A határt járva nem lehet nem észrevenni, hogy a melegedő talajokon megkezdődött a tömeges gyomkelés a kapás kultúrákban.
A soroló állományokban az ország különböző régióiban eltérő gyomösszetételben ugyan, de tömegesen jelenik meg a fehér- és pokolvar libatop, a szőrös disznóparéj, a parlagfű, a selyemmályva stb. egyedei, de a megszokotthoz képest korábban megjelentek a muharfajok is. Ez utóbbiakról lenne szó a következőkben.
Gyakorló növényvédősök a megmondhatói, hogy mintha egyre nagyobb tömegben jelennének meg a különböző muharfajok (Setaria spp), az ország eltérő adottságainak megfelelően más és más faj ugyan, de felszaporodóban van. Mely fajokkal találkozhatunk leggyakrabban? A mészben gazdag talajokon főként a zöld muharral (Setaria viridis), a savanyú talajokon a fakó muharral (Setaria glauca/pumila), valamint a tápanyagban gazdag, nyirkos élőhelyeken a ragadós muharral (Setaria verticillata). Természetesen ezek a fajok országosan jelen vannak, állományuk keveredik. Melegigényes növények lévén csírázásuk csak megfelelő talajhőmérséklet esetén indul meg, így nem tartoznak a korán megjelenő gyomnövények közé. Jelenleg már elérték a talajaink a számukra kedvező hőmérsékletet, így tömeges kelésük helyenként látványos, … és döbbenetes.
A muharfajok felszaporodása országos jelenség, amelyet a gyomfelvételezési adatok is alátámasztanak. Milyen okok vezethetnek ehhez? Melegedő, egyre szárazabb klímánk mindenképpen kedvez a muharfajok felszaporodásának, de nem kizárólag klimatikus, hanem technológiai okok is állnak háttérben. Az egyre terjedő forgatás nélküli, vagy sekély talajművelés segíti a felszaporodásukat, kedvező körülményeket teremtve számukra. Megváltozott a gyomirtási technológiánk is, egyre nő az állománykezelésben végzett gyomirtás részaránya, szemben a preemergens, vetés után-kelés előtt végzett beavatkozásokkal. Sajnos a preemergens gyomirtás hatékonysága a késve, vagy egyáltalán meg sem érkező bemosó csapadék miatt bizonytalan, így törvényszerű, hogy mind kukoricában, mind napraforgóban a posztemergens, állományban végzett gyomirtás vált a meghatározóvá. Ezeknél azonban a korai kezelések esetén a később csírázó muharfajok elkerülhetik a gyomirtó hatóanyagokat, a későbbi, esetleg megkésve végzett kezelések pedig már kevéssé hatékonyak, nem képesek megakadályozni, hogy magot érleljenek a kezelt növények. Ezek a magok ráadásul nagy számban képződnek, növényenként több száz is akár, amelyek pedig a talajba kerülve hosszú éveken át megőrzik csírázóképességüket.
Mindenképpen érdemes odafigyelnünk ezekre a gyomnövényekre, mert nagy tömegben nagyon komoly konkurenciát támasztanak a kultúrnövénynek a vízért és tápanyagért folytatott versengésben. Erős fertőzésük esetén tanácsos újra elővenni a preemergens gyomirtási technológiát, az állománykezelésekkor pedig törekedni kell a megfelelő fenológiai állapotban való kezelésre, ami ideális esetben a gyökérváltás időszaka körül, ötleveles állapotban kell történjen.