Április utolsó hete változékony, de fokozatosan melegedő időjárással indult.
A melegebb nappalok és az enyhe éjszakák felgyorsították a növények fejlődését, de egyre több betegség és kártevő jelenik meg. A korai vetésű kukoricák egy része már kelésnek indult, de ezzel párhuzamosan még most is tart a napraforgó és a kukorica vetése. Az utóbbi időszakban csapadék csak szórványosan hullott, így nagy erőkkel folynak a munkálatok a határban.
Az őszi árpa kalászol, illetve hasban van, a búza pedig a szárbaindulás stádiumában van. A dús állományokban a tartósan párás időjárás kedvez a betegségek terjedésének, valamint a fertőzés erősödésének. A búza szeptóriás fertőzöttsége az alsó leveleken 26-50 % közötti, de néhány állományban eléri a 40-70 %-ot is. Emelkedett a sárga- és némileg a vörösrozsda fertőzés szintje is, ez utóbbi fertőzés erősödése várható a felmelegedés miatt. Általánossá vált a gabonalisztharmat fertőzés, 15-20% gyakorisággal, elsősorban a szártövön és az alsóbb leveleken. Árpán a lisztharmat és a törperozsda fertőzés stagnáló, a levélfoltosságot előidéző gombabetegségek előfordulása gócszerűen gyakrabban figyelhető meg. A melegedő időjárás hatására a vetésfehérítő bogarak szinte minden árpa- és búzatáblán gondot okoz. A fűhálózás során 10 hálócsapásban akár 400-500 bogarat begyűjthetünk, folyamatos a peterakás, de a lerakott peték egy részéből már napokon belül megkezdődik a lárvakelés, tehát elhúzódó lárvakelésre és kártételre kell számítani minden kalászos kultúrában, beleértve a tavaszi kalászosokat is. A vetésfehérítő bogarak súlyosbodó kártétele mellett a napokban a gabonalevéltetvek kis kolóniái is megjelentek. A párás és melegedő időjárás kedvező a levéltetű telepek növekedéséhez és gyarapodásához.
Az őszi káposztarepce teljes virágzásban van. A szárormányosok létszáma fokozatosan csökkenő tendenciát mutat, ugyanakkor a lárvák károsítása a szárban és a levélnyélben még most is észlelhető. A fénybogarak előfordulása folyamatosan sok, de a bőséges táplálék miatt kisebb a kártétel, a kártevő elleni védekezést inkább a kissé emelkedő létszámú becőormányos népességhez érdemes igazítani, a méhkímélő technológia szabályainak szigorú betartása mellett.
A kukorica és a napraforgó barkókártevői már a vetés kezdetével együtt megjelentek. Veszélyes mértékű kártételükre abban az esetben kell számítani, ha valamilyen oknál fogva a növények kelése vontatottá válna. A biztonság kedvéért érdemes a vetéseket folyamatosan ellenőrizni, mindaddig, míg a növények ki nem nőnek a barkók „foga” alól.
