Április közepén – bár a természet a tavalyi évhez képes jó két hetes csúszásban van – megkezdődött az őszi vetésű kalászos gabonák szárba indulása. A hirtelen megnövekvő friss, zöld biomassza vonzó hatása idén sem maradt el, így az áprilisi „tél” elvonulása után a lassan felmelegedő környezetben tömegesen jelentek meg a kalászosok levélzetének legnagyobb étvágyú pusztítói, a vetésfehérítő bogarak.
Árpa, zab előnyben
A Vetésfehérítő bogarak társasága egy, a levélbogarak családjába (Chrysomelidae) tartozó, meglehetősen fajgazdag nemzetség. Hazánkban is eléggé sok Oulema faj él és károsít. Általában a veresnyakú árpabogár (Oulema melanopus) a leggyakoribb, de sok helyütt fordul elő a kéknyakú árpabogár (Oulema lichenis) is. Szintén gyakori még a veresnyakú búzabogár (Oulema septentrionis) faj is hazánkban.
A különböző kártevő fajok elnevezése ugyanakkor egyáltalán nem tükrözi azt, hogy mely gabonaféléken károsítanak. A nevükben szereplő kalászos gabona megnevezése sokkal inkább arra utal, hogy azon a növényen találták meg a kártevőt, amikor a fajt leírták. Valamennyi vetésfehérítő bogár faj szélsőségesen polifág. Szinte minden egyszikű növényen hajlandóak táplálkozni. Nyár elején pl. a bábozódás után megjelenő új nemzedék (amely majd jövő évben fog tavasszal a kalászosokban károsítani) imágói gyakran károsítják az akkor még fiatal kukoricát is.
A polifág jelleg mellett azért ezeknek a bogaraknak is van ízlésük. Sokkal jobban kedvelik az árpát és a zabot, mint más kalászos gabonákat. A búzáért sem rajonganak, ha van a közelben más, számukra ízletesebb gabona. A tápnövény íze, illata mellett a választásban a levél szőrözöttsége is döntő tényező. Minél inkább szőrösebb egy adott gabona levele, annál kevésbé kedvelik ezek a kártevők. E tekintetben folyik is pl. a búza esetében nemesítés e károsítók ellen. Egy adott fajon belül javarészt a levél szőrözöttsége folytán hatalmas különbségek is lehetnek az egyes fajták károsodása között. A nagyon szőrözött levelű GK Ati búzafajta pl. alig szokott károsodni, míg a Capo gyakran esik drasztikus mértékű kártétel áldozatává.
A vetésfehérítő bogarak imágó alakjában telelnek át a szántóföldek környezetében levő területek avar szintjében. Betelepedésük jellege nagymértékben függ a hőmérséklettől. Hűvös időben nem szívesen repülnek, így a gabona táblák benépesedése a szegélyek felől ilyen időjárás esetén lassú és láthatóan frontvonalban történik. Ugyanakkor elég egyetlen rövid meleg, napsütéses időszak ahhoz, hogy a már szívesen és nagy távolságokra is elrepülő imágók azonnal kolonizálhassák a táblák belsejét is. Mivel az utóbbi években a tavaszi időjárás rendkívül extrém, gyakran fordulnak elő melegrekordok is, így ez a momentum határozza meg a bogarak betelepülését. Mivel ekkor a táblák egésze szinte egyszerre érintett a betelepülésben, a szegélyek korábban még gyakori inszekticides kezelésének gyakorlata mára már okafogyottá vált.
Érdemes az imágók ellen védekezni
A vetésfehérítő bogarak esetében a fő kártételt a lárvák okozzák. Általában a levél felszínén károsítanak, de alkalmanként a zöld növényi részek bármelyikén előfordulhatnak és táplálkozhatnak is. Táplálkozásuk során megeszik a levél feléjük eső epidermiszét és az alatta elhelyezkedő parenchima sejteket. A levél ellenkező oldalán levő epidermiszt viszont meghagyják. Ez igen hamar fehér színű lesz, amely messziről nagy mennyiségben úgy tűnik, mintha az egész gabona levélzet fehér lenne. Ez súlyos asszimiláló felület veszteséget jelent, amely a termés mennyiségében és minőségi mutatóiban is megmutatkozik.
Az imágók szintén okoznak kárt érési táplálkozásukkal. A levél erekkel párhuzamosan, azok között hosszanti irányú, keskeny csíkokat rágnak a levélbe. E tevékenységük során a levéllemezt teljesen átrágják. Ez a kártétel is látványos ugyan, de általában nem okoz súlyos veszteséget a növénynek.
A betelepedés és az érési táplálkozás után a bogarak párosodása következik. Védekezés szempontjából ez egy nagyon fontos állapot. Kopuláció után, peterakás idején az imágók már nem migrálnak nagy távolságokra, így a további imágó betelepedés már nem számottevő. Ha ekkor elpusztítjuk a bogarakat, akkor jó eséllyel a környezetből alig lesz utánpótlás, viszont a lárvák okozta kártételt teljes egészében meg lehet úszni. Ráadásul a teljes populáció szinkronban van ilyenkor.
Az imágók elleni védekezésre a legalkalmasabb időpont a párosodás időszaka. A bogarak „együttléte” eléggé látványos, nem bújnak el, így egy egyszerű és olcsó, kontakt hatású inszekticides kezeléssel majdnem totális pusztító hatás érhető el ellenük. Gyakori, hogy ebben az időszakban valamilyen egyéb kezelés is aktuális a kalászosokban (általában gyomirtás, de előfordulhat szerencsétlen esetekben fungicides kezelés is ilyenkor), így a vetésfehérítő bogarak elleni védekezés során még a kijuttatási költség is megspórolható egy tankkeverék alkalmazásával.
Amennyiben valamilyen okból nem védekeztünk az imágók ellen, marad a nehezebb megoldás, a lárvák elpusztítása. Nehezebb, főleg időzítés szempontjából, hiszen amíg az imágók párosodása gyakorlatilag egyszerre szokott bekövetkezni, addig a petékből a fiatal lárvák kelése már sokkal inkább elhúzódó folyamat. Gyakori az az eset, hogy már rég kikelt a lárvák egy része, de még mindig találni sárga (fiatal, frissen lerakott) petéket és fekete színű (kelés előtt álló) petéket is. Ez által nem tudunk úgy védekezni, hogy egy adott időpontban ne legyenek még fiatal peték (amelyekből lehet, hogy csak akkor kelnek ki a lárvák, amikor a kezelésünk hatékonysága már nagyon kicsi lesz) és ne legyenek idősebb lárvák (amelyek ellen eleve kisebb a készítmények hatékonysága) is egyszerre.
A vetésfehérítő bogarak és lárváik elleni védekezés során ügyeljünk arra, hogy a legtöbb engedélyezett készítmény méhekre kifejezetten veszélyes. Ez főképp akkor okozhat gondot, ha a táblán és közvetlen környezetében virágzó gyomok is vannak, amelyek a mézelő- és vadméheket is a táblára csalhatják. Vigyázzunk a méhekre!
