A téli időszak meglehetősen komoly megterhelést jelent a növényzet számára. A sokszor súlyos fagyok mellett esetenként a nagy mennyiségű hó is gondokat okozhat számukra. A hó alapvetően nagyon jó hőszigetelő képességű anyag, így védi az általa beterített növényeket a szélsőséges hőmérséklet ingadozásoktól, de néha a jóból is megárt a sok.
A sok hó elzárja a fény útját, így a fotoszintézis minimálisra csökken, vagy akár le is állhat. Akadályozza a gázcserét, azaz a légzést is. A tartós, vastag hó borítás – főleg ha az vízzel telített, vagy fagyos réteget is tartalmaz – erőteljesen legyengítheti a növényeket. Ráadásul néhány, kimondottan hó kedvelő parazita gomba is megtámadhatja őket, amely akár a növényzet pusztulásával is járhat.
Árpa alattomos betegsége hóolvadás után
Az árpa tifulás tőkorhadásának fellépésével általában a hótakaró elolvadása után lehet találkozni. A kárt a Typhula incarnata gomba okozza, amely a bazídiumos gombák közé tartozik. Monofág kórokozó, a szántóföldön termesztett gabonák közül csak az árpára veszélyes.
Apró, retekmagra emlékeztető, barna, kerek szkleróciumaival több éven át képes fennmaradni a talajban. Hideg időjárás esetén a szkleróciumok felszínén alakulhatnak ki a bazidiospórák, amelyek az élő, zöld növényeket fertőzik.
A hóborítás szerepe a fertőzésben
Az ivartalan szaporodáshoz ennek a kórokozónak tartós hó borításra van szüksége. A szkleróciumokból ekkor micéliumok fejlődnek, amelyek akár félméteres távolságra is képesek eljutni és megfertőzni az árpa növényeket. Ez a gomba alapvetően gyengültségi parazita, amely kedveli azt a helyzetet, amikor a tartós hó borítás alatt levő árpa növények a fotoszintézis és a légzés blokkolása miatt legyengültek.
Jellegzetes tünetek és kórokozói képletek
A fertőzés következtében a levelek szürkés árnyalatot vesznek fel, majd elsárgulnak. A levélhüvelyek elfolyósodnak ,klorofill tartalmuk eltűnik és itt, a haldokló növény tövén alakulnak ki a kórokozó apró szkleróciumai. A hó eltakarodása után egy ideig a kórokozó szürkés színű micéliuma is jó látható, erről kapta a gomba az angol nevét is (grey snow mold, azaz szürke hópenész).
A tifulás tőrothadás kórokozója hazánkban eléggé ritka és az utóbbi évek hótakaró nélküli telei sem kedveztek számára. Ugyanakkor a jelenlegi nagy mennyiségű hó lehetőséget biztosít a fertőzésre. Ennek nyomai majd később, a tavasz folyamán lesznek észlelhetőek.
Védekezési lehetőségek és korlátok
A gomba ellen a napjainkban használt korszerű csávázó szerek teljes védelmet nyújtanak. Éppen ezért a kórokozó megjelenése egy táblán utalhat a csávázás hiányosságaira is! Ugyanakkor a tünetek észlelése idején állomány permetezéssel nem lehet ellene védekezni.
Fehéres penészfoltok több kultúrában
Egyes esetekben a hó elolvadása után találkozhatunk fehéres penész foltokkal, amelyeknél a fertőzött növények levélhüvelyeinek szövetében nem találni szkleróciumokat. Ráadásul a tünetek az árpa mellett minden egyéb gabonán, de még a gyepes felületeken is észlelhetőek.
Ez igen nagy valószínűséggel egy jóval gyakoribb kórokozó, a közönséges hópenész (Microdochium nivale, korábbi nevén Fusarium nivale) fertőzésének eredménye. A kórokozónak létezik ivaros alakja is (Monographella nivalis), de a fertőzések kialakulásában kicsiny a szerepe.
A hópenész hosszú távú hatásai
A hópenész fertőzés során a levelek elhalnak, amelyet sokszor a teljes növény pusztulása is követ. A fejlettebb, kevésbé legyengült növények akár túl is élhetik a kórokozó első, téli támadását, de később életük végéig együtt fognak élni a gombával, amely gyökérrothadást, szártő rothadást is okozhat, így termésük biztosan töredéke lesz az egészséges növényekének.
Gyakran a hópenészes foltok enyhe rózsaszín színárnyalatot is felvesznek. Ez egyértelműen erre a kórokozóra jellemző az általa termelt aurofuzarin és más, rokon pigment anyagok révén.
Miért nem menthető az állomány?
A közönséges hópenész ellen a jelenleg használatos csávázó szerek jó védelmet nyújtanak. A tünetek kialakulása, észlelése után a fertőzött növények állomány permetezéssel már nem menthetőek meg, az ilyen kezelés legfeljebb a terjedést blokkolná. Amely azonban a hó eltűnésével és a növények kondíciójának javulásával amúgy is megszűnne.
„Hullarabló” gombák
Napjainkban messze a leggyakoribb az a tünet együttes, amikor kialakul egy kisebb penészes folt a gabona, vagy a gyep állományokban, de a fertőzött növényeken sem a Typhula, sem a Microdochium gombák nem tenyészthetőek ki.
Ekkor az az eset állhatott elő, hogy a hótakaró alatti levegőtlen viszonyok miatt a növény elpusztult és ezt a halott növényi szövetekből álló biomasszát néhány teljesen közönséges szaprofág, azaz korhadékevő gomba táplálékként hasznosítja.
Kialakul ekkor is egy micélium szövedék az elhalt növények felületén, de a rajta kialakuló spórák döntően sötét, feketés színt kölcsönöznek ennek a bevonatnak. Az ilyen foltokból általában Alternaria, Cladosporium, Stemphyllum fajok tenyészthetőek ki tömegesen.
Megelőzés hóborítás idején
A téli hó borítás által előidézett kedvezőtlen élettani folyamatok az elsődleges okai valamennyi, itt ismertetett kórokozó megjelenésének. Éppen ezért tartós és vastag hóréteg, vagy jéggel borított hótakaró esetén ajánlható a légzést, gázcserét blokkoló rétegek megtörése. Korábban e célból birkanyájat hajtottak az érintett táblákra.
Napjainkban, ha fennáll a hó alatti befülledés reális veszélye, akkor bármilyen mechanikai eszköz alkalmazása, amely megtöri a hó felszínén levő kérget, eredményes lehet. Ugyanúgy a növények jó kondíciója, élettani állapota és a jó minőségben elvégzett csávázás is hatékony fegyver a hó okozta növénykórtani problémák leküzdésében.
Képek: Pixabay.
