A tuskógombák genetikai hátterének feltérképezésével immár el tudjuk különíteni az erdővel egyensúlyban együtt élni képes tuskógombákat az agresszív, támadó, pusztítást okozó változatoktól – magyar kutatók is segítettek ebben.
A tuskógomba (Armillaria) világszerte az egyik legnagyobb károkat okozó erdőkárosító. Az elmúlt évtizedekben több gyors és látványos erdőpusztulást okozott középeurópai erdőkben is, Magyországon például a Keszthelyi-hegység erdőiben tarolt. A tuskógomba elleni védekezést alapozza meg az a nemzetközi kutatás, amely a Szegedi Biológiai Kutatóközpont, a Joint Genome Institute (USA), az ausztráliai Western Sydney University és a Soproni Egyetem együttműködéséből született.
A tuskógombák nagyrészt az emberi szem számára láthatatlanul, a talajban vannak jelen és szinte mindenhol megtalálhatók. Az egészséges, jó védekezőképességű erdőkben a tuskógombák és a fák között egyfajta egyensúlyi állapot van, amely két ok miatt borulhat fel. Az egyik, ha az adott tuskógomba a faj agresszív változata, s az egészséges erdőben is támad és tarol.
A másik, hogy a klímaváltozás negatív hatásai hazánkban is jól érzékelhetőek, elég a tavalyi hőségre és aszályra vagy az idei egyenetlen eloszlásban megjelenő csapadékra gondolni. Ezek a negatív hatások érzékenyen érintik az erdőket: általános egészségi állapotuk romlik, károsítók elleni védekezőképességük gyengül, teret adva ezzel a tuskógombák pusztításának.
„A Keszthelyi-hegység erdőit kezelő Bakonyerdő Zrt.-vel a tuskógomba-pusztítások után, 2016-ban kezdtük meg ezirányú kutatásainkat és projektjeinket. Ennek köszönhetően csatlakoztunk a tuskógomba nemzetközi kutatási programjához, és már 2017-ben publikáltunk egy kiemelkedő színvonalú cikket a Nature Ecology & Evolution folyóiratban, aminek világszerte rendkívüli visszahangja volt. (New York Times is beszámolt róla).
A napokban pedig a legújabb eredményeinkről jelent meg egy meghatározó tudományos cikkünk a Nature Microbiology című szakmai folyóiratban. A mi kutatási területünk a tuskógombák genetikai hátterének feltérképezése. Ennek kiemelt jelentősége, hogy el tudjuk különíteni az erdővel egyensúlyban együtt élni képes tuskógombákat az agresszív, támadó, pusztítást okozó változatoktól”
– foglalta össze Dr. Sipos György, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki karának kutatóprofesszora, a nemzetközi kutatás soproni szakmai vezetője. A nemzetközi tudományos projekt célja természetesen a tuskógombák elleni védekezés, az egészséges és a klímaváltozás negatív hatásai által romló erdők védelme. Tekintettel arra, hogy erdőről és erdőkárosító faj elleni küzdelemről van szó, amelyben a vegyszeres kezelés nemcsak a károsítót, hanem magát az erdőt és a benne található teljes ökológiai értéket pusztítja, csak biológiai védekezése jöhet szóba.
„A tuskógombák pusztítóképességét és virulenciáját nemcsak a saját tulajdonságaik, genetikájuk határozza meg, hanem az őt és a gazdanövényt, azaz a fákat körülvevő egész mikrobiális, más gombákból és baktériumokból álló közösség is. Ebben a közösségben vannak olyan tagok, amelyek a tuskógombák agresszív támadókészségét erősítik, míg más tagok fékezik.
Ezen a felismerésen alapszik egy új, természetbarát, úgynevezett „biokontroll” alapú védekezési stratégia, amellyel kapcsolatban intenzív és eredményes kutatást folytatunk a Soproni Egyetemen, a nemzetközi kutatási program szegedi partnereivel, az SZBK mellett a Szegedi Tudományegyetem TTIK Mikrobiológia tanszékével is szoros együttműködésben”
– mutatott rá Dr. Sipos György. Az erdőket fenyegető agresszív tuskógombák elleni biológiai védekezés úgy a hazai, mint az európai és a globális erdőgazdálkodás számára kiemelt feladat, amely nagymértékben határozhatja meg ökológiai jövőképünket.
