A szaporítótelepek évenkénti növényegészségügyi vizsgálata

1. kép: Komplex viroid és vírus tünet

Magyarországon a fajták vizsgálata és engedélyezése, valamint a szaporítóanyagok előállítása, nevelése, forgalmazása jogilag szabályozott keretek között, állami ellenőrzés mellett, az EU előírásaival összhangban (konformitás) folyik.

Az első ezzel kapcsolatos előírás a közel 120 éve, 1895-ben megjelent XLVI. törvény volt. A szőlő- és gyümölcstelepítések rendjének törvényi szabályozása még régebbi múltra tekint vissza, de az első átfogó törvényt 1876-ban hirdették ki, amely elsősorban a filoxéra-járvány hatására készült.

A fás és bogyós növények (beleértve a szőlőt is) vegetatív szaporítóanyagának ellenőrzését az 1968. évi 22 tv. alapján kezdték meg.

A fajtaelismerés rendjéről, valamint a szőlő szaporítóanyagok előállításáról, minősítéséről és forgalomba hozataláról a jelenleg hatályos jogszabály a 2003. évi LII. törvény és a végrehajtását szabályozó 40/2004. (IV. 7.) és 87/2006. (XII. 28.) FVM rendeletek. A szőlő szaporítóanyagok előállításának, minősítésének és forgalomba hozatalának hatósági ellenőrzési feladatait jelenleg a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Növénytermesztési és Kertészeti Igazgatóság és a Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság, továbbá – az igazgatóságok szakmai irányításával – a megyei Kormányhivatalok illetékes munkatársai látják el.

A jogi szabályozás célja, hogy a biológiai alapok fejlesztése és szervezett fenntartása útján továbbszaporításra és köztermesztésbe a felhasználói igényeknek megfelelő, gazdaságosan termeszthető, a minőségi igényeket kielégítő szőlőfajták és azok klónjainak jó minőségű, egészséges szaporítóanyaga kerüljön.

A hivatkozott törvény és a végrehajtását szabályozó rendelet ismerete és betartása minden szőlő szaporítóanyag előállításával és forgalmazásával foglalkozó természetes személy, vagy társaság jól felfogott érdeke és kötelessége. A részletes szabályozás kiterjed a szaporítótelepek létesítésére, fenntartására és ellenőrzésére, valamint az előállított szaporító alapanyagok és az ún. ültetvényanyagok (gyökeres oltvány, gyökérnemes dugvány) forgalmazására.

A növényegészségügyi vizsgálatok alatt a vizuális szelekciót (tüneti ellenőrzés) és a különféle labor-teszteket, a hatósági ellenőrző vizsgálatokat, ELISA, PCR értjük. A nemesítők, a nemesítő intézmények jól felfogott érdeke és felelőssége, sőt kötelessége, hogy fajtáik, klónjaik ne csak fajtaazonosan, fajtatisztán, de egészségesen is, a szaporítóanyagokkal terjedő betegségek kórokozóitól mentesen el. „Az ép testben ép lélek” hasonlattal élve, a genetikai „lehetőségek” csak egészséges szaporítóanyag felhasználásával tudnak maradéktalanul „érvényesülni”.

Melyek azok a károsítók és esetek, amelyekkel kapcsolatban a törvényi szabályozás is előírásokat fogalmaz meg, illetve milyen időpontokhoz kötött a fajtafenntartó szelekció végrehajtása?

A szőlő szaporítóanyaggal terjedő károsítói

Viroidok

A viroidok a jelenleg ismert legkisebb kórokozók. Felépítésüket tekintve cirkuláris (körbezáródó) RNS molekulák. Obligát paraziták, csak a megtámadott gazdasejtben képesek élni, a gazdanövény anyagcseréjére támaszkodnak.

A szőlőből eddig 6 viroidot izoláltak: Komlótörpülés viroid, Citrom-kéregelhalás viroid, Szőlő sárgafoltosság viroid 1-2-3 és Ausztrál szőlőviroid. Hazánkban ezek közül a Komlótörpülés viroid, valamint a Szőlő sárgafoltosság viroid előfordulását igazolták.

A szőlőt fertőző károsítók jelenléte az okozott tünetek alapján ismerhetők fel pl. a Szőlő sárgafoltossága viroid tünetei a fiatal növényeken, az intenzív hajtásnövekedés időszakában, a fő- és mellékerek mentén megjelenő apró sárga pöttyök, sárgászöld foltok formájában jelentkeznek. Általában a viroidok látensen fertőzik a szőlőt, gyakran vírusokkal együtt, ún. kevert fertőzést okoznak. Előfordul ettől eltérő eset is, ilyen a Szőlő érmenti szalagosodása betegség, amely a Szőlő sárgafoltosság viroid 1-2 és a Szőlő fertőző leromlás vírus együttes fertőzése esetén jelentkezik és a fertőzött tőke levelein látványos tüneteket okoz (1. kép).

Az alanyfajták is fogékonyak és bár hordozói lehetnek a viroidoknak, általában nem mutatnak tüneteket. Érzékeny fajták: Cabernet franc, Cabernet sauvignon, a csemegeszőlő-fajták közül a Teréz.

A viroidok vizsgálatát a jelenleg hatályos szaporítóanyag rendelet nem szabályozza.

Vírusok

A szőlő 17 vírusos eredetű betegségének előfordulását igazolták ez ideig hazánkban. Közülük tizet tartunk gazdaságilag veszélyesnek. Hatásukra gyengébb növekedés, fokozatos tőkeleromlás és korai tőkeelhalás, a hozamok mennyiségi és minőségi leromlása, a tőkék produktív időszakának megrövidülése, a beteg tőkék környezeti tényezőkkel szembeni ellenálló képességének csökkenése következik be. A fertőzött tőkékben rendellenes élettani folyamatok zajlanak: csökken a fotoszintézis-, nő a légzésintenzitás, a növekedésszabályozó anyagok aktivitása csökken, oxidált polifenolok halmozódnak fel, a hormonháztartásban zavarok állnak be. E káros folyamatok hatására jellegzetes tünetek, alaktani és színelváltozások alakulnak ki. Nem ismerünk olyan eljárásokat, amelyekkel a fertőzött tőkéket az ültetvényekben, helyben gyógyítani lehetne. A védekezés jelenleg egyetlen járható útja a megelőzés, a követelményeknek megfelelően végzett vírustesztelés és mentesítés, az ilyen fokozatú szaporítóanyaggal történő telepítés, valamint az újrafertőződés (reinfekció) elhárítását szolgáló előírások maradéktalan betartása lehet.

A hazánkban szőlőn károsító, gazdaságilag veszélyes vírusos betegségek közül 5 különös figyelmet érdemel, hiszen a termesztésre gyakorolt káros hatásuk mellett uniós csatlakozásunk után szaporítóanyag-exportunkat is veszélyeztetik. Ezekre a vírusbetegségekre történik a tesztelt szaporítóanyaggal települt, minősített törzsállományok hatósági kontroll vizsgálata, rendszeres évenkénti ellenőrzése.

A szőlő fertőző leromlása és rokon törzsei

Grapevine fanleaf virus (GFLV)
Grapevine fanleaf virus yellow mosaic strain (GFLV-YM)
Grapevine fanleaf virus vein banding strain (GFLV-VB)

2. kép: Erős levélfogazottság, a fertőző leromlás tünete
 

A szőlő egyik legveszélyesebb vírusbetegsége, az egész világon ismert. A rendellenesen kialakuló rövid ízközöket, dupla nóduszokat, összenövéseket – atipikus tünetek – okozhatják más vírusok is, ill. genetikai okai is lehetnek. Fajtaérzékenységtől függően erőteljes levéldeformáció, (hasonlatos a legyezőhöz, ld. angol név), erős levélfogazottság (2. kép), rendellenesen fejlődő (párhuzamosnak tűnő) erezet, változatos elrendezésben kialakuló sárga mintázottság fejlődik ki (3. kép). Esetenként az egész levélfelületre kiterjedő sárgulás is kialakulhat, amely a nyár folyamán maszkírozódhat. A fertőzött tőkéken kevés, rosszul termékenyült (rúgós, madárkás) fürt képződik. A gyökérrendszer fejletlen. Terjedésében a Xiphinema index fonálféreg faj – mint természetes vektor – mellett nagy szerepe van a fertőzött szaporítóanyagnak is, valamint egyes Vitis vinifera fajták magátvitele is bizonyított.

3. kép: A fertőző leromlás sárga mozaik törzsének tünete

A szőlő tőkesatnyulás A betegsége

Arabis mosaic virus (ArMV)
Az Arabisz mozaik vírus szerológiai tulajdonságai változatosak, rokonságot mutat a fertőző leromlás vírussal. Tünetei ahhoz hasonlóak, annak sárga mozaik törzsével alkotott komplex fertőzése is gyakori. Gyenge növekedést mutató alanyszőlő tőkékből is kimutatták. A Hárslevelű fajta levelein kifejlődő jellegzetes tünete: a főerek és helyenként a kisebb erek mentén hálózatos, élénksárga elszíneződés, mely esetenként kisebb-nagyobb foltokká fejlődik (4. kép). A levelek aszimmetrikusak, a fürtök madárkásak, a hozam kicsi.

4. kép: Arabis mozaik tünetek a Hárslevelű fajta levelén

Feltehetően komplexben történő fertőzése következtében alakult ki a Németországban elterjedt „Kerner betegség” (Kerner-disease). A vegetatív szaporítási módok mindegyikével átvihető. Nagyon széles a gazdanövényköre. A szőlőn kívül számos más fás és lágy szárú növényt is fertőz, melyek egy része fontos kultúrnövény (pl. szamóca, őszibarack stb.), illetve az ültetvényekben uralkodó gyomnövényeken is előfordul, azok magjával is terjed.

A szőlő levélsodródása

Grapevine leafroll-associated viruses (GLRaV 1-9)
A levélsodródás az egész világon elterjedt, hazánkban leggyakoribb a GLRaV-3 majd a GLRaV-1, megtalálható még a GLRaV-2 és a GLRaV-7 típus. Ezek előfordulása a tőkékben – egyenként vagy különböző kombinációkban – elegendő és szükséges feltétele a betegségtünetek megjelenésének.

A fő tünet a fehér és a vörös fajtákon egyaránt jól felismerhető levélsodródás. A károsodott enzimműködés következtében a sejtekben felhalmozódó asszimiláták hatására a levéllemez a fonáki rész felé besodródik. A vörös bogyójú Vitis vinifera fajták levelein kezdetben néhány foltban jelentkező, majd június végétől – július elejétől az egész levélre kiterjedő vörösödés a betegség kísérő tünete. Az erezet első és másodrendű elágazása mentén kb. 2-3 mm széles sávban a levél megőrzi eredeti színét (5. kép). Fehér fajtákon a vírus enyhe sárgulást, vagy tompa ólom-szürkészöld elszíneződést okoz. A tünetek erőssége függ a fajtától, a klímától és a talaj tápanyagtartalmától. A fertőzött tőkéken a termés általában későn és szabálytalanul érik. A must cukortartalma csökken, az összes sav – ezen belül is az almasav – tartalom nő. A termés mennyisége és minősége is csökken.

5. kép: Vírusos eredetű levélsodródás tipikus tünetei vörös fajtán

A vegetatív szaporítási módok mindegyikével átvihető, különösen veszélyes az oltvány-előállítás esetében, az alany esetleges látens fertőzöttsége következtében.

A szőlő látens foltossága

Grapevine fleck virus (GFkV)
Tüneteket csak a fás szárú indikátoraként használt Vitis rupestris „St. George” alanyfajtán okoz. A harmadrendű erezet megritkul, a levél széle a levélszín felé sodródik és néha a levelek erősen deformálódnak. A harmad- és negyedrendű erezeten transzparencia fejlődik ki (6. kép). A Vitis nemzetséget károsítja. Az európai fajták, az amerikai Vitis fajok és ezek hibridjei fertőzöttség esetén tünetmentesek. Az egész világon elterjedt. Nagymértékű hazai előfordulását is bizonyára az előbb említett látens tulajdonsága okozta. Oltással átvihető, a fertőzött szaporítóanyaggal terjed. A szaporítóanyag-rendelet az alany-törzsállományok, az anyatelepek esetén írja elő hatósági kontroll vizsgálatát.

6. kép Látens foltosság tünete az indikátor levelén

A szőlő sárgaság (Grapevine yellows) fitoplazma eredetű betegsége

A fitoplazmák sejtfal nélküli baktériumok. Obligát paraziták, csak a gazdanövényben, ill. a rovarvektorokban képesek fennmaradni. A viroidokhoz és a vírusokhoz hasonlóan a növényi sejtekben élnek. Rendszerezésük genetikai, vagy növénykórtani sajátságaik alapján történik. E szerint fajokba sorolják őket, így az Európában szőlőn jelentős két fitoplazmás betegség neve, a Candidatus Phytoplasma vitis okozta „Flavescence dorée” és a Ca. Phytoplasma solani okozta „Bois noir”.

Hazánkban a betegség tüneteit Dr. Lehoczky János már az 1970-es években megfigyelte és leírta. A 90-es évek elején a szőlő vírusos eredetű levélsodródása egyes típusainak hazai felmérése során az ország különböző borvidékein, több fajtán is megfigyeltük a „Bois noir” vagy Stolbur fitoplazma jellegzetes tüneteit.

A fertőzött tőkék rügyei tavasszal később és vontatottan fakadnak. Ez a fertőzés következtében fellépő rossz vesszőbeérésnek, rügykárosodásnak tulajdonítható. A hajtásnövekedés visszafogott, az ízközök rövidebbek, mint az egészséges tőkéken. A specifikus tünetek június-július hónapban jelennek meg, a vegetáció előrehaladtával intenzívebbé válnak. A kezdetben egészséges zöld színű levelek fokozatosan halványodnak, fémesszürke árnyalatúvá válnak. A levéllemez a fonák felé kezd besodródni, ez később erősödik, míg végül a jellegzetes háromszög alakot veszi fel a levéllemez. A nyár folyamán szabálytalan alakú sárga foltok jelennek meg a fehér, és vöröses a kékbogyójú fajtáknál. A levélerek is sárgulnak, a foltok növekszenek és eltérő mértékben nekrotizálódnak. Előfordul az első-, másodrendű erek által határolt szegletes foltosság is, amely a fehér fajtáknál barna, a vörös fajtáknál sötétvörös, bordó árnyalatot vesz fel. A sodródott levelek szövete megvastagszik, törékennyé válik. A levelek a hajtásra, ill. egymásra simulnak, jellegzetes tetőcserép-szerűen.

A tünetek gyakran csak néhány hajtáson láthatók, a kordonkar többi hajtása tünetmentes maradhat az egész tenyészidőszakban. A fertőzött hajtások jellegzetes csüngő habitust vesznek fel, a hajtáscsúcs visszafelé hajlik. A fertőzött hajtások egyenlőtlenül érnek, fásodott, és éretlen zöldszakaszok váltogatják egymást. Az erősen fertőzött hajtások ólomszürke színűek, „gumiszerű” szövetállományúak, törés nélkül karikába hajthatók. A hajtások rövid ízközűek, cikkcakk formát mutatnak. A fertőzött tőkéken gyakran elszáradt hajtások és ki nem fakadt előző évi vesszők egyaránt előfordulhatnak. Az egyenlőtlen, rossz vesszőbeérés miatt a vesszők fagyérzékenyebbek, az évek során a kordonkar nagy része felkopaszodik, elhal. A levéllemez a levélnyél ízesülési pontjában (inszerciós pont) nekrotizálódik és még a tenyészidőszakban lehullik, a hajtásokon csak a csupasz levélnyelek meredeznek. Amikor a hajtástünetek korán megjelennek, a fürtök még a virágzást megelőzően leszáradhatnak. Ha a tünetek a tenyészidőszakban később – már a bogyónövekedés stádiumában – jelennek meg, a bogyók ráncosodnak, a fürt fejlődése leáll, a fertőzött hajtásokon az egész fürt vagy egy része leszáradhat. A szőlő sárgasággal fertőzött tőkéken az együtt megjelenő szimptómák jellegzetes tünetegyüttest alkotnak (7. kép), a betegségre jellemzőek. Az egyes szimptómák azonban összetéveszthetőek más vírus vagy rovarkártétel által kiváltott tünetekkel.

7. kép: Bois noir tünete, háromszög alakú levél

A szelekciót nehezítik az összekeverhető tünetek. A fitoplazma-fertőzött hajtásokon jelentkező sodródásos tünetek hasonlóságot mutatnak a levélsodró vírus (leafroll) szimptómáival, de a besodródott levél a leafroll esetén nem vesz fel háromszög alakot, ez a fitoplazma fertőzés jellegzetessége. A vírusos eredetű levélsodródás esetén a levélerek mentén 2-3 mm széles sávban a levéllemez megőrzi eredeti zöld színét, míg a fitoplazmás fertőzés esetén az egész levéllemezre, az erekre is kiterjed a színváltozás.

A levelek sodródásával járó másik jellegzetes tünet a bivalykabóca szívogatása nyomán jelenik meg. Amíg a fitoplazmás eredetű levélsodródás az egész hajtásra kiterjed, az utóbbi esetében csak a szívogatás feletti hajtás-régió levelei sodródnak (8. kép). Az utóbbi esetben „hajtás-gyűrűzés” miatti szállítószövet károsodás következtében, az asszimiláták felhalmozódnak, ami a sodródást közvetlenül előidézi.

8. kép: Bivalykabóca szívogatása a szőlő hajtáson

Baktériumos betegségek

A szőlőt károsító baktériumok, hasonlóan a vírusokhoz és fitoplazmákhoz, szintén szisztemikusan fertőzik a gazdanövényt, de nem a sejtekben, hanem a sejtközötti járatokban és az edénynyaláb-rendszerben élnek. Terjedésükben a látens formában fertőzött szaporítóanyag jelentős szerepet játszik. Tanulmányozásukat jelentősen megkönnyíti, hogy ezek a baktériumok táptalajon kitenyészhetők, tenyészeteik tiszta kultúrában megfelelő körülmények között fenntarthatók. A szőlőnek jelenleg három baktériumos betegsége ismert általánosan. Közülük jelenleg az agrobaktériumos golyvásodás van jelen hazánkban, de a másik két betegség is már itt „kopogtat az ajtón”.

Az agrobaktériumos golyvásodás, melynek a kórokozója az Agrobacterium vitis, a legszélesebb gazdanövénykörrel rendelkező kórokozó. A betegség tulajdonképpeni tünetei a „karfiolszerű” tumorok, amelyek a gyökérnyak, a törzs (9. kép), a kordonkar, de még az éves vessző felületén is képesek kifejlődni. Megjelenésük kiváltó okai között legtöbbször a fagyhatás kerül szóba. Innen eredeztethető a népi elnevezés, a „fagyrák”. Az ilyen tünetes tőkék a tápanyag-szállítás részleges vagy teljes gátlása miatt rövidesen elpusztulnak. Miután a fertőzött tőkék, tünetmentesen esetleg hosszú évekig együtt élnek a betegséggel, a tüneti szelekció bizonytalan. Az agrobaktériumos golyvásodás elleni védekezés is a megelőzésre alapozható, a patogénmentes szaporítóanyag használatára.

9. kép: Agrobaktérium tünetek a fertőzött tőke éves vesszőin

A szőlő másik kettő, baktériumos betegsége a baktériumos hervadás, szövetelhalás, amelynek kórokozója a Xylophilus ampelinus, valamint a Xylella fastidiosa nevű baktérium okozta Pierce betegség. Közülük a baktériumos hervadás, szövetelhalás vizsgálatát a hatósági kontroll során a szaporítóanyag-rendelet előírja, ezért tüneteivel röviden foglalkozunk.

A fertőzés következtében a levelek először vörösesbarnásra elszíneződnek, később ezek a léziók nekrotikus tünetekké változnak. A száron hosszanti elhalásos repedések keletkeznek, a szár keresztmetszeti képén a xylem pusztulása megfigyelhető. A növény a tünetek megjelenését követően általában egy-két éven belül elpusztul, de gyakori a látens fertőzés is. Sérülésen keresztül fertőz, a szaporítóanyaggal, illetve az oltás és metszés során terjed.

Faszöveti elhalást okozó gombás betegségek

Ide tartoznak a fiatal növényeket megtámadó Petri betegség, az esca komplex (10. kép), az eutypás és sztereumos tőkeelhalás és hasonló, faszövetet károsító gombás betegségek. A szőlő tőkelehalás az egész világon egyre nagyobb jelentőségű. A betegséget okozó gombák (Botryosphaeria, Cylindrocarpon, Fomitiporia, Eutya, Phaeoacremonium, Phaeomoniella, Stereum stb.) a szőlő fás részét fertőzik és a tünetek általában több év alatt fejlődnek ki.

10. kép: Az esca komplex tünetei

A faszöveti elhalást okozó gombák terjedésében a fertőzött szaporítóanyag, a helytelen tárolás és szaporítóanyag-előállítás, valamint a fertőzött területekre történő iskolázás játszik szerepet. A növénypatogén gombák indexelésére a PCR-módszer szintén általánosan használt, így az esca betegség-együttesért felelős gombák kimutatására és azonosítására is már számos PCR-alapú módszert kidolgoztak.

A szőlő certifikációs rendszerében vizsgálandó károsítók között jelenleg e gombás betegségek nem kerültek említésre. Mindazonáltal a fertőzött tőkék növekvő száma szükségessé tenné ennek felülvizsgálatát. A tüneti szelekció során természetesen az ilyen gyanús tőkék kijelölése és eltávolítása a törzsállományokból szükségszerű és elengedhetetlen.

Növényegészségügyi szelekció

A szaporítótelepek hatósági kontroll vizsgálatát a fent említett szaporítóanyag-rendelet szabályozza. Részletesen tárgyalja a különböző kategóriájú (PreBázis, Bázis, Certifikált és csak a nemes fajták esetében lehetséges Standard) törzsállományok és szaporító iskolák létesítésére, fenntartására és ellenőrzésére vonatkozó előírásokat. Időpontokat, határidőket, mennyiségeket, módszereket, szankciókat stb. határoz meg, amelyek a folyamatban részvevőkre kötelező érvényűek.

A hatósági ellenőrzések mellett, a fajtajogosultak, azok megbízottai és a szaporítóanyagok előállítói felé is meghatároz a rendelet feladatokat. Ezek között szerepelnek többek között a meghatározott időpontokhoz kötött bejelentések, de a jogosultságukba tartozó szaporítótelepek fajtafenntartó szelekciója is.

Fajtafenntartó szelekciót végzünk, amikor a patogénmentesítésre kerülő fajta törzsállományából kiválasztjuk a legjobb egyedeket. Ezt a tevékenységet a vegetációban két alkalommal kell elvégezni, a virágzás körüli időszakban (június eleje-közepe) és az érés időszakában. A tőkekijelölés alkalmával vizsgáljuk a fajtaazonosságot, a növényegészségügyi állapotot, alkalmasságot, valamint a kondíciót, a tőkék termőállapotát. A kiválasztott tőkéknek mentesnek kell lenniük valamennyi ismert betegség tüneteitől. Mivel az egyes betegségek tünetei a vegetációs időszakban különböző időpontokban szembetűnőbbek, bizonyos hatásokra eltűnhetnek, maszkírozódhatnak, ezért van szükség a legalább két időpontra. A lehetőségekhez képest, a tüneti szelekció eredményességét a korábban említett labortesztek (ELISA, PCR) elvégzésével tovább növelhetjük.

Fajtafenntartó, növényegészségügyi szelekciót végzünk, amikor az új törzsállományokat előkészítjük a minősítésre, amikortól a hatóság engedélyezi az ültetvények „üzembe-helyezését”. Ekkor szintén vizsgálnunk kell a korábban leírt „paramétereket” (fajtaazonosság, növényegészségügyi állapot, termőállapot). A szelekció alkalmával különböző, meghatározott színű jelzésekkel kell a tőkéket megjelölni. Ezek a színek a piros, amely a fajtaidegen, a sárga, amely valamilyen növényegészségügyi „problémával” terhes (vírus, agrobaktérium, fitoplazma, fás gombás fertőzés stb.) és a fehér, amely a rossz termőállapotban lévő, leromlott egyedek jelzésére szolgál. Ugyanezt a szelekciót kell elvégeznünk a szőlőiskolák szemlére történő előkészítése során. Szintén ezt a szelekciós munkát végezzük a már minősített törzsültetvényekben minden évben a hatósági szemlékre történő előkészítés során. A hatóság ezeken a szemléken nem végzi el a fenti szelekciós munkát, viszont ellenőrzi annak szakszerű elvégzését.

11. kép: Izolátorházban fenntartott patogénmentes állomány

Végül egy speciális törzsültetvényről is említést kell tenni, az izolátorházról. A szaporítóanyag-rendelet előírja, hogy a magas biológiai értékű, patogénmentes fajták 3-5 tőkéjét a szabadföldi körülményektől (az újrafertőződéstől) védett izolátorházban is el kell helyezni. Ennek a fóliaháznak a szabadba nyíló felületeit (ajtó, tetőszellőző, oldalszellőző) izolátorhálóval (speciális műanyag háló) kell borítani. Ez a háló megfelelően légáteresztő, de megakadályozza a környezetből az egyes kórokozók terjesztésében szerepet játszó különböző rovarfajok (vektorok) bejutását. Az izolátorházban az egyes tőkéket a talajtól is izoláltan, nagy térfogatú (min. 50 literes) műanyag tenyészedényekben, steril közegbe (tőzeg) ültetve tartjuk fenn (11. kép). Automatikus öntöző, esetenként tápoldatozó rendszer biztosítja a víz- és tápanyag-utánpótlást. Ezekben az állományokban is el kell végeznünk a rendszeres szelekciót, bár az izolátor-háló és a többi előírás betartása, megfelelő garanciát biztosít az állomány mentességének fenntartásához.

Dr. Lázár János
NAIK SZBKI Kecskeméti Kutató Állomás

(Agrofórum Online)