Sokfelé találhatunk jelenleg a búzatáblákon leszáradó leveleket a töveken, amelyek a szeptóriás levélfoltosság korai fellépése miatt pusztulnak. Ezek többnyire az idősebb, talajközeli, alsó levelek, így a rajtuk mutatkozó tüneteket nem szabad összekevernünk a fagy levélcsúcsokon megmutatkozó hatásával. Ilyenkor adódik-a kérdés, mi az oka a gombabetegség ilyen súlyos mértékű fellépésének?
Ha az okokat az időjárás oldaláról kezdjük keresni, akkor azokat ebben az évjáratban az enyhe télben, valamint a hosszú időn át fennálló csapadékos, nedves körülményekben találhatjuk meg. Bár a kórokozó hőoptimuma magasabb, de a fertőzése akár már 4 °C-on is megtörténhet. Ez a hőmérsékleti tartomány szinte a teljes tél során adott volt, a fertőzés megtörténhetett, azonban tüneteinek megjelenéséig az alacsony hőmérséklet miatt akár 30-40 nap is eltelhet. A kórokozó számára a hőmérsékletnél lényegesen fontosabb a megfelelő nedvesség megléte. A gyakori, kis mennyiségű csapadék, az erős harmatképződés mindegyike hosszú ideig fenntartja a levél tartós vízborítását, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a növény megfertőződhessen. Ezek a körülmények az ország egyes részein adottak voltak, talán novembertől kezdve nem lehetett úgy kimenni egy búzatáblára, hogy ne gyöngyözött volna a víz a leveleken (1.-2. kép).
Azonban a súlyosan fertőzött területek láttán azon is el kell gondolkodnunk, mi magunk vajon hozzájárultunk-e a helyzet ilyen alakulásához! Milyen agrotechnikai tényezőket kell figyelembe vennünk, … vagy elkerülnünk, ha mérsékelni akarjuk a szeptóriás levélfoltosság fellépésének veszélyét?
- Kerülnünk kell a búza búza utáni termesztését.
- Biztosítanunk kell a -az esetleg fertőzött- szármaradványok minél gondosabb leforgatását. Az összes agrotechnikai tényező közül ez tekinthető a legfontosabbnak, ez megkerülhetetlen búza monokultúra esetén! Ennél a kórokozónál a forgatás nélküli talajművelés kockázatot jelent!
- Kerülnünk kell a korai (szeptember vége-október legeleje) vetésidőt. Egy korán elvetett állományban egy teljes fertőzési ciklus lezajlódhat, rengeteg fertőzőanyaggal mehet a télbe a terület, ahol már csak a környezeti körülmények alakulása határozza meg a fertőzés mértékét.
- A búzatarlók ápolása, az árvakelések irtása. Az árvakelések jelentős fertőzési forrást jelenthetnek, ezért azokat akár a búzánkkal szomszédos repcetáblákból is irtanunk kell.
- Kerülnünk kell a túlzott mértékű, netán egyoldalú nitrogénműtrágyázást. A harmonikus tápanyagellátás ez esetben is kifizetődő.
A kórokozó elleni védekezést a hazánkban általában tapasztalható száraz, meleg tavaszi időjárás megkönnyíti, ugyanis fertőzése a számára kedvezőtlen környezeti körülmények miatt „magától” is megállhat. De, azt nem szabad elfelejtenünk, hogy ha csapadékos, netán kissé hűvös a tavaszunk, a kórokozó fertőzése nem fog kizárólag az alsó levelekre korlátozódni, hanem „feljebb” húzódva a felsőbb levelek száradásos tüneteit is kiválthatja. Ezért esetenként a célzott kezelést sem szabad kizárnunk, amellyel egyúttal más kórokozók fertőzését is mérsékelhetjük. A védekezésre a felszívódó hatású, triazol vagy SDHI gombaölő hatóanyagok kiválóan alkalmasak. A kezelés elvégzését viszonylag koránra kell terveznünk, annak a szárbaindulást követően, az 1-2 nóduszos állapotban mindenképpen meg kell történnie.
Ha keresnénk a kórokozót, akkor azt a nehezebben felszáradó, a fasorok által határolt, árnyékolt, rosszul átszellőző, vagy a mélyebb fekvésű, netán vízállásos táblarészeken kezdjük. Az alsó leszáradt, vagy leszáradóban lévő leveleken keressük a kórokozóra jellemző pici, fekete pontokat, amelyek az ivartalan szaporítóképletek, a piknídiumok.
