A magas tejzsírmennyiség előnyös az állatok teljesítménye és a gazdaság jövedelmezősége szempontjából. A termelési célok gyakran a tejzsír- és fehérjetartalom megfelelő arányán alapulnak. Irányadó, hogy 1:1,2-nél kisebb arányszám esetén túl kevés a rost a takarmányadagban (szubklinikai acidózis, acidózisveszély), 1:1,2-nél nagyobb arányszám esetén túl kevés az energia (ketózisveszély). Bár a nyár nem feltétlenül ideális időszak a tejzsírszint növelésére, több tényező segíthet legalább a csökkenés minimalizálásában.
A legtöbb tejtermelő és táplálkozási szakember tudja, hogy a tej mennyisége és minősége szezonálisan változik. Így számíthatunk arra, hogy a tejzsírszázalék nyáron élettanilag is alacsonyabb lesz, mint télen.
A környezet hatása a termelésre
A zsír aránya alapvetően a laktáció aktuális szakaszától és a tehén fajtájától függően változik. A genetika kulcsszerepet játszik az állomány tejzsírszintjében, azonban nem lehet eltekinteni a takarmány és az állatjólét hatásaitól sem.
Ha nem tarják be következetesen az etetés idejét, vagy a takarmány nem egyenletes minőségű, az befolyásolhatja táplálkozást és csökkentheti a takarmányfelvételt. Hasonlóképpen, ha a tehenek nem érzik kényelmesen magukat vagy túl nagy az állománysűrűség az istállóban, az negatívan befolyásolhatja a pihenőidőt, ami alacsonyabb tejzsírtartalmat okozhat.
Továbbá minden olyan eljárás, amely csökkenti a környezeti hőmérsékletet és javítja az állatok hőérzetét, az év ezen időszakában kritikus fontosságú a siker szempontjából, és elősegítheti a kiegyensúlyozott takarmányfelvételt és a tehenek jólétét.
Növényi olajok jelentősége
Nem meglepő módon a takarmány összetétele főleg hőségstressz idején kiemelkedő jelentőségű. A túl sok növényi olajat tartalmazó takarmány-összetevők (egyebek mellett szójabab vagy cukoripari melléktermékek) bizonyítottan negatívan hatnak a tejzsírarányra. Ezek etetését alapvetően kerülni kell. A kukoricát tartalmazó nedves takarmányok ugyan mérsékelt mennyiségű növényi olajat tartalmaznak, de általában nagyobb mennyiségben etetjük őket, így szintén problémákat okozhatnak.
Amikor az ezekben az összetevőkben lévő növényi olajban található telítetlen (folyékony) zsírsavak a bendőbe kerülnek, a bendőbaktériumok megpróbálják telített (szilárd) zsírsavakká alakítani. Ezt a zsírsav-átalakítási folyamatot biohidrogénezésnek nevezik, és kétféle módon történik.
A zsírsavátalakítás normál módja nincs negatív hatással a tejzsírtermelésre. Ám ha ez megváltozik, néhány köztes zsírsavvegyület keletkezik, amelyek nagyon drámai és erőteljes negatív hatással vannak a tejzsírtermelésre, ha kijutnak a bendőből és felszívódnak a bélben. Mindössze néhány gramm ilyen köztes termék több mint 0,5 százalékegységgel csökkentheti a tejzsírt.
A tejzsírcsökkenés akkor következik be, amikor a preferált (normál) zsírsav-átalakítás során a bendőt több növényi olajjal terhelik meg, mint amennyit metabolizálni tud, és/vagy amikor a tehén bendőjének pH-ja csökken.
Minőségi rostok, megfelelő mennyiségű szénhidrát és táplálékkiegészítők
Nyáron sokat segít jól emészthető, magasabb rosttartalmú komponensek adagolása. A takarmányrostok szemcsemérete és emészthetősége befolyásolja a semleges detergens rostok teljes bevitelét. A takarmány közvetlenül hat a bendő pH-értékére, a bendő pH-értéke pedig a tejzsírra.
Az egészséges bendőkörnyezet a kiegyensúlyozott szénhidrátmennyiségnek köszönhetően minimalizálja a bendő pH-értékének nagymértékű ingadozását, ami több acetát és butirát képződéséhez vezet. Az acetát és a butirát olyan illékony zsírsavak, amelyek a de novo tejzsírtermelés előanyagaként szolgálnak.
A tejzsírcsökkenéssel kapcsolatos kihívások kezelésénél az első lépések általában a könnyen hozzáférhető növényi olajokat tartalmazó takarmány-összetevők minimalizálását vagy eltávolítását jelentik. A növényi olaj mennyiségének csökkentése csökkenti a köztes zsírsavvegyületek potenciális mennyiségét. Bizonyos esetekben szükség lehet a kukoricaforrások egy részének elhagyására vagy helyettesítésére.
A megemelt nátrium- és káliumszint vagy bendőmódosító táplálékkiegészítők, például élesztő és a közvetlenül etetett mikrobák kedvezően hathat a tejzsírszintre. Érdemes takarmányozási szakemberrel felvenni a kapcsolatot, aki segít megtalálni azokat a takarmány-összetevőket és eljárásokat, amelyek hatnak a stabil bendő pH-értékre.
A bendő egészségét és a kedvező mikrobiális egyensúlyt támogató lépések megtétele segít a tejelőhatékonyság javításában és a tejelő szarvasmarhák teljesítményének optimalizálásában, beleértve a tejzsír-koncentrációt is a forró nyári hónapokban. Ne feledkezzünk meg a tehenek komfortérzetének javításáról sem a következetes táplálékfelvétel és az elegendő fekvési idő elősegítésével.
Fotó: Pixabay
