Nem is csípnek, sokkal inkább marnak és szakítanak a púposszúnyogok, amelyek idén többfelé megjelentek Magyarországon.
A közelmúltban furcsa és kissé ijesztő hír érkezett Debrecenből: szokatlanul kellemetlen csípésekkel keresték fel sokan a háziorvosi rendelőket Kelet-Magyarország legnagyobb városában. A keletkező foltok hatalmas, akár 10 centimétert is meghaladó kiterjedésűek, heteken át megmaradnak és kifejezetten fájdalmasak és viszketőek. Néha bőrcsomót, gennyes hólyagot alkotnak. A legtöbben azt sem tudják, mi csípte meg őket, ami nem csoda, hiszen meglehetősen apró (2–6 milliméter hosszú) rovar az elkövető.
Akadt olyan páciens, akinek kéttenyérnyi méretűre nőtt a foltja, és már három hete szenved az utóhatásoktól. Másnak a lába is feldagadt – amennyire nem tulajdonítottak tehát jelentőséget a piciny rovarnak és a csípésnek, olyannyira komoly következményei lettek. Pedig valójában nem szúnyogról és nem csípésről van szó. Ilyen esetekben a púposszúnyogra gyanakszik a legtöbb szakember, amely a nevével ellentétben inkább légyszerű megjelenésű. A szájszerve fűrészes, ezzel gyakorlatilag kis darabkákat tép ki a bőrből, a marása emiatt jár súlyosabb következményekkel.
A púposszúnyog Afrikából érkezett Európába, a környékünkön Szerbiában figyeltek fel rá először, és hamarosan megjelent Magyarországon is. Nem az idei az első jelentés a rovarról, a téma gyakran előkerül nyaranta. A púposszúnyog általában a vadon élő állatokat csapolja meg, akár a tehenet vagy a lovat is megtámadja.
Természetesen a Balaton környékén is megjelenhet, hiszen kedveli a vizes élőhelyeket, bár maga a tó védettséget élvez tőle. A púposszúnyog ugyanis az áramló vizekben rakja le tojásait, az állóvizet nem különösebben kedveli. Attól sem kell tartani, hogy berepül a lakásba, a harciasságára a szabadban kell számítani. Ha súlyos tüneteket okoz, elővigyázatosságból orvoshoz kell menni, bár a púposszúnyog marása nem veszélyesebb a nálunk megszokott szúnyogcsípéseknél.
Érdekesség, hogy a feltehetőleg a púposszúnyogok által okozott ártalmakra elsőként magyar szerzők figyelhettek fel. Már egy 16. szövegben az szerepel, hogy az Al-Dunán a „kolumbácsi legyek” csípése következtében gyakori a háziállatok elhullása. A néphit szerint az említett „kolumbácsi legyek” a barlangokból jönnek elő áldozócsütörtök táján. A „kolumbácsi” szó alighanem a szerbiai Golubac/Galambóc nevéből ered, ahol ezek a vérszívók elterjedtek.
Ügyeljünk a (púpos)szúnyogokra!
Szereti az Agrofórum cikkeit?
Állítsa be, hogy gyakrabban jelenjenek meg a Google keresőben! KATTINTSON!
