Deformált, repedezett, heges a paradicsom termése? Esetleg nem elég tömött, kevés benne a mag és a léállomány? Ilyenkor egyszerűen megelőzhető, nem fertőző betegségek állhatnak a háttérben.
A kiskertek kedvenc növénye a paradicsom, amely azonban meglehetősen kényes, és sokféle veszély fenyegeti a fejlődése során. Megtámadhatják baktériumok, gombák és vírusok által okozott fertőző betegségek, de olyanok is, amelyek nem számítanak fertőzőknek. Vegyünk számba néhányat az utóbbiak közül.
A paradicsom nem fertőző betegségei általában hatékonyan megelőzhetők, hiszen a különféle hiánybetegségek tartoznak ebbe a kategóriába, de az olyan elváltozások is, mint például a macskaarc, a repedezés, napégés és üregesedés – olvasható a Kreatív Farmer nevű oldalon. Ugyanebbe a csoportba tartoznak a kártevők és paraziták által okozott problémák.
A termesztők közül bizonyára sokan felkapták a fejüket a macskaarc nevű elváltozás említésére, hiszen alighanem maguk is találkoztak már efféle termésdeformáltsággal. Olyan sugárirányú vagy koncentrikus köröket leíró hegekről van szó, amelyeket általában a virágzás kezdetén és a terméskötődés alatti hideg okoz. Meglepő lehet, de a talaj magas nitrogénszintje tovább ronthat a helyzeten, tehát bánjunk óvatosan a műtrágyázással. A nagy termést hozó, nagy bogyóméretű példányokon különösen gyakori a jelenség.
A termésen megjelenő repedezés szintén lehet sugárirányú vagy koncentrikus. Mindez a bogyó bőrszövetének erősségével és rugalmasságával függ össze, és ha nagy az eltérés a nappali és éjszakai hőmérséklet között, akkor jó eséllyel jelenik majd meg a paradicsomon. A száraz időszakot követő sok eső vagy öntözés szintén hozzájárulnak a rendellenesség kialakulásához.
Az üregesedés megnevezés jól leírja a problémát: ilyenkor a termések nem szép gömbölyűek, hanem inkább „szögletesek” és kevésbé tömöttek. A termés belül nagyon kevés maggal és csekély léállománnyal rendelkezik, amit elsősorban szintén az extrém magas/alacsony hőmérsékletek váltakozása, valamint az aszályt követő túl sok víz okozhat.
Végezetül említsük meg a napégést, amely fehér, ragyogó, bőrszerű terület formájában jelenik meg ott, ahol a bogyót (már zölden) közvetlen napsütés éri. Egyfajta szövetkárosodásról van szó, amit árnyékolással el lehet kerülni.
(Fotó: Axel Mellin/Pixabay)
