Kevesen gondolnák, hogy az aszály miatt hasznavehetetlenné vált kukoricaállomány állatokkal való lelegeltetése rengeteg előnnyel jár.
Szörnyű szezonjuk volt idén is a kukoricatermesztőknek, amit az is jelez, hogy a Magyar Kukorica Klub a NAK Agrárgazdasági Igazgatósága adatai alapján már október 6-án kiadhatta a megyénkénti kukoricatermésre vonatkozó statisztikákat. A betakarítás nem sok helyen nyúlt hosszúra hazánkban, hiszen alig akadt levágni valójuk a kombájnoknak. A lista élén a hónap elején Zala megye állt 5,75 t/ha átlaghozammal, a végén pedig Csongrád-Csanád kullog 1,1 t/ha termésmennyiséggel. Az adatok a betakarítás végéig még némileg változhatnak.
Európában talán Franciaországban hasonlóan katasztrofális a helyzet, ahol 1980 óta a legkisebb kukoricatermést regisztrálhatták a páratlan aszály miatt. Bár a vetésterület ott is csökkent 2025-höz képest, a tavalyinál 35 százalékkal kevesebb összhozam jórészt a kedvezőtlen időjárás számlájára írható. Sokszor és sokan elmondták már, hogy a kukoricának nincs több esélye jó néhány régi termőterületen a termesztési övezet északabbra tolódásával, ám egy-két okos praktika talán megmentheti a kultúrát a kedvezőtlen adottságúvá vált régiókban is.
A szárazság meggyengíti a kukoricák szárát, így azok hajlamosabbá válnak a megdőlésre és a csövek elhullatására. A lehullott szemek idővel csírázásnak indulhatnak, az árvakelés pedig potenciális veszélyforrás a következő kultúrákra nézve, hiszen kártevőket vonzhatnak a területre és kórokozók forrásául szolgálhatnak. Hatékony és környezetbarát megoldás lehet a kukoricatarló, illetve a szárazság miatt fennhagyott növényállomány állatokkal történő legeltetése, mert ez csökkenti az árvakelések mennyiségét, ráadásul gyomirtó szerek használata nélkül, a szarvasmarhatrágya pedig gazdagítja a talajt.
A szemektől a csutkáig
A jószágok először a kukoricaszemeket fogyasztják el, majd a leveleket, aztán a csuhét, és valamennyit a csutkából is megesznek. Ezzel megfelelő takarmányhoz jutnak és a táblát is „menedzselik” a fentebb felsorolt előnyökhöz juttatva. Legeltetés előtt viszont megfelelő vízhozzáférést kell biztosítani az állatoknak, és természetesen a terület elkerítéséről vagy az őrzésről is szükséges gondoskodni, nehogy a marhák elkóboroljanak.
A csoda ráhajtásakor felmerülhet a káros talajtömörödés kialakulása is, ám a Nebraskai Egyetem 16 évig tartó kutatásából kiderült, hogy az állatoknak nincs olyan negatív hatásuk ebből a szempontból, mint a valóban nagy tömegű traktor-munkagép kapcsolatoknak. A hozamcsökkenéstől sem kell tartani, sőt a kukorica őszi legeltetése után hosszabb távon 228 kg/ha termésnövekedést regisztráltak az utána következő szójában. Természetesen azt el kell kerülni, hogy a jószágokat nedves, felázott talajú táblára hajtsuk rá, mert akkor a taposási kár jelentőssé válhat.
Téli legeltetés a kukoricában:
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
