Legalábbis ez derül ki abból a kutatásból, amelyet az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) munkatársai a közelmúltban végeztek.
A kutatók arra keresték a választ, hogy az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) összetett szeme mely spektrális tartományokra a legérzékenyebb, és milyen fényhullámhosszok a legvonzóbbak e faj számára. Mindez információk abban is segíthetnek, hogy az inváziós rovart kívül tartsuk otthonunk falain.
Minden, amit nem akartunk tudni a (márványos)poloskáról
A rovarok osztálya számos inváziós fajjal „büszkélkedhet”, de ezek közül is kiemelkedik a poloskáké. Nézzünk párat a kiterjedt rokonságból: az ágyi poloska (Cimex lactarius) az ember fő külső élősködőjévé vált szerte a világon, a platánfákat szívogató platán-csipkéspoloska (Corythucha ciliata) a fa levelein, illetve a kérge alatt található, a zöld vándorpoloska jelentős gondot okoz számos gyümölcs- és zöldségültetvényben. A nyugati levéllábú-poloskával otthonunkban is találkozhatunk, de fő jellemzője, hogy a tujákat és a fenyőket pusztítja.
A márványospoloska eredetileg kelet-ázsiai elterjedésű rovar volt, amely az USA-ban az ezredforduló körül telepedett meg véglegesen, Európában pedig a 2000-es évek elején kezdett megjelenni. Bár jól repül, de elterjedése emberi közvetítéssel történt, járművekben, kereskedelmi szállítmányokban utazott mint potyautas.
Hazánkban 2013 őszén kerültek elő első egyedei, majd hihetetlen gyorsasággal hódította meg az országot. A kifejlett poloska 12–17 mm hosszú. A nevét a hátoldal színezettségéről kapta. Alapszíne szürkésbarna, néhol vöröses árnyalatokkal, szabálytalan és helyenként összefolyó fekete pontozottsággal.
Eddig több mint 100 különböző növényfajon figyelték meg táplálkozását, melyek között számos, gazdaságilag jelentős termesztett is szerepel. A lakásokban szeptember, október hónapokban kezd el beköltözni, problémát leginkább a bűzmirigyeiből „veszélyhelyzetben” kibocsátott, kellemetlen szagú váladéka okoz.
A kutatás eredményei
Az ÖK és a MATE munkatársai az ázsiai márványospoloska összetett szemeinek spektrális érzékenységét vizsgálták elektroretinográfiával, illetve azt, hogy melyek azok a spektrális tartományok, amelyek jobban, és melyek azok, amelyek kevésbé vonzóak e címerespoloskák számára.
Egri Ádám, a tanulmány első szerzője az elért eredményekkel kapcsolatosan a következőképpen fogalmazott: „mérési eredményeink arra utalnak, hogy az ázsiai márványospoloska fotoreceptor-készletét alapvetően kétféle, egy zöld- és egy ultraibolya-érzékeny receptortípus alkotja.”
Mindez azért lényeges, mert ez már lehetővé tesz némi színlátást, ami hozzásegíti a rovart ahhoz, hogy vizuális úton találja meg a zöldségeket és gyümölcsöket. Mint az közismert, ezek a rovarok is vonzódnak a fényhez, a télre készülve rejtekhelyet keresnek, alkonyatkor repülnek be olyan lakások és házak ablakain, ahol már égnek a lámpák. Mészáros Ádám PhD-hallgató következőképpen összegezte a kutatás eredményeit:
„Kísérleteinkből kiderült, hogy ezek a poloskák annál nagyobb vonzalmat éreznek a fény iránt, minél kisebb a fény hullámhossza.”
Mindez egyszerűsítve azt jelent, hogy emberi szem számára pirosas, sárgás fényeket a legkevésbé, míg a kék és ultraibolya fényeket a leginkább kedvelik e rovarok. Azaz a rövidebb hullámhosszokban gazdag, hideg fehér fényű lámpák vonzóbbak a poloskák számára, mint a meleg fehér fényűek, amelyekben inkább a spektrum hosszabb hullámhosszú komponensei dominálnak. Összefoglalva azt javasoljuk, hogy aki távol kívánja tartani ezeket a rovarokat, az inkább meleg fényű lámpákat használjon.
(Forrás: www.elkh.org – Fotó: Alban_Gogh/Pixabay)
