Július 28-án lett százéves Bálint György, népszerű nevén Bálint gazda Prima Primissima-díjas kertészmérnök, újságíró, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa, volt országgyűlési képviselő. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:
Gyöngyösön született 1919-ben. Édesapja, Braun Izidor vállalkozó szellemű középbirtokos volt, több nyelven beszélt, édesanyja, Koch Rozália polgári iskolát végzett.
Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1937-ben érettségizett a főgimnáziumban. Fiatalkori példaképeinek egyike Petschauer Attila olimpiai bajnok kardvívó volt, akit egyszer a gyöngyösi vívók meghívtak egy vívóversenyre, és a bemutató asszón Bálint György lehetett az ellenfele.
Kertészmérnöki oklevelét a budapesti Magyar Királyi Kertészeti Akadémián 1941-ben kapta meg. A végzés után hazatért családjához, apja már nagybeteg volt. Halála után ő lett a családfő, vezette a gazdaságot és tanított a Magyar Izraelita Kézmű- és Földművelési Egyesületben.
1942-ben behívták munkaszolgálatra, 1944-ben Mauthausenbe, majd a gunskircheni koncentrációs táborba hurcolták, ahonnan 1945-ben szabadult. A második világháború borzalmait sohasem felejthette, egyetlen testvére maradt csak életben.
A háború után hazatért, a gyöngyöshalmaji birtokon megpróbálta folytatni a gazdálkodást. 1945-ben megnősült, fia, Bálint János 1946-ban született. 1948-ban kulákká nyilvánították, internálással fenyegették, elvették a földjét. Feleségével és kétéves kisfiával Budapestre menekültek a családi birtokról.
1949-ben a Magyar Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát szerzett, előbb a Földművelésügyi Minisztérium megbízásából agrártankönyveket írt és szerkesztett, majd a Kertészeti Kutatóintézetben dolgozott. 1953-59-ig a Mányi Állami Gazdaság főagronómusa volt. Ezt követően a Fejér Megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának főkertészeként dolgozott. 1964-67-ig Budapesten, az Állami Biztosító Főigazgatóság szakértője volt, majd 1981-es nyugdíjazásáig a Kertészet és Szőlészet című lap főszerkesztői teendőit látta el. Ezzel egy időben szerkesztette a Kertgazdaságot, a Kertbarát Magazint és a Kerti Kalendáriumot is. Rendszeresen publikált a Népszabadságban, a Magyar Nemzetben, a Szabad Földben és a Nők Lapjában. Első feleségétől közben elvált, majd 1972-ben újranősült.
1981-től 2009-ig a Magyar Televízió Ablak című közérdekű magazinműsorának állandó munkatársa volt, 1991-től főszerkesztője lett a csatorna Gazdaképző című adásának. Televíziós szerepvállalása óta nevezik egyszerűen csak „Bálint gazdának”.
1989-től az újjászerveződő Budapest Rotary Club tagja, átmenetileg elnöke is volt. 1990-ben megalapította a Nagyváthy János Gazdaképző Egyesületet, amelyet 2012-ig vezetett. 1994-ben belépett a Szabad Demokraták Szövetségébe, a párt Országos Tanácsának tagjává választották. 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő volt. 1995-ben megszerezte kandidátusi fokozatát a kommunikáció témaköréből. 2009-ben kilépett az SZDSZ-ből, alapító tagként részt vett a Szabadelvű Polgári Egyesület (SZPE) megalapításában.
Több mint 30 szakkönyvet írt, heti- és napilapok rendszeres cikkírója. Amit elméletben leírt, azt saját kis mintagazdaságában, balatonfüredi kertjében meg is tudta mutatni. Néhány éve létrehozta és unokájával együtt naponta frissíti honlapját, ahol hobbikertészek munkáját segíti.
Többek között a TIT, a Magyar Borakadémia és az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, az Aranytollas Újságírók Társaságának tiszteletbeli elnöke, több mint hatvan éve a MÚOSZ tagja.
Díjai: a Haza Szolgálatáért Érdemérem, SZOT-díj (1988) és Táncsics Mihály-díj (1990), megkapta az Aranytollat (1998). Átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2005), a Hajléktalan Emberért Díjat (2009) és a Hazám Díjat (2017). Budapest és Gyöngyös díszpolgárai közé választotta 2009-ben, majd Várda és Tarnabod is 2019-ben. Kitüntették a Prima Primissima Díjjal (2017), a Magyar Szabadságért Díjjal (2018) és idén átvehette az Év Agrárembere életműdíjat.
Hetvennyolc évesen vette feleségül Récsey Antóniát, aki korábban több szakkönyvét szerkesztette. Önéletrajza, Keserédes éveim címmel már közös munkájuk eredménye. Büszke arra, hogy fia, János és unokája, András is kertészmérnök lett, sőt miként ő is, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem dékánjai voltak. Legújabb könyve, a Bálint gazda, a százéves kertész (Bánó Andrással közösen) a Helikon Kiadónál jelenik meg augusztusban.
„Az ember sok mindenben változik: ízlése, szokásai, vágyai megváltoznak, de a szakmámat mindig is szerettem, és sohase vágytam rá, hogy valami mást csináljak. Legföljebb az foglalkoztatott nagyon sokszor, mivel lehetne ezt a szakmát ebből a meg nem érdemelt megalázottságából egy kicsit kiemelni” – nyilatkozta.
