Hagyományos pulykanapi tanácskozást tartottak a szakmai szervezetek 2017. november 22-én. Az ágazat magyarországi és az uniós piacon elfoglalt helyzete nem túl szívderítő, de az előrelépés egyáltalán nem lehetetlen.
Ötödik alkalommal rendezte meg a Magyar Baromfi Terméktanács és a Magyar Pulykaszövetség az amerikai hálaadásnapi ünnephez kapcsolódó szakmai konferenciáját, amelyen a szövetség elnöke, Erdélyi István a pulykaágazat hazai állapotát és a nemzetközi szinten elfoglalt helyét mutatta be.
Lengyel uralom
Utóbbiban rögtön el is helyezte a magyart, mintegy meghatározva az ágazat mozgási lehetőségeit. Mint mondta, a kelet-európai államok 2004-es uniós csatlakozásától – mintegy bázisponttól – számítva az nyugati országok pulykatermelése, Olaszország és Spanyolország kivételével, visszaesést mutat, viszont Lengyelország termelése dinamikusan növekszik. A lengyelek 2004-ben évi 170 ezer tonnát állítottak elő, míg 2016-ban 370 ezer tonnát, 2017-re pedig ez 420-460 ezer tonna körül alakulhat. Ezzel szemben a magyar pulykatermelés 2004-ben 140 ezer tonna körül volt, 2016-ra pedig 101 ezerre csökkent, és 2017-re is e körül várható. A lengyelek „felfutásának” köszönhetően az EU-ban kínálati piac alakult ki.
Erdélyi István megjegyezte, a magyar visszaesés nem a termelési kedv elmaradásának tulajdonítható – hiszen minden olyan jó tulajdonsággal rendelkezik a pulyka, ami a nagyüzemi termeléshez szükséges (például 19 hét alatt képes 20 kg-ra is felhízni) –, sokkal inkább annak, hogy az ágazatba érdemi befektetés nem érkezett, ilyenformán a nagyobb feldolgozást elősegítő új vágóhidak, de még csak mindent tekintetben új pulykatelepek sem jöttek létre. Ami telep létesült, azokat korábbi broiler-, sertés- vagy éppen szarvasmarhatelepek átalakításával hozták létre.
Kitettség-veszélyes állapotban
A magyar helyzet egyéb szempontból sem szívderítő. Az elnök szerint a fejlődés elmaradása miatt meglehetősen kevés cég érdekelt az ágazatban: a két legnagyobb vállalat, a Gallicoop és a Gallfood a termelés 70 százalékét vágja le és dolgozza fel, rajtuk kívül négy-öt kisebb vállalkozás 10 ezer tonna alatti vágást, feldolgozást végez. Ez pedig szerinte komoly kitettség-veszélyt jelez, a két nagy cég bármilyen krachja esetén a termelés is erőteljesen csökkenhet. Továbbá az sem segíti az ágazatot, hogy a hazai pulykafogyasztás meglehetősen mérséklő tendenciát mutat. (Ezzel kapcsolatban Csorbai Attila, a terméktanács elnöke megjegyezte, hogy 2017-ben talán emelkedhet a fogyasztás szintje, mivel madárinfluenza miatt több vásárló inkább a pulykát választotta a megszokott víziszárnyasok helyett. A betegség Erdélyi szerint minimális, közel 200 milliós kárt okozott az ágazatban.) A jelzett európai kínálati piac ellenére fontos a magyar pulykaágazatnak az export – körülbelül 30-35 százalék megy a külpiacra –, mert pénzügyi eredményét ott tudja produkálni.
Puhítani nem érdemes
A szövetség elnöke mindezek ellenére bízik a szebb jövőben. Az előrelépés egyik kulcsa a madárinfluenza mindenkori felbukkanására való felkészülés, a betegség elterjedésének megelőzése vagy megakadályozása. Így mindenekelőtt szerinte az országos főállatorvos által korábban hozott rendelkezések maradéktalan betartása és betartatása szükséges a pulykával foglalkozók és a hatóság részéről egyaránt, úgy véli, ezeket a követelményeket semmiképpen sem szabad felpuhítani, még akkor sem, ha kedvezőbben alakulnak a környezeti feltételek. Ugyanígy az aktuális állatjóléti, környezetvédelmi és a hatékonysági feltételekhez való alkalmazkodás is alap, ugyanis ezek egymással kölcsönhatásban vannak, és befolyásolják a termelést, az eredményt.
Emellett a fejlődés feltételének tartja, hogy az állatjóléti támogatások 2020 után is fennmaradjanak – 2019-ig ezek biztosítottak –, ugyanúgy, ahogy a telepkorszerűsítési források is – e nélkül szerinte versenyképes termelést nem lehet elérni. Az ágazat előrelépése továbbá szerinte akkor biztosított igazán, ha minimum 30 ezer darab pulykás, korszerű, az állatjóléti és -egészségügyi szabályoknak megfelelő telepek létesülnek, illetve teljes körűen megvalósuljon termelők és a feldolgozók integrációja.
(NAK)
