Több vírust adunk át a házi- és vadon élő állatoknak, mint amennyit elkapunk tőlük – derül ki a UCL kutatóinak új, nagyszabású vírusgenom-elemzéséből.
A Nature Ecology & Evolution című folyóiratban megjelent új tanulmányhoz a kutatócsoport az összes nyilvánosan elérhető vírusgenom-szekvenciát elemezte, hogy rekonstruálja, hogyan kerültek át a vírusok egyik gerinces fajról a másikra.
A legtöbb újonnan vagy újra megjelenő fertőző betegséget az állatokban vírusok okozzák. Amikor ezek a vírusok átkerülnek az állatokból az emberbe – ez a folyamat a zoonózis –, olyan betegségeket, akár világjárványokat okozhatnak, mint az ebola, az influenza vagy a Covid–19. Mivel a zoonózisok óriási hatással lehetnek az emberiségre, inkább a vírusok befogadójának, mint forrásának tekintjük magunkat. Emiatt a vírusok emberről állatra történő átvitelére sokkal kevesebb figyelmet fordít a tudomány.
Az ember jelentős fertőzési forrás
A tanulmányhoz a kutatócsoport módszertani eszközöket fejlesztett ki, és a nyilvános adatbázisokban elérhető közel 12 millió vírusgenomot elemezte. Ezeket az adatokat felhasználva 32 víruscsaládban rekonstruálták a vírusok evolúcióját és azt, ahogy gazdaszervezetet váltottak. Ezután megkeresték, hogy a vírusgenomok mely részei mutálódtak ilyenkor.
A tudósok azt találták, hogy nagyjából kétszer annyi gazdaszervezet-ugrás történt az emberről más állatokra (úgynevezett antroponózis), mint fordítva. Ez a mintázat a legtöbb vizsgált víruscsaládban egységes volt. Emellett még több olyan állatról állatra történő gazdaszervezet-váltást találtak, amelynek az emberi faj nem volt a része.
A kutatócsoport munkája rávilágít arra a fontos tényre, hogy a vírusok gyakran terjednek át emberről vadon élő és háziállatokra.
Francois Balloux, a UCL Genetikai Intézet professzora, a cikk társzerzője elmondta: „Az embert csak egy csomópontnak kellene tekintenünk a kórokozókat végtelenül cserélő gazdaszervezetek hatalmas hálózatában, nem pedig a zoonózisok végpontjának.
A vírusok állatok és emberek közötti, mindkét irányú átvitelének felmérésével és nyomon követésével jobban megérthetjük a vírusok fejlődését. Így remélhetőleg jobban fel tudunk készülni az új betegségek kitörésére és új járványokra, miközben a természet védelméhez is hozzájárulunk.”
A vírusok „megtanulnak” az újabb gazdákhoz alkalmazkodni
Az eredmények azt is mutatják, hogy a vírusok gazdaszervezet-váltása hirtelen genetikai változásukkal, azaz mutációval jár, szemben az egyetlen gazdaszervezet mellett történő folyamatos evolúcióval. A vírusoknak tehát alkalmazkodniuk kell az új gazdaszervezetekhez.
Továbbá azoknak a vírusoknak, amelyek már sok különböző állatot megfertőztek, kevésbé kell adaptálódniuk az új szervezethez. Ezek olyan tulajdonságokkal rendelkezhetnek, amelyek eleve alkalmasabbá teszik őket arra, hogy sokféle fajt megfertőzzenek. Más vírusoknak viszont nagyobb mértékben kell alkalmazkodniuk ahhoz, hogy új gazdafajt fertőzzenek meg.
Cedric Tan PhD-hallgató, vezető szerző elmondta: „Amikor az állatok az embertől kapják el a vírusokat, az nemcsak az állatnak árthat, és potenciálisan veszélyeztetheti a fajt, hanem az embereknek is új problémákat okozhat. Hatással lehet ugyanis az élelmezésbiztonságra, ha az állatokat le kell leölni a járvány megelőzése érdekében, mint az elmúlt években a H5N1 madárinfluenza-törzs esetében.
Ezenkívül ha egy ember által hordozott vírus új állatfajt fertőz meg, a vírus akkor is tovább élhet, ha az emberekből kipusztult, vagy akár módosulhat, mielőtt újra megfertőzné az embert. Annak megértése, hogy a vírusok hogyan és miért képesek idővel gazdaszervezetet váltani, segíthet kitalálni, hogyan alakulnak ki új vírusos betegségek az emberekben és az állatokban” – írja a szerző.
Fotó: Pixabay
