Az egyik leggyakoribb fészkelő madarunk és kedves északi rokona is érkezhet látogatóba hozzánk. Ismerjük meg jobban a díszes és alkalmazkodó erdei pintyet és az utazó, nem válogatós fenyőpintyet!
Fontos tudni!
Az erdei pinty (Fringilla coelebs) és a fenyőpinty (Fringilla montifringilla) is a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.
Mindkét faj védett Magyarországon, természetvédelmi értékük a vörösbegyhez hasonlóan 25 000 forint.
Az alkalmazkodó erdei pinty
Az erdei pinty Európában általánosan elterjedt faj. Hazánk egyik leggyakoribb fészkelő madara. Vonuló faj, nálunk az északkelet-európai állomány egy része telel, míg a magyarországi állomány Nyugat-Európa mediterrán térségében tölti a telet. Ez az eredetileg erdei madárfaj kiválóan alkalmazkodik a különböző természeti körülményekhez, ugyanis szinte bármilyen fajtájú és nagyságú fatársulásban képes megtelepedni. Találkozhatunk vele fenyvesekben, akácosokban, fasorokban, erdősávokban, gyümölcsösökben, kertekben, és egyre gyakrabban városi környezetben is. A vörösbegyhez hasonlóan területvédő madár, tavasszal és nyár elején gyakran hallhatjuk a hím rendkívül erőteljes énekét.
Erdei pinty testhossza 14-16 cm, szárnyfesztávolsága 24-29 cm. A hím (20-29 g) kissé nagyobb a tojónál (18-27 g). A hím és a tojó tollazata eltér, a hímé díszesebb: fejtetője és nyakszirtje kékesszürke, homloka koromfekete. Szeme környéke világos rozsdabarna, begye és melle vörösbarna. Felső háta és farcsíkja jellegzetes sárgászöld. Erdei pinty szárnyán a fehér és a szürke csíkok váltakoznak. A tojó mintázata hasonló, de a változatos színek helyett a barna és a bézs árnyalatok alkotják: fejtetője és háta sötétebb barna, melle és hasa krémszínű. Szárnyain fehér, világos és sötétbarna sávok váltakoznak.
Április végétől június végéig kétszer költ. A fészket a tojó építi, amelyet zuzmóból és mohából készít a fára, és szőrökkel, pehelytollakkal bélel ki. Általában 4-6 tojást rak, melyeken csak a tojó kotlik, míg a hím párját eteti, és őrzi a területet.
Főként gyümölcsöket, magvakat fogyaszt, melyeket a vörösbegyhez hasonlóan a talajon szedeget össze. Kisebb arányban rovarokkal is táplálkozik. Fiókáit is állati eredetű táplálékkal eteti, például hernyóval, bogarakkal, kétszárnyúakkal és pókokkal.
Az öltözködő fenyőpinty
A fenyőpinty Észak-Európában és Észak-Ázsiában honos, hazánkban rendszeres vendég szeptembertől áprilisig. Az erdei pintyhez hasonlóan vonuló madár, ősszel indul kisebb csapatokban az élelemben gazdagabb déli területek felé. Különösen kemény teleken akár több ezer madár is mozoghat együtt.
Testhossza 14 cm, szárnyfesztávolsága 25-26 cm. A hím és a nőstény tollazata eltér, sőt a felnőtt egyedek nyári és téli tollazata is más a rejtőszín biztosítása érdekében. Nyáron a hímek feje és hátuk egészen a testük közepéig fekete színű, torkuk, mellük színpompás narancssárga. Farok- és szárnytollaik szintén feketék. Csőre fekete vagy szürkéskék. Télen a hímek tollazata a fekete részeken szürkésbarnára vált, fejük és hátuk sötét foltokkal lesz tarkított. Faroktollaik és szárnyaik világos és narancssárga sávozottak lesznek.
A tojó tollazata kevésbé feltűnő, de melle és vállai neki is narancssárgák (kicsit sötétebb, mint a hímé). Nyáron feje és háta szürkésbarna, a rajtuk lévő sötét foltok sávokba rendeződnek. Faroktollai és szárnyai sötétbarnák, jellegzetes világos sávval. Téli megjelenésük nem tér el oly mértékben a nyáritól, mint a hím esetében, inkább kicsit fakóbbá válnak rajta a színek.
| Fenyőrigó megjelenése | Nyáron | Télen |
| Hím | Feje és felső háta fekete. Torka, melle és vállai narancssárgák. Farok- és szárnytollak feketék. | Testük sötét színű részein a tollazat kifakul. Fejükön és hátukon szürkésbarna, sötét foltos. Farok- és szárnytollaik világos és narancssárga sávozottak. |
| Tojó | Feje és háta szürkésbarna, rajta sötét foltok sávozott mintát adnak ki. Melle és vállai rozsdás-narancssárgák. Faroktollai és szárnyai sötétbarnák. | Feje és háta szürkésbarna. Fakóbb színű mell és vállak. Egyöntetűen barna farok- és szárnytollak. |
A fenyőpinty októbertől gyakran figyelhető meg nálunk az etetőknél. Vonulásuk idején bogyókat, magvakat fogyaszt. Főként a bükkfa makktermését és a lucfenyő magját kedveli. A költési időszakban rovarokat, pókokat zsákmányol, a fiókáit is kizárólag rovarokkal táplálja.
Hazánktól északabbra fekvő területeken költ. Fészkét fenyvesekben, ártéri erdőkben készíti mohából és zuzmóból, és szőrökkel, termésbolyhokkal béleli ki. Átlagosan 6-7 tojást rak (előfordul a 9 tojásból álló fészekalj is), melyet a tojó egyedül költ ki, a hím eközben eteti párját. A fiókák etetéséről a két szülő közösen gondoskodik.
Pintyek az etetőnél
Ősztől mindkét pintyfaj érkezhet hozzánk vendégségbe. Kedveskedhetünk nekik a talajon tálalt aprómagvakkal, és a bogyótermő bokrokon hagyott termésekkel. A verebekhez hasonlóan ők is maghántolók, erős csőrükkel megpucolják a magot, és az etető közelében maradva eszegetnek.
A pintyfélék előszeretettel látogatják a madáritatót is. Jó időben szeretnek rövid ideig pocsolni a vízben, és miután felfrissítették magukat, egy közeli fán szárítják meg a tollazatukat.
Érdekesség
Mindkét madárfajt gazdagon ellátta a népnyelv különböző elnevezésekkel: az erdei pintyet síró pintynek, árva pintynek, szemeti pintynek, csicsimómadárnak és csicsimőnek is hívják, míg a fenyőpintyet, nikovicnak, klikovicnak vagy nyigovicsnak is nevezik. Ezeken kívül mindkét madár osztozik a borpintyőke néven.
Az erdei pintyről készült képekért hálás köszönetem Bedőcs Gyulának!
Az etetéshez türelmet, a madárleshez pedig szép élményeket kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek:
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! Cinegefélék I.
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! Cinegefélék II.
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! Verébfélék
- Ismerjük meg a kertünkbe látogató madarakat! – A vörösbegy és a szürkebegy-fajok
- Madáretető másképp – madárkarácsony
- A téli madáretetés aranyszabályai
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfaj hol keresi az eleséget?
- Madáretetés a ház körül – melyik madárfajnak milyen eleséggel készüljünk?
