A vészes takarmányhiány miatt sokan már egy hét után kibontották a silófalat, ám ezzel alighanem nagyobb kárt okoztak, mint amennyi előnyt szereztek.
Idén is sokan döntöttek idehaza a kukorica – nem feltétlenül tervezett, idő előtti – lesilózása mellett, hogy legalább részben mentsék a menthetőt a súlyos aszály közepette. Magyarországon évente 2 millió tonna kukoricaszilázs készül a mindössze 3-4 hétig tartó szezonban, amit legfőképpen a tejelő tehenek takarmányozásában használnak fel. A kedvezőtlen időjárás miatt érdekes eljárásként bukkant fel Európa-szerte, hogy sokan mindössze egy hét után kibontották a silófalat, nem lévén más takarmányozási lehetőségük.
Vajon jól tették ezt? Szakemberek szerint a silóbontás után gyorsan megindul az élesztő- és penészgombák, valamint az aerob ecetsavtermelő baktériumok szaporodása, és ennek következtében a romlás. Ezt a meleg idő, illetve a gyenge tömörítési és kitárolási technológia még fel is gyorsíthatja, alaposan meg kell tehát fontolni, mikor kezdjük a silófal megnyitását, hiszen az elhamarkodott lépés közvetett veszteségekkel is jár a gyengébb táplálóérték és a rossz ízhatás miatt.
A javaslat szerint mindennap legyen kitermelés a kibontott silófalból, és naponta 20-30 cm előrehaladással a veszteségeket is minimalizálhatjuk. Minél nagyobb a kitárolási sebesség, annál kevesebb értékes takarmány megy veszendőbe (az általános cél a maximum 3 százalékos romlási veszteség fenntartása), ezért a nyári időszakban akár a 3 méter/hét kitermelési mértéket is megcélozhatjuk.
5-6 hét kell
A fentiek tükrében érthető, hogy – kényszerűségből – miért hibázott az a német gazda, aki már egy hét után kibontotta a silófalát. Nem tehetett mást, hiszen a régi takarmánya elfogyott, ezért csak az újhoz tudott nyúlni, ami viszont még nem volt „kész”, ráadásul a megnyitásával beindította a romlás vázolt folyamatát. A siló megfelelő erjedéshez nagyjából 5-6 hét szükséges, ennyi idő kell a teljes kémiai és biológiai éréshez, illetve a takarmány optimális stabilitásának kialakulásához.
Megoldásként a szakemberek azt javasolják, hogy az új kukorica kisebb részét külön silózzák be. Így szükség esetén van mihez nyúlniuk, illetve nem kell kibontaniuk a fő silót, megindítva a romlási folyamatot. Különféle adalékokkal a megfelelő szilázs létrehozása akár 2 hétnyi időre csökkenthető, ennek minősége azonban nem ér fel a hagyományos módszerrel létrehozottéval.
Készül a kukoricaszilázs:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
