A kiskereskedelmi tápláléklánc végén állnak a német gazdálkodók, akik a legkevesebb hasznot látják munkájuk gyümölcséből. A legtöbbet a kiskereskedelmi vállalkozások viszik el, de még a feldolgozók is több haszonra tesznek szert.
Sok termelő gondolja úgy Németországban is, hogy a kiskereskedők uralják az élelmiszerpiacot, de a vágóhidaknak és tejfeldolgozóknak is nagy a befolyásuk. A leggyengébb láncszem ebben a sorban a termelő, ezért ő hasítja ki a legkisebb szeletet a tortából.
Egy mezőgazdasági szakértő kifejtette, hogy a négy legnagyobb élelmiszer-kereskedelmi vállalat az országban, az Edeka, a Rewe, a Lidl és az Aldi összességében a piac 85%-át uralja. Ezzel olyan erő összpontosul a kezükben, amellyel már könnyen képesek úgy árat emelni, hogy a saját bevételeik nőnek, viszont a beszállítók ebből nem részesülnek.
A világpiac hatása is érvényesül, kérdés, hogy mennyire
Ezzel a véleménnyel azonban nem ért egyet egy müncheni közgazdász, aki szerint az árakat sok termék esetében inkább befolyásolják a világpiaci folyamatok, mint a kiskereskedelmi láncok. Az ő véleményét osztja a Német Kereskedelmi Szövetség is, amely szerint minden termékcsoport esetében alapvetően a világpiaci árak határozzák meg a mezőgazdasági alapanyagok árát.
A legjobb példa erre a tej, aminek esetében egy tejpiaci szakember 80%-ra becsülte a nemzetközi piac befolyását az árra.
Nem is ez a baj a tejágazattal, hanem a szokatlan működési formája: ugyanis a termelő megtermeli a tejet, amit gyakorlatilag „felkínál” a tejfeldolgozó vállalatnak. Az átveszi a terméket, viszont az árát csak utólag állapítják meg és közlik a termelővel. Így a késztermék eladása közös eredmény, viszont a gazdasági kockázatot a termelő viseli.
Keresik a felelősöket
Mégis a legnagyobb élelmiszer-kereskedők tudják a leginkább befolyásolni az árakat, vélik a gazdálkodói szervezetek. Hiszen ők kötik, és ők is változtathatják meg saját érdekeik szerint a szerződéseket, és akár a termelési árak alá is mehetnek. Végeredményben a német gazdákhoz az élelmiszerláncban létrejövő hozzáadott értéknek csupán a 18 százaléka kerül.
És a végén előkerül egy újabb „felelős”: maga a fogyasztó. Akinek a magas infláció miatt egyre kevesebb a pénze, ezért spórol, és mindig olcsón szeretne vásárolni – a kevésből pedig a teljes élelmiszerláncnak kevés jut, amit mindenki maga szeretne megszerezni.
Az élelmiszer-kereskedők másképp látják
A kiskereskedelmi vállalkozások azzal védekeznek, hogy a legnagyobb felelősséget ők viselik az élelmiszer-biztonságban, ugyanakkor nincsenek közvetlen kapcsolatban a mezőgazdasági termelőkkel. Az alapanyag ugyanis a német feldolgozóvállalatokhoz kerül, ami szintén egy szűk kör: 8 tejüzem dolgozza fel a nyers tej több mint felét és a 10 legnagyobb vágóhíd végzi a sertések több mint 80%-ának vágását.
Velük szemben áll a sok ezer termelő, akik kis méretük miatt nem tudnak a piacra hatást gyakorolni. A Rewe kiskereskedelmi csoport szóvivője egyenesen azt állítja, hogy a feldolgozók miatt ők nem is tudják befolyásolni, mennyi pénz jusson a gazdáknak.
Mi a tanulság? A termelő a feldolgozót és a kiskereskedőt okolja, hogy alig részesedik a nyereségből; a kiskereskedő a feldolgozót; a feldolgozó a kiskereskedőt; a sor legvégén pedig ott áll a fogyasztó, aki egyre kevésbé tudja megfizetni az évről évre magasabb árakat.
(Fotó:OuçaeRelaxe/Pixabay)