajoknál is hasznos. A mélyebb gyökerezésre való képesség csak egy szempont. Figyelembe kell venni a kifejlett fa méretét, a fényigényét, a talaj mésztartalmát és kémhatását, vízigényét, valamint azt is, milyen szélsőségekre számíthat az adott termőhelyen.
Gyümölcsfánál pedig még a faj neve sem feltétlenül mond eleget. Az alany jelentősen befolyásolhatja a fa növekedési erélyét és gyökérzetének tulajdonságait, ezért például körte vagy cseresznye vásárlásakor érdemes az alanyra is rákérdezni.
A mély gyökérzet sem jelenti azt, hogy a burkolat biztonságban van
A mélyre gyökerező fákról gyakran állítják, hogy bátran kerülhetnek épület, terasz vagy járda mellé, mert gyökereik lefelé indulnak. Erre azonban nem érdemes kertet tervezni.
A fáknak a mélyebbre hatoló gyökerek mellett kiterjedt oldalgyökérzetük is van, a víz- és tápanyagfelvételben fontos finom gyökerek jelentős része pedig a felső talajrétegekben található. Kedvezőtlen, tömörödött talajban ez még hangsúlyosabb lehet.
Vagyis a „karógyökerű” nem azt jelenti, hogy a fa alatt egyetlen vastag gyökér fut függőlegesen lefelé, miközben körülötte szabad marad a föld. Épülettől, burkolattól vagy közműtől való távolság meghatározásánál ezért a kifejlett fa mérete és az adott hely adottságai fontosabbak, mint egy egyszerű gyökértípus-besorolás.
Az első években a szárazságtűrő fát sem szabad magára hagyni
A másik gyakori tévedés, hogy a szárazságot jól viselő fát ültetés után alig kell öntözni. A fiatal fa azonban még nem rendelkezik azzal a kiterjedt gyökérrendszerrel, amely később lehetővé teszi nagyobb talajtérfogat vízkészletének hasznosítását.
A telepítést követő időszakban ezért rendszeres vízellátásra van szüksége. Az öntözésnél nem a felszín mindennapos benedvesítése a cél, hanem a gyökérzóna megfelelő átnedvesítése. Hogy erre milyen gyakran van szükség, azt a talaj típusa, az időjárás és a fa mérete együtt határozza meg.
A mulcsozás sokat segíthet: mérsékli a talaj párolgását, csökkenti a gyomosodást és tompítja a talaj hőmérsékletének szélsőségeit. A mulcsot azonban nem szabad a törzs köré kupacolni; a gyökérnyak környékét szabadon kell hagyni. A jól begyökeresedett fa később már egészen más helyzetből indul neki egy csapadékszegény nyárnak.
A szárazságtűrő kert valójában a talajnál kezdődik
A következő években minden bizonnyal egyre fontosabb szempont lesz, hogy olyan fákat válasszunk, amelyek képesek átvészelni hosszabb csapadékmentes időszakokat. Ehhez a mélyebb talajrétegek feltárására képes gyökérzet valóban komoly előnyt jelenthet. Csakhogy ezt a tulajdonságot a fának a kertben is ki kell tudnia alakítani.
Ezért faültetés előtt érdemes leásni, megnézni a talajt, felmérni a rendelkezésre álló teret, és csak ezután kiválasztani a megfelelő fajt. Egy jól hangzó „szárazságtűrő” vagy „mélyre gyökerező” jelző ugyanis önmagában nem garancia. Ha húsz-harminc centiméterrel lejjebb már olyan réteg következik, amelyben a gyökerek alig tudnak fejlődni, akkor nem feltétlenül a fát választottunk rosszul, lehet, hogy előbb a termőhelyet kellett volna jobban megismerni.
Képek: Pixabay.
Szereti az Agrofórum cikkeit? Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben!
