Hazánk vízkészletének három forrása van: a csapadék, a felszíni, valamint felszín alatti vízbázisokból származó vízkontingensek. A tervezett fejlesztési beruházásokkal a vízkínálat által az öntözött területek nagyságának hatásterülete többszörösére növelhető.
Öntözésre elsősorban felszíni víz vehető igénybe, ennek hiányában engedélyezhető csak felszín alatti vízből történő vízkivétel, amelyet lehetőség szerint talajvízből kell biztosítani. Hiánynak minősül azonban az is, ha a vízigény felszíni vízből történő kielégítése aránytalanul nagy költséggel járna a felszín alatti vízbeszerzéssel összehasonlítva. Felszíni víz és talajvíz hiányában rétegvízből történő öntözésre szolgáló termelőkútra azonban csak mikroöntözés esetében adható ki vízjogi engedély.
A földtani tömbben tárolt felszín alatti vizeinkből öntözni csak korlátozottan lehet, egyrészt, mert a sekély mélységű talajvizeink minőségi állapota nem minden esetben felel meg az öntözési igényeknek, másrészt pedig a mélyebb kutak esetében a felhasználás mértéke meghaladhatja a dinamikus utánpótlás mértékét. Az ellenőrizetlen, illegális vízkivételek így negatív hatást gyakorolhatnak nemcsak a víztestek állapotára, hanem a legális, engedélyezett vízhasználatok mennyiségi és minőségi állapotára, nem utolsósorban hazánk ivóvízellátására, amely 95 százalékban felszín alatti vízkészleteinkből történik.
A felszín alatti vízkészletet tehát csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel ne haladja meg az elérhető vízkészlet mennyiségét ahhoz, hogy ne kerüljön hazánk is a vízstresszes országok listájára.
Ami ennél is kritikusabb, az a minőségi kérdéskör, csak az ellenőrzött kútfúrók, kútfúrások tudják hosszú távon biztosítani azt, hogy a felszíni szennyeződések, a sekély mélységű, gyenge minőségű talajvizek ne érjék el és szennyezzék tovább a mélyebb vízadó rétegeket (pl. nitrátszennyezés). A felszín alatti vízkészletekre telepített illegális kutak bírságmentesen történő moratóriumát 2020 év végéig 2018 végén hagyta jóvá az Országgyűlés. Ezekre a kutakra vízjogi fennmaradási engedélyt kell majd kérni az illetékes vízügyi hatóságoktól, amely nemcsak a létesítmény fennmaradására jogosít, hanem a hosszabb távú üzemeltetésére is.
A csapadék tekintetében az éghajlatváltozás egyik velejárója, hogy az eloszlása egyre szélsőségesebb és a vegetációs időben egyre kevesebb. Hazánk mezőgazdasági területeinek viszont csak alig 2 százalékán van kiépített vízpótló öntözés, amely jóval alulmarad az uniós 9 százalékon. A magyar mezőgazdasági termelés 98 százalékban csapadékgazdálkodástól való függését mihamarabb fel kell oldani. Magyarország egyedülálló fekvése a Kárpát-medencében lehetővé teszi a felszíni átfolyó vizek nagyobb arányú rendelkezésre állását. a felszíni vizek megtartása és hasznosítása tudja hosszabb távon biztosítani a mezőgazdasági vízigényeket.
Mindez mára nemcsak termelői igény, hanem nemzeti cél is, hiszen a kormány az öntözési célt szolgáló fejlesztések előkészítésére 2020 és 2030 között a fejlesztések előkészítési és tervezési fázisához, valamint kivitelezéséhez évente 17 milliárd forint nemzeti fejlesztési forrást biztosít a vízkínálat fejlesztésére, valamint a vízkereslet biztosítására.
A tervezett fejlesztési beruházásokkal a vízkínálat által az öntözött területek nagyságának hatásterülete többszörösére növelhető, a tervezett öntözési központ létrehozásával pedig a termelői vízkeresleti oldal válik támogathatóvá. A vízkínálat és vízkereslet együttes biztosításával lehet csak hosszú távon megteremteni a mezőgazdasági termelés stabilitását.
