Svájci tudósok közzétették, milyen bonyolult trükkök segítik a halspermiumok célba érését.
A Berni Egyetem ökológiai és evolúciókutató Intézetének kutatói a Tanganyika-tóban élő bölcsőszájúhal-félék szaporodási taktikáit tanulmányozták, eredményeiket a Science Advances tudományos lap tette közzé.
Sok állatfaj hímjei követnek alternatív taktikákat a petesejtek megtermékenyítéséért folytatott versenyben. A kutatók által vizsgált faj üres csigaházban végzi az ikra megtermékenyítését, ami igen eltérő taktikákat tesz lehetővé – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A kutatók megállapították, hogy egyazon faj egymástól különböző hímjei kétféle spermiumot termelnek, van, amelyik a hosszú élettartamra, van, amelyik a sebességre specializálódott.
A szaporodási vetélkedésben a hím állatok sokféleképpen növelik az esélyeiket, egyes fajok tüzes színekkel, pompás tollazattal, fenséges aganccsal vagy feltűnő udvarlási rítussal hívják fel magukra a figyelmet. A Michael Taborsky vezette kutatócsoport azt fedezte fel, hogy az ádáz megtermékenyítési harc speciális spermiumok képződését eredményezheti a hím által követett taktikához igazodva.
A faj nagy testű hímjei üres csigaházakat gyűjtenek, amelyekben a nőstények ívnak, egy-egy házban akár húsz nőstény is rakhat ikrát. A módszer azzal a hátránnyal jár, hogy a hímnek elég erősnek kell lennie a nehéz csigaház cipeléséhez, ehhez akár két évet is várnia kell.
Ez a várakozási idő teszi lehetővé a kisebb hímeknek, hogy kihasználják a nagy testűek fészekrakó erőfeszítéseit: belopóznak a házba, hogy belülről termékenyítsék meg az odabent petéző nőstényt.
Ezek a kis testű hímek sokkal korábban kezdenek szaporodni, mert gyorsan elérik azt a méretet, ami ehhez a parazita taktikához kell.
A két különböző hímtípus ejakulátumának más-más kihívással kell szembenéznie. A kis hímek esetében közvetlenül a lerakott peték közelében bocsátja ki a hal, míg a nagy testű fészekrakó ejakulátumának legalább két centiméterre kell eljutnia, hiszen ez a típus sokkal nagyobb annál, hogy a csigaházba férjen.
Ennek a fajnak az eltérő szaporodási taktikát folytató hímjei tehát a spermiumaik tulajdonságait is „hozzáigazítják” a körülményekhez, ezt vizsgálta meg a svájci kutatócsoport. Megmérték a spermiumok teljesítményét az ikrák felé tartó úton és megállapították, hogy a kis hímek spermiumai gyorsan, igen célirányosan úsznak a peték felé, a fészekrakó nagy hímeké ellenben lassan kezdenek, útjuk kevésbé egyenes.
Ez a kisebb teljesítmény azonban a végén kifizetődik. Megfigyelték, hogy a kis hímek spermiumai gyorsan kifogynak a lendületből, 2-3 perc után elpusztulnak, a fészekrakóké viszont sokkal tovább él, így túléli a célig tartó sokkal hosszabb utat.
Az eltérő taktikához idomult a spermiumok alakja is: a fészekrakókénak nagy a „feje”, hogy elegendő energiát tárolhasson a hosszabb úthoz, a célirányos, egyenes úszás rovására.
