Mitől lesz bio a bio? Mi a pontos megnevezése? Árulhatom-e a piacon a kezeletlen paradicsomomat? Csak néhány kérdés, amit nap, mint nap hallok, és néhány elmélet, amit kifejtenek az emberek, mert ők is csak úgy hallották.
Bár az interneten sok helyen olvashatunk releváns információkat, mégis számos tévhittel találom szembe magam, és tudjuk, a fals hírek is milyen gyorsan terjednek. A biogazdálkodásnak és -termékeknek legalább annyi támogatója van, mint ellenzője. Mindkét csoport véleménye stabil, és emiatt e cikknek a célja nem az állásfoglalás, hanem egy összefoglalás azoknak, akik bioterméket vásárolnak a piacon, vagy Bözsi néni kertjéből, vagy épp eladásra szánják a kertben túltermett padlizsánt. És azoknak, akik fejet vakarva állnak egy csomagolással a kezükben, amire az van írva, hogy organikus.
A biogazdálkodásnak számos kiváló megfogalmazásával találkozhatunk, ezek közül a legegyszerűbb: „Műtrágya és (szintetikus) növényvédő szer nélküli, a természetes biológiai ciklusokra, szervestrágyázásra, biológiai növényvédelemre alapuló gazdálkodási forma.” Emellett érdemes megemlíteni, hogy aki ellenőrzött biotermesztésbe vág, megannyi szabályt kell betartania, mint például a kötelező vetésforgó, hormonok, antibiotikumok, és a génmódosított növények mellőzése. Következzen néhány kérdés, kijelentés, amivel az elmúlt években találkoztam.
Először is a megnevezés:
„A bio az nem öko. Én biztos nem vennék biot, mert azt ugyanúgy vegyszerezik. Csakis az öko!”
Így nem szabad bedőlni a híreknek. Ha egy kis határozottságot is belevisznek, a laikusok el is hiszik. És el is hitték. A biogazdálkodásnak számos szinonimája terjedt el, mely mind ugyanazt jelenti: biológiai, bio, organikus, öko.
„Natúr almát vettem, egész jó áron, ahhoz képest, hogy bio.”
Nem, ez még nem AZ a bio, ami jogilag is az. A magyar rendeletekben az ökológiai és bio kifejezések az elfogadottak, ha tanúsított egy termék. Egyéb szinonimákkal illetett termékek, mint a háztáji, házi, vegyszermentes stb. nem ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származnak. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a termelő nem tartja be a szabályokat, csak egyszerűen nem áll ellenőrzés alatt és nem rendelkezik tanúsítvánnyal.
„Az én tyúkjaim a kertben kapirgálnak, csak egészséges dolgokat adok nekik, ezért bio tojásuk van, 90 Ft. HISZEN BIO.”
Igen, az eladónak megvan a joga ahhoz, hogy saját maga alakítsa az árait, és mondhatja rá, hogy egészséges, szabadtartású boldog tyúkok. Ám nem árulhatja „bio” termékként a tojásokat, csak azért, mert háztáji. Ha ezzel a címkével akarja ellátni a termékét, akkor be kell lépnie az ökológiai gazdálkodási rendszerbe, tanúsítvánnyal kell rendelkeznie, melyet valamelyik bio tanúsító szervnek kell kiállítania, és az ellenőrzésük alá kell tartoznia.
„Átállási termékem van, szóval bio”.
Szerencsére ez ritkább, és hiszem, hogyha valaki belép az ökológiai gazdálkodás rendszerébe, és már átállási terméke van, akkor tudja, hogy mit jelent, és tudja, hogy ez még nem bio. Viszont valós ember valós szavai voltak. Tény, hogy már a tanúsító szervezettel történő szerződéskötéstől kezdve be kell tartani az előírásokat, de még mindig nem címkézheti fel a terméket a 3 betűs szócskával. Mondhatja, hogy átállási termék, írhatja, hogy ökológiai ellenőrzés alatt álló. De még nem ökológiai.
„A biogazdák csak bezsebelik a támogatást, és eladják drágán a termékeiket.”
A biogazdák valóban kaphatnak támogatást, ha igényelték, és a termékeiknek is magasabb az ára. Ám számolni kell azzal is, hogy a termékeket gyakran nem veszik meg bio-áron (mert nincs rá akkora kereslet), a termelési költség magasabb (alternatív növényvédelmi megoldások, természetes ellenségek, takaróanyagok, szaporítóanyagok, engedélyezett termésnövelő anyagok), ezek beszerzési lehetősége nehezebb, a termésátlaguk elmarad a konvencionálistól.
„Én is belépek a bioba, majd legfeljebb éjszaka permetezek.”
Az ellenőrző szervek évente legalább egyszer meglátogatják a termelőket egy rövidebb vagy hosszabb ellenőrzés keretében, emellett szúrópróba ellenőrzéseket is folytatnak. Bármelyik alkalommal mintát vehetnek, aminek alapja lehet bejelentés, gyanú, vagy a kötelező mintavétel ideje is. Rossz lesz egész évben izgulni.
Talán Önök is találkoztak már hasonló esetekkel, és bízom benne, sikerült néhány kérdéskört tisztázni. Ha valaki belép a biogazdálkodás rendszerébe, megannyi információt és segítséget kap a tanúsító és ellenőrző szervektől, melyek betartása nélkülözhetetlen a tanúsítvány megszerzéséhez. Szeretnék minden kezdő és leendő biogazdálkodót arra sarkallni, hogy mielőtt bármilyen növényvédelmi kezelésbe vagy technológiába, esetleg házi megoldások végzésébe kezdene, nézzen utána az engedélyezett készítményeknek, vagy érdeklődjön a szakértőktől.
Bővebb információk az ökológiai gazdálkodás szabályairól Boziné Pullai Krisztina 2018. márciusi cikkében olvashatók.
