Soha nem gondoltam volna, hogy ötvenöt év után osztályt fogok ismételni, ráadásul Nagy István parlamenti államtitkár jóvoltából.
Soha nem gondoltam volna, hogy ötvenöt év után osztályt fogok ismételni, ráadásul Nagy István parlamenti államtitkár jóvoltából.
Pontosítsunk! A Szent Imre Gimnáziumban (egykori József Attila) működik az Európai Fiatalok Fóruma. Ezúttal a GMO került terítékre. A vitadélutánra meghívták Nagy István parlamenti államtitkárt, aki GMO-k és Magyarország GMO-mentes stratégiája címmel tartott előadást, amelyet élénk érdeklődéssel hallgattak a zömében érettségi előtt álló fiatalok. (Az osztályismétlés annyiban igaz, hogy ez a mintegy negyven-ötven főt befogadó – ma tükörterem –, egykoron a 4/a osztályterme volt, ahol magam is az asztalt, a padot és a parkettet koptattam, ahova most visszatérve, képletesen: osztályt ismételtem).
Az előadást követően csak úgy záporoztak a kérdések, én meg jó érzéssel nyugtáztam, hogy annyi közömbös fiatal mellett számosan vannak, akiket a trendi léhaságon kívül más is, pl. a hazánk jövője komolyan érdekel.
Az előadást nem ismételném, mert az olvasóinknak nem mond újat, hiszen lapunkban Heszky professzor sorozata révén erről bőséges információval rendelkeznek. Azt viszont valószínűleg kevesen tudják, hogy kezdeményezésünkre a GMO-mentes ország státust már 11 ország elfogadta és további 6 ország is jelezte csatlakozási szándékát.
A rendezvényt követően megkerestem Nagy István parlamenti államtitkárt.
– Államtitkár úr! Önnek számos elfoglaltsága van, mégis eleget tett az itteni felkérésnek. Miért?
Nagyon fontos küzdelem az, amit most folytatunk GMO ügyben. A fiataloknak tudniuk kell erről, hiszen az iskolapadból kikerülve szembetalálkoznak többek között ezzel a problémával is, akár mint fogyasztók, esetleg termelők, vagy kutatók.
Fontos, hogy kérdéseket fogalmazzanak meg felénk, de önmaguk felé is, hiszen előbb-utóbb döntési pozícióba kerülnek. Mérlegelniük kell az előnyöket és a veszélyeket. Erre akartuk felhívni a figyelmet.
A hallgatóság
– A fiatalok számos kérdést fogalmaztak meg, de legtöbben a szabadkereskedelmi egyezményre koncentráltak: Tiltakozhat-e Magyarország? Ránk erőltethetik-e az egyezményt, ami megnyitná az utat a GM növények termesztése előtt?
A válaszom, hogy tiltakozhatunk, és nem erőltethetik ránk, hogy aláírjuk az egyezményt. A GMO téma fontosságát az is jelzi, hogy az egyezménynek szinte csak ez az egy pontja vitatott, egyébként – mint export orientált – országnak érdekünkben állna az egyezmény aláírása.
– Akkor sem kényszerülünk aláírni, ha azt Brüsszel jóváhagyja?
Akkor sem. Ne felejtsük el, hogy az EU szuverén államok szövetsége, és nem egyesült államok, még akkor sem, ha ezt sokan így gondolják, vagy szeretnék.
– Azt is megtehetjük, hogy mi egyedül nem írjuk alá?
Megtehetjük, de mint említettem a GMO mentesség tekintetében nem vagyunk egyedül és abban bízunk, hogy a hozzánk csatlakozó országokkal együtt sikerült ezt a támadást kivédenünk egy olyan koalíció megteremtésével, ami erős érdekérvényesítő lehet.
– Mi vezette a csatlakozó országokat, hogy megtegyék ezt a lépést, akik közül némelyikkel felemás a viszonyunk?
A jól felfogott érdekeik, és a lakossági nyomás. Felismerték, hogy ennek – mármint GMO növényeknek a termesztése – mekkora rizikóval jár, és milyen társadalmi nyomást jelent számukra. Jobb a békesség alapon, elismerve a lépéselőnyünket, mégis inkább a csatlakozást választották, igyekezve megtartani a lakosság élelmiszerbiztonsági igényét. A jóléti államok egyébként is odafigyelnek az egészséges életmódra és táplálkozásra.
– Akár azt is elérhetjük a szövetségeseinkkel együtt, hogy ezt a vitatott pontot kivegyék az egyezményből?
Akár még ezt is elérhetjük, de azért azt látni kell, hogy óriási gazdasági és politikai erők mozognak a háttérben, akik ellenében nem lesz könnyű ezt a csatát megvívni.
Sajnos, a végkifejletet még nem lehet sem előre látni, sem megjósolni.
Nagy István parlamenti államtitkár
– A fiatalok azt is felvetették, hogy mennyiben igazolható a GM szervezetek káros volta.
Több olyan vizsgálatról hallottunk, amelyek a GM növények káros voltára utalnak. Ezért sem zárhatjuk ki azok esetleges vagy tényleges káros hatását. Nem egy esetben előfordult már, hogy egy-egy gyógyszer, vegyszer káros volta csak évtizedek múltán vált ismertté. Nem tehetjük ki az embereket olyan veszélynek, aminek esetleg évtizedek múlva isszuk meg a levét, amikor már a káros folyamatok esetleg visszafordíthatatlanná válnak. A lényeg, hogy még nem rendelkezünk kellő, és megalapozott vizsgálati eredményekkel a GM szervezetek egészségre gyakorolt hatásáról.
– Meglepte a fiatalok aktivitása?
Kifejezetten örültem neki. A fiatalok általában nem köntörfalaznak. Egyenes kérdéseket tesznek fel és ugyanilyen válaszokat várnak.
– Azt is megkérdezte valaki, hogy akkor az ez irányú kutatásokat be is kell fejezni?
Szó sincs róla. Más a kutatás, és más a termesztés. A kutatás azért is fontos, mert ennek révén lehet a hatásmechanizmusokat tisztázni, új eddig ismeretlen dolgokat felfedezni. A termesztés viszont már a tudomány eredményeinek alkalmazása a gyakorlatban. Ezért óriási a kutatók felelőssége. A lényeg, hogy a kutatás és a gyakorlat jól megfér egymás mellet, már csak azért is, mert egymásra vannak utalva.
– Mint ahogy mi is… úgy általában. Államtitkár úr, köszönöm a beszélgetést!
(Dr. Bódis László – Agrofórum Online)
