Ahogy mondani szokták, az Isten is borásznak szánta, de a család mindenképpen. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - előbb nem a borászat, hanem a fazekasság mellett döntött. Majd eltelt jó pár év, és visszakanyarodott a gyökerekhez: Légli Gézával hivatásról, természetközeli szőlőművelésről és az ágazat helyzetéről egyaránt beszélgettünk.
Miért pont a fazekasság?
Menekülés volt az atyai szigor elől. Mi szőlész família vagyunk, és édesapám alaposan megtervezte a gyermekei életútját. A terv tulajdonképpen kis módosulásokkal, de megvalósult: Ottó bátyám átvette a családi birtokot, én pedig, jó pár év kihagyással ugyan, de létrehoztam a Kislaki Légli borászatot. Azért mondom, hogy kis módosulásokkal, mert nem ez volt az apai szándék, hanem az, hogy Ottó szőlészként átvegye a családi birtokot, én pedig – mivel akkoriban külön képezték a borászokat és szőlészeket – a későbbiekben borászként társuljak hozzá. Én ebből a helyzetből kicsusszantam, és a fazekasság mellett döntöttem. Talán meglepőnek tűnik a választás, de nem volt az, mert akkorra Attila bátyám már fazekasként dolgozott, és a nyári szabadidőmet a szőlőből menekülve a fazekasházban töltöttem. Mikor dönteni kellett a pályaválasztásról, akkor ez tűnt a legkézenfekvőbb alternatívának. Annak ellenére, hogy pályát módosítottam, megmaradt a kötődésem a fazekassághoz, közös cégeink vannak Attilával, akivel a műhelyt annak idején együtt alapítottuk meg.
Édesapjával volt lehetősége tisztázni az egykor vitás kérdéseket?
Igen, volt erre lehetőségünk, bár nem ment egyik napról a másikra. 2005-ben, amikor úgy döntöttem, hogy mégis borászkodni szeretnék, akkor azt mondta: „Csináltad volna, amikor lehetett…” Ettől függetlenül egy idő után azonban „kiegyenesedtek” a dolgok. Látta, hogy ez nem hóbort a részemről, hanem tudatos döntés, amely meghozza az eredményeket is. Nekem szükséges volt ez a tízenpáréves intervallum, ez segített ahhoz, hogy eldönthessem, mit is szeretnék. Nagyon jól éreztem magam ebben az időszakban, nem volt elpocsékolt idő, szükséges volt az érési folyamatomhoz.
Mit jelentett az édesapja azon mondata, hogy csináltad volna, amikor lehetett?
2004-re az úgynevezett rendszert váltó családi borászatok kialakultak. Ezek alatt értem azokat az üzemi alapon nyugvó családi borászatokat, amelyek a kilencvenes évek kezdete óta alapvetően minden borvidéken jelen vannak. Ezek azok, amelyek zömében ma is a borászatok krémjét alkotják. Amikor én elkezdetem borászkodni, birtokot építeni, úgy tűnt, már leosztották a szerepeket, de aztán kiderült, hogy annyira színes a magyar bor, minden vonatkozásban, hogy soha nem késő elkezdeni ezzel foglalkozni. Rengeteg ismerősöm-barátom van, aki nálam később döntött úgy, hogy borászkodásra adja a fejét.
A birtoképítés szempontjából előnyt vagy hátrányt jelentett a Légli név?
A Légli, mint boros márkanév egy elismert és foglalt brand volt. Így egyrészről a név előnyt, másrészről azonban hátrányt is jelentett: nem volt, hogy úgy mondjam, a kezdet egy diadalmenet. Voltak alapvetések, amelyek azóta sem változtak, ilyen például a természetközeliség. Ezt az utat választottam, ami nehezebb, rögösebb, de hitelesebb. Azt gondoltam – és azóta is ezt képviselem -, hogy a bor sokkal értékesebb, mint egy szimpla élelmiszerpari termék.
Adottságaink lényegesen jobbak
Hogyan látja az ágazat jelenlegi helyzetét?
Az látszik, hogy a borkészítés és borvilág nagyon felgyorsult, ennek az egyik oka az időjárási szélsőségekben, a másik a társadalmi változásokban keresendő. Tehát az a borkészítő, aki homokba dugja a fejét és azt mondja, ugyanúgy fogok bort készíteni, mint 15 évvel ezelőtt, az hibásan gondolkodik. Nagyon nehéz ezekre a kihívásokra úgy válaszolni, hogy ne veszítsem el a hitelességemet és megőrizzem az elképzeléseimet. Ezekre a változásokra reagálni kell, de úgy, hogy az alapvetések ne sérüljenek. Ezért nem tud a szakma gyorsan reagálni a változásokra. Hiszen a szakma alapja az állandóság és a hosszú távú befektetés. A gondolattól a termő ültetvényig, az első palack borig minimum el kell telnie tíz évnek. Magyarországon az elmúlt századokban nem adatott meg az állandóság. A világ más, komoly borvidékén járva az 1600-as évekig visszamenőleg jegyeznek borászatokat. Nagy szerencséje van annak, aki ilyen helyen dolgozhat, ahol az ősök az alapvetéseket elvégezték. Ez nem szemrehányás, ez tény. A családunktól még 1972-ben is vettek el, államosítottak területeket. Abban a pillanatban az történt, amikor a hatalom nem nézte jó szemmel azt, amit csináltál, vagy csinálni akartál.
A rendszerváltás óta eltelt nagyjából 30 év…
Igen, ez idő alatt a termelőknek annyi munkát kellett volna elvégezni, mit máshol legalább száz év alatt, ahol előtte már évszázadokra lefektették a termelési evidenciákat. Senki sem ment/megy oda a Champagne borvidékre és mondta azt, hogy: „Uraim, nosza vágják ki a Pinot Noirt, és telepítsenek Cabernet Sauvignont!” Magyarországon mindig van egy megmondó ember, aki megmondja, hogy hova, mit kell telepíteni. Hogy érzékeltessem mindezt? Kicsit úgy működik ma a szakma, mint az az ember, akit beengedtek egy teljességgel elsötétített szobába, és azt a feladatot adták neki, hogy menjen, találja meg az ajtót, és lépjen ki rajta. Ha így nézzük, ahhoz képest, hogy milyen borok voltak itt a nyolcvanas években, a szakma nagyon jól teljesített. Mégsem lehetünk elégedettek, mert adottságaink lényegesen jobbak, mint a nemzetközi megítélésünk.
Szűkítsük a fókuszt, térjünk vissza a Kislaki Légli borászathoz! Miért ezt a térséget választotta?
Rém egyszerű ember vagyok, így azon a területen akartam élni, dolgozni, amit megismertem, ahol kapcsolataim gyökereznek, itt érzem magam biztonságban, nem vágyom ennél jobban elismert borvidékre. Másrészről pedig nem is igen volt más lehetőségem, hiszen a kezdetekkor volt egy öreg traktorom, egy tárcsám, a lelkesedésem, na meg másfél örökölt hektárom. Mivel láttam, hogy kék szőlő tekintetében rés van a pajzsunkon, ezért elsősorban jó minőségű vörösbor elkészítését jelöltem ki célul magam számára. Az első, amely „beütött”, az a 2006-os Kislaki Jánoshegy Merlot volt, ami azóta is porondon van, szinte minden évjáratban megjelenünk vele, a legfontosabb dűlős vörösborunk. Kék szőlő alapon indult a birtok, mára ez kiegyenlítődött a fehér szőlővel.
Színes érdekes képek borokon keresztül
Milyen talajadottságok a jellemzőek?
A Dél-Balatoni borvidék jellemzően lösz talajszerkezetű, mindez rengeteg előnnyel és kihívással jár. Lösz területeink nagyon különbözőek a talaj kötöttségi fokában és mésztartalmában, mindez egyértelműen jelzi számunkra, hogy borainkon keresztül meg lehet és meg is kell mutatnunk ezt az egyedi változatosságot. Más-más bor születik az út egyik és a másik oldalán Ez most már tény, ezelőtt 15 évvel még sokan a szakmából sem értettek ezzel egyet. Az a kérdés, hogy a termelő nyitott-e ezekre az adottságokra vagy sem. Löszön gyorsan fejlődő, gyümölcs orientált borok születnek, jó ivásúak, tartalmasak: ez az a borászati ív, amire felfűzzük a dolgokat. A termőhelyi adottságokat döntően meghatározza a Balaton közelsége, ami kiegyenlíti a hőmérsékletet. Nagyon jó régió ez, nem vágyom más helyre, ismétlem, maximálisan jó helyen vagyunk. Nincs olyan bor, ami a balatoni borrégióban ne tudna elkészülni, akár országos, akár nemzetközi színvonalon. A feladat tehát adott, jó helyen vagyunk, az a kérdés, hogy termelői attitűdöt, az évjáratokon keresztül a termőhely megismerését mennyiben merik felvállalni a borászok. Amennyiben ez megtörténik, akkor ebben a felgyorsult világban is nagyon színes, érdekes képet lehet alkotni a borokon keresztül.
Természetközeli borászatként, hogyan oldják meg a növényvédelem feladatát?
A cél, hogy egy olyan természetes italt tegyünk le az asztalra, ami lehetőleg minél kevesebb rontási folyamaton esett át. A borkészítés, ha belegondolnak, alapvetően egy rontási folyamat, a megtermelt gyümölcs a 100%, és ebből folyamatosan elveszünk, amíg az végül bor lesz. Ilyen szempontból nagyon fontos a növényvédelem, a feladatunk az, hogy minél természetesebb alapanyagot termeljünk. Emiatt természetközeli szőlőművelést folytatunk. A klasszikus biogazdálkodás nagyon rögös út, azon dolgozunk folyamatosan, hogy egy olyan művelési módot dolgozzunk ki, hogy a behatásunk minél kisebb legyen. Permetezünk, igyekszünk kontakt szerekkel megoldani a problémát, ez közel sem könnyű, az elkényelmesedett, a primadonna borszőlők nehezen állják a sarat permetezés nélkül. Nem vagyunk minősíttet biogazdálkodás, és le a kalappal, aki tesz azért, hogy minél természetközelibb alapanyagot termeljen, minél kisebb legyen az ökológiai lábnyom.
2013-ban birtoképítésbe kezdett Kötcsén…
A kötcsei történet egy alapvetően gazdasági kérdés. 2012 környékén azt láttam, hogy vannak emberek, akik vásárolják és megisszák a borainkat, lehet tehát birtokot építeni. Ahogy azonban azt már említettem, nagyon hosszú a finanszírozási időszak. Mindenképpen legalább tíz éves átlagokban kell gondolkodni. Régen a téesz világban voltak a melléküzemágak, amelyek arra voltak hivatottak, hogy mezőgazdasági termelés hektikusságát stabilabbá tegyék. A mi melléküzemágunk a kötcsei birtok, legalábbis ezzel a szándékkal hoztuk létre. Ugyanazt a termelést folytatjuk, mint Kislakon, de egy nagy különbséggel, mégpedig azzal, hogy a termés zömét értékesítjük. Olyan minőségben termelünk alapanyagot, hogy haza is hozunk belőle, 2017 óta ebből készítjük az Olaszrizlingünket, de alapvetően az alapanyag előállításán van a hangsúly, amelyet aztán értékesítünk azon kollégáknak, akik értékelik ezt a magas minőséget.
Miért ne legyen egy bortermelőnek pezsgője, ha adottsága alkalmas?
A weblapra ellátogatva, úgy láttam, hogy az utóbbi időben pezsgőkészítéssel is foglalkoznak…
Tíz éve indult el a kisüzemi pezsgő forradalom, Szentesi József vezetésével, amelybe mi is bekapcsolódtunk, bérpezsgőt készítettünk nála Budafokon. Abban a pillanatban, amikor lehetőségünk nyílt rá, belevágtunk a saját gyártásba. Korábban ugyanis a törvényi szabályozás nem tette lehetővé azt, hogy szőlőtermelőként pezsgőt készítsünk, szerencsére mára ezt feloldották. 2019-ben elkészült az új üzemünk, ahol a megfelelő feltételek is adottak ehhez, ebből az évjáratból már van saját Chardonnay pezsgőnk, bár nem készült nagy mennyiségben. A termőhelyi adottságok alkalmasak a pezsgő készítésére, és ugyan nem leszünk pezsgőgyár, de ez az új vonal színesíti a választékunkat és a saját szakmai érdeklődésünket is kielégíti.
Kiemelt kép forrása: https://www.kislaki.com
