Az őszi búzának viszonylag kevés nekrotróf életmódú kórokozója van. Ezek közül messze a leggyakoribb a szeptóriás levélfoltosság (Septoria tritici), amely gyakorlatilag mindig megtalálható a búza állományokban. Nagyon kedveli a hűvösebb időjárást és a nedves körülményeket. Melegben is jól érzi ugyan magát, de ekkor a számára szükséges nedvesség is gyorsabban elpárolog és a konkurens kórokozók nagyobb szaporodási gyorsasága miatt általában háttérbe szorul.
Önmagában ritkán szokott olyan mennyiségben fertőzni, hogy védekezni kelljen ellene. Az utóbbi időben azonban több szélsőségesen fogékony búzafajta (Artimus, Christoph, stb.) is elterjedt a termesztők körében, így az általa előidézett levélveszteség lehetősége megnőtt.
Amiről a tünetek mesélnek
A határszemlék során a búza állományok vizsgálatakor döntően a legalsó, a talajhoz legközelebb levő leveleken találhatjuk meg a kórokozó által előidézett jellegzetes, kerek levélelhalásokat. Ahol is a levéllemez elhal, elbarnul és egy idő után apró, fekete színű szaporító képletek jelennek meg rajta.

Mivel a kórokozó nekrotróf életmódú, így az elmúlt év aszályos és forró nyara alig érintette, hiszen a búza árvakelések hiánya, pusztulása csak a biotróf életvitelű kórokozókat sújtotta.
A jelenlegi szemlézések során a búzákban gyakorlatilag csak ezzel a kórokozóval találkozhatunk. Ugyanakkor hiába eléggé csapadékos és nedves az idei tavasz, a szeptóriás levélfoltosság nem olyan gyakori, mint amilyennek „lennie kellene”. A tünetek vizsgálata ugyanakkor sok mindent elárul.
Miért nem terjed most intenzíven a szeptória?
Elsősorban a fiatal, még csak elhalóban levő levélszöveteket tartalmazó foltok hiánya a szembeötlő. Ha ilyeneket látunk, az azt jelenti, hogy a kórokozó éppen aktívan terjed, de legalább is aktívan terjedt az elmúlt napok során.

Ha nem látunk fiatal fertőzéseket, akkor a kórokozónak valami baja van. Vagy nem megfelelő a környezet a fertőzésre, vagy valamiért kevés lehet a fertőző anyag, amely az új levélfoltok kialakulásáért felelős lehetne. Bármilyen fura, ráadásul e kórokozó gomba esetében szinte lehetetlennek tűnő dolog, de jelenleg éppen ez, az inokulum kis mennyisége a helyzet kulcsa.
Nem minden fekete pötty Septoria
A szemlézések során gyakorta találni olyan szeptóriás foltokat, amelyeken első látásra is jól látszanak, hogy valamilyen kórokozó apró, fekete foltokat alakított ki az elpusztult növényi szöveten. Azt hihetnénk, hogy a Septoria tritici fajt látjuk, de ez részben téves!

A nekrotróf gombák azon előnye, hogy az általuk elpusztított növényi szövetekben át tudják vészelni a kedvezőtlen környezeti feltételeket itt és most a tél folyamán visszaütött. A szeptóriás foltokon látható nagyobb, élénk fekete foltok ugyanis különféle szaprofág gombafajok (Cladosporium, stb.) konídium telepei.
A Septoria tritici elpusztította ugyan a növényi szövetet, de a tél folyamán az így kialakított, elhalt szerves anyagból álló táplálékbázisra más, korhadékevő gombák is rácsaptak. Kialakult egy verseny az eredeti kórokozó és a „potyautas” között, amelyet sok esetben a korhadékevő gomba nyert meg.
Szaprofág gombák térnyerése a foltokon
Ez a verseny az eredeti kórokozóra, a szeptóriás levélfoltosságra olyan hatással volt, hogy a szaprofág gombákkal felülfertőzött foltokon a piknídiumok képződése jelentősen visszaszorult. Ez érthető is, hiszen a szaprofág gomba elfogyasztotta a foltban levő, táplálékként hasznosítható szerves anyag nagyobbik részét. Nem jutott elég az eredeti kórokozó számára.

A különféle szaprofág gombák konídiumos telepeinek jelenléte és megkülönböztetése a szeptóriás levélfoltosságtól egy nagyító segítségével is megállapítható. Szabad szemmel kissé nehezebb döntést hozni, de az olyan foltokban, ahol a fekete kis pöttyök túl élénk színűek, túl nagyok, ott egyértelműen valamelyik korhadékevő gomba által előidézett másodlagos fertőzést látunk.
Mi ennek a növényvédelmi vonzata? Leginkább az, hogy a Septoria tritici jelenleg nem képes terjedni és a későbbi terjedés is eléggé vontatottan fog indulni a kórokozó esetében kialakult inokulumhiány következtében.
A képek a szerző felvételei.