Bizonyára ez a kérdés merül fel most több repcetermesztőben is, akiknek a területein nagy mennyiségben jelentek meg a melegkedvelő, egynyári, T4 életformába tartozó gyomnövények.
Az ilyen gyomnövények által okozott probléma éghajlatunk változásával egyre inkább erősödik. Az évtizedekkel korábbihoz képest jóval hosszabban kitartó és melegebb őszi időjárás, az első fagyok későbbre tolódása lehetővé teszi, hogy azok a gyomnövények károsíthassanak a repcevetésekben, amelyekhez igazából tavasszal, vagy nyár elején vagyunk hozzászokva. Melyek ezek a gyomnövények?
Országrészenként, sőt akár táblánként is eltérő lehet, hogy mely fajok jelennek meg, de többnyire a csattanó maszlagról, a fehér és pokolvar libatopról (1. kép), a selyemmályváról (2. kép), valamint a szőrös disznóparéjról beszélhetünk.
Ezek, kihasználva a számukra kedvező hőmérsékleti viszonyokat, kellő nedvesség jelenlétében akár óriási tömegben is fejlődhetnek egy területen (3. kép). A táblákon természetesen egyszikű gyomnövények is megjelenhetnek, de a szinte általánosságban elvégzett, árvakelésű gabona elleni kezelések azok problémáját megoldják.
Miben áll a fenti kétszikű gyomok károkozása? Mint minden gyomnövény esetében, itt is a kultúrnövénnyel a vízért, a tápanyagokért, valamint a fejlődéshez szükséges térért vívott konkurenciaharcról van szó. A kis repcenövény, akármilyen robusztus növénnyé is lesz a későbbiekben, fejlődésének kezdetén igencsak gyámoltalan. Ezért fokozottan érzékeny a gyomnövények károsítására, azok nem egy esetben tömegüknél fogva egyszerűen elnyomják, gátolják növekedését, fejlődését (4.-5. kép). Itt jön el az a pont, ahol e szituáció veszélyeit kell keresnünk. A sikeres repcetermesztés egyik kulcskérdése, hogy sikerül-e megfelelő arányban „kikeltetnünk” a repcét, valamint, hogy el tudjuk-e juttatni abba fejlettségi állapotba, amelynél a legkevésbé fenyegeti az állományt a kifagyás, a téli kiritkulás veszélye. Ebből a szempontból mind a rovarkártétel, mind a gyomosodás káros lehet, ha azok hatással vannak az állomány fejlődésére.
Csatoljunk most vissza a címhez! Azt gondolhatnánk, hogy a fentiekben említett gyomnövényekkel szemben felesleges védekeznünk, kár a munkáért, taposásért, költségért, hiszen az első kisebb fagyoknál elpusztulnak. Ez valóban így van, ezek közül némely faj szinte már nulla fokon „elfagy”, gondoljunk itt elsősorban a csattanó maszlag hamar lefeketedő leveleire. Azonban az igazi kérdés az, hogy mikor érkezik meg az a bizonyos fagy, ami a problémát felszámolja, és addig mekkora károkat okoznak ezek a gyomnövények. Mert, hogy okoznak, az biztos! Talán mindenki látott már tavaszi repcetáblán olyan „üres” foltokat, ahol a repce a tél során kipusztult, miközben körülötte akár éles határvonallal elválasztva, egészséges, szépen fejlett állomány volt látható (6. kép). Az ilyen foltok felett sok esetben még tavasszal is láthatók a terjedelmes csattanó maszlagra, vagy más, a tél során kifagyott gyomnövényre utaló szármaradványok, amelyek azt mutatták, hogy a két dolog között szoros összefüggés lehet. Ne várjunk tehát a fagyra, hogy elvégezze helyettünk a munkát, a magunk és repceállományunk érdekében mielőtt avatkozzunk be, ha nagy tömegű gyomnövény borította el a tábláinkat.
