Napjainkban, a paprika hajtatásában, a piacképes áruminőség és a jövedelmező termésmennyiség megvalósításának alapvető technológiai eleme a metszéssel történő támrendszeres termesztés.
Az árutermelő gazdaságokban a folyton növő fajták – mivel támrendszeres termesztésre kizárólag ezek alkalmasak – teljesen felváltották a determinált fajtákat. Ez utóbbiakat a hagyományos, bokortermesztéses technológiánál még a hobbi és az önellátó gazdaságok alkalmazzák, de a korszerű nagyüzemekből teljesen kiszorultak. A nemesítés során a folytonnövő fajtákba sikerült több minőségjavító tulajdonságot (pl. pulton tarthatóság, szín, alak, stb.), továbbá betegséggel szembeni rezisztenciát is bevinni, ugyanakkor megállapítható, hogy ezek a fajták a környezeti tényezőkre (talajminőség, tápanyagellátás, klimatikus tényezők, stb.) sokkal érzékenyebben reagálnak, mint a korábbiak.
Már ültetéskor, a tenyészterület kialakításánál figyelemmel kell lenni a tervezett termesztési- és metszésmódra, azaz a sor- és tőtávolságot ennek megfelelően kell megválasztani:
- A hagyományos „bokor” (támrendszer nélküli) termesztés, determinált fajtákkal:
- ágyásban történő ültetésnél: 30×30 cm (11 db/m2), 4 sor után egy szélesebb 60 cm-es művelő utat kell hagyni,
- ikersoros elrendezésnél: 50+20×20 cm (14,3 db/m2), 50+20×25 cm (11,4 db/m2), 40+20×15 cm (22,2 db/m2), 40+20×20 cm (16,6 db/m2).
- A hagyományos „bokor” termesztés, folytonnövő fajtákkal:
- normálsoros elrendezés: 40×25 cm (10 db/m2), 40×30 cm (8,3 db/m2),
- ikersoros elrendezés: 50+20×25 cm (11,4 db/m2), 50+25×25 cm (10,7 db/m2),
60+25×20 cm (9,4 db/m2), 60+25×20 cm (8,7 db/m2).
- Támrendszeres termesztéshez javasolt tenyészterület:
- kordonos termesztésnél: 40×20 cm (11 db/m2) vagy 50+20×30 cm (9,5 db/m2),
- egy szárra történő nevelés esetén: 80×20 cm (6,2 db/m2) vagy 80×25 cm (5,0 db/m2),
- kettő szárra történő nevelés esetén: 80×40 cm (3,1 db/m2) vagy 80×50 cm (2,5 db/m2).
A támrendszeres termesztésnek több változatát alkalmazzák. Csak kis túlzással nevezhető támrendszeres megoldásnak a kései ültetésnél (vészfűtés szinten vagy fűtés nélkül üzemeltetett fóliák alatt), rövid ideig történő termesztés esetén alkalmazott úgynevezett kordonos kialakítási mód. Ennél a termesztési módnál kb. 2 méterenként levert 1 méter magas karókon műanyagzsinór párok vannak kifeszítve, és a növényeket ezek közé a vízszintesen vezetett zsinórok közé szorítják, ezek tartják a növényeket (1. kép). A kordonos paprikát nem metsszük, legfeljebb a hajtásokat ritkítjuk.
A módszernek a hagyományos, bokor (támrendszer nélküli) termesztéssel szemben van több előnye is, így például megtámasztja a növényt, aminek köszönhetően jobb minőségű és tisztább lesz a termés, a kevés fitotechnikai munkák miatt aránylag csekély a kézimunka ráfordítás. Ugyanakkor a módszernek hátránya, hogy a lombozat összetömörül, ebből adódóan nehezebb a kezelése (permetezése) és a szedés, árnyékba kerülnek a hajtások és a levelek, ezért fényhiány miatt lassúbb az érés, gyakori a hajtások és ágak törése, sérülése.
Az említett hátrányok a zsinórra futtatott támrendszeres termesztéssel kiküszöbölhetők, ami az alábbiak szerint történik:
- a fólia illetve az üvegházban, kereszt irányban 4-5 mm-es dróthuzalokat feszítenek ki,
- ezekre merőlegesen, a növénysorok felett 2-2,5 m magasságban hasonló vastagságú drótokat vezetünk,
- a hosszanti irányban elhelyezett dróthuzalokra műszálas kötöző anyaggal vezetjük fel a növényeket.
A paprika zsinegre történő felkötözését, az ültetés után minél előbb, de legkésőbb 3-4 hét után, növényvédelmi okokból el kell elvégezni (2. kép)!
Négyzetméterenként 6-10 hajtást hagyunk meg, attól függően, hogy vegetatív vagy generatív fajtát ültetünk, illetve egy vagy két szárat nevelünk növényenként. A vegetatív fajtánál, a folyamatos terhelés érdekében, két szálra kell felengedni a növényt – ez esetben 4-5 tövet ültetünk négyzetméterenként. A generatív fajták esetében 6-8 tő/m2 az optimális növénysűrűség, mivel ezeket a növényeket csak egy szálasra metsszük, hogy a vegetatív-generatív egyensúlyt meg tudjuk tartani. A zsineget csúszó kötéssel rögzítjük a dróthuzalhoz, és alul, a szárra csak lazán kössük a későbbi megvastagodás miatt.
A zsineg (támrendszer) mellett nevelt növényeket metszeni kell, ami kétségtelen, hogy jelentős többlet kézimunkával jár, de számos előnye is van. Így:
- a növényállomány áttekinthetőbb, ebből adódóan a fejlődés jobban kontrolálható,
- könnyebben, jobban és hatékonyabban végezhetők a növényvédelmi munkák,
- a lazább, levegősebb növényállományban jobbak a fényviszonyok, amelyek javítják a terméskötődést és fokozzák az érés ütemét,
- nem mutatkozik a fehér termésű paprikákra jellemző termés-elaprósodás,
- piacképesebb, nagyobb tömegű bogyók fejlődnek, amelyek jobban színesednek,
- szedéskor kevesebb a növények sérülése és törése,
- maga a szedés egyszerűbb, gyorsabb.
Metszés menete a következő:
- nagyon korai ültetés esetén: Amint az első elágazások elérik az 5-7 cm-t, ki kell választani a legszebb hajtást, – ez lesz a „vezérhajtás” – a többit tőből el kell távolítani. A „vezérhajtások” gyengébb oldalelágazásait is kitörjük. A metszést úgy folytatjuk, hogy az elágazódásokban az egyik hajtást 2 levél után visszatörjük, a másikat vezérként tovább visszük a zsinór mellett.
- későbbi (áprilisi) ültetésnél: A metszést csak az első három elágazás után kezdjük, addig a terméseket mind meghagyjuk. A harmadik elágazás utána legerősebb ágat meghagyjuk – ez lesz a főág, amelyet a zsineghez rögzítünk – a többit visszatörjük. A főágon a további oldalhajtásokat 15-20 cm után visszacsípjük. Az alsó ágakat (a „szoknyát”), a rajtuk fejlődött termések leszedése után tőből eltávolítjuk. Ezt a metszésmódot a gyakorlatban szoknyásmetszésnek nevezik, nagyon korai kiültetések esetén (pl. üvegházakban, erősen fűtött fóliák alatt) a fény hiány miatt nem tanácsos alkalmazni.
A metszéssel történő termesztés nagy hátránya, hogy a beteg tövekről a fertőzést továbbvisszük. Ezért nagyon fontos az állomány folyamatos figyelése, és ha beteg, vírusos tövet látunk, azt azonnal el kell távolítani. A metszéshez nem használunk kést vagy ollót, mindig kézzel végezzük úgy, hogy a friss törésfelülethez az ujjunkkal nem érünk.
A terhelés szabályozásával fenntarthatjuk a termő paprika növekedésének enyhe vegetatív súlyát (3. kép). A jó minőségű termések érdekében elengedhetetlen a megfelelő lombtömeg megválasztása! A metszéssel nem a növény leveleit kell eltávolítani – azzal asszimilál a növény – az oldalhajtások, a kacsokat, az újabb virágok, termések kialakulását kel megakadályozni. Arra ügyeljünk, hogy a növényen mindig legyen termés (majdnem szedhető, közepesen fejlett és éppen bekötött) ami a túlzott vegetatív növekedéstől visszafogja. A rosszul termékenyült, lila, görbült, foltos és napégett bogyókat minél korábban távolítsuk el!
Ha egyszálasra indítottuk a paprika növényünket, a későbbiekben átalakíthatjuk kétszálasra vagy a kétszálasat három szálasra egy felső helyzetű oldalelágazódás továbbfuttatásával. Ha azonban a növény állomány túl sűrűnek bizonyul, termesztés közben is indokolt lehet egy-egy elindított ág eltávolítása.