Április első hete és az azóta eltelt napok az USA és Kína között kialakult adok-kapok jegyében telt.
Már ismert, hogy az USA acélimportjára a Trump elnök extra import vám kivetését határozta el és ez a döntés leginkább Kínát érintette. Ennek azonban már több hete, az indulatok azonban azóta sem csillapodtak. Nem késett soká a kínai válasz sem, első körben még csak egy újság vezércikke foglalkozott a tarthatatlan helyzettel, majd hivatalosan is bejelentették, hogy az USA-ból származó szójababra (is) 25 %-os vámot vetnek ki – mondván harmonizálják a vámokat és védeni kell a belföldi termelést.
Tűzijáték távoli durrogásokkal
Amiért most mégis úgy fogalmaztam, távoli durrogások hallatszanak a tűzijáték felől, az az a fontos tény, hogy egyelőre nem lehet egyértelműen tudni, mikor kerülne ez bevezetésre. Olyan a helyzet, mint amikor a tűzijáték során a kutyák sokkal hamarabb meghallják a durrogásokat, mi csak a fényre figyelünk fel első körben, majd később már a sivítást is halljuk.
Az elmúlt napok legnagyobb eseménye mindenesetre ez a háború és kimenetelének latolgatása. Elméletileg az USA-beli termés nélkül nem elégíthető ki Kína szójabab igénye, amit az USDA adatai alapján összeállított alábbi ábra is jól szemléltet:
A rendelkezésre álló dél-amerikai (Argentína + Brazília + Paraguay) export-mennyiségek együttesen is kisebb volument tesznek ki, mint Kína igénye. Emiatt is alakult ki, hogy mintegy 35 millió tonna körüli mennyiséget kell az USA-ból importálnia, és az Agricensus cég számításai szerint a többlet vám mintegy 110,-USD/to-s többlet költséget eredményezne az USA-beli cégeknek – magyarul ennyivel kéne csökkenteniük az áraikat.
Ez a mostani árakhoz képest 25 %-os árcsökkentést feltételezne. Erre lehet azt mondani, ez így nem életszerű, a zsarolás világos – megegyezésre kell jutni, másként nem megy.
A hírek a jegyzéseket napon belüli engedélyezett limit mértékéig mozgatták meg a szójababnál, de a többi, Chicagoban jegyzett termék is szélsőséges ármozgást mutatott. A napi 3-5 % közötti elmozdulás igen komoly pozíció-átrendeződést hozott – a korábban inkább eladói oldalon állók masszív vevők lettek és inkább ma is ez jellemző.
Nehéz összefoglalni a várható hatásokat, mert ha összeomlana az amerikai jegyzés Chicago-ban, az a világban is árzuhanást eredményezhet, attól függően, mekkora az a mennyiség, amit ú.n. chicagoi bázison kötöttek meg. Ez kicsit leegyszerűsítve azt jelenti, hogy van egy alapár, amit a chicagoi jegyzéshez kötnek és ahhoz kapcsolódik egy prémium, ami az adott piac árait követi, tükrözi.
Az észak-amerikai áru iránti kereslet csökkenés az alapárat csökkentené, miközben a dél-amerikai piaci prémiumok számottevően emelkednének. (A témáról bővebben az Agroforum.hu és a Prudensceres Kft. által szervezett Terménypiaci Képzési Napok 3. napjára tervezett előadásokon hallhatnak: https://www.prudensceres.hu/termenypiaci-kepzesi-napok/ )
Jelenlegi helyzetben a piacok figyelme talán éppen a kiszámíthatatlanság miatt ismételten a termés-kilátások felé fordult és a szokásos havi előrejelzést várják. Mind az észak-amerikai, mind a dél-amerikai piacokat meghatározza a csapadék-helyzet – Argentínában és az USA-ban is inkább a hiány okoz gondot és terméskiesést.
Brazíliában sokáig kritikus volt a helyzet, de legutóbbi előrejelzések szerint a szójabab termésrekordot érhet el, mind a terület, mind a hozam jól alakult, és az egy hónappal ezelőtti helyzethez képest a termést most kb. 119 millió tonnára várják, ami közel 5 millió tonnás növekedés a tavalyi eredményhez képest.
A kukorica esetében nem ennyire jó a helyzet, bár visszaesésről nem lehet beszélni, de az ú.n. második termés mennyisége a vetésterület csökkenése miatt a vártnál kisebb lehet. Ezt egyelőre ellensúlyozta az első termés jobb eredménye, de így nem lesz meg a várt 90 millió tonnás össztermés.
Összefoglalva az eseményeket inkább az erősödés irányába mozdult el a terménypiac, a bizonytalanság keresletet eredményezett, kérdés meddig tarthat ez.
