Bár a fatelepen legalább 4-5-féle fából lehet választani, nem mindenki tudja, hogy ezek fűtőértéke, tehát végeredményben az égés közben keletkező, melegítésre szolgáló energiamennyiség eltérő.
Bonyolítja a helyzetet, hogy a tűzifák víztartalma nagyban befolyásolja a fűtőértéket. Csak a megfelelő ideig szárított fa ég jól. A tűzifa nedvességtartalma égetéskor legfeljebb 20-25% lehet. Viszont a túl hosszú ideig tárolt fa szintén veszít a fűtőértékéből.
Praktikus tudnivaló, hogy a szárazanyag-kilogrammonkénti fűtőérték és a köbméterenkénti fűtőérték eltér egymástól. Mivel a fafajok sűrűsége eltérő, megkülönböztetünk puhafát és keményfát. A keményfa – a lombos fákból, például bükkből, tölgyből vagy nyírfából származó fa – hosszú ideig és egyenletesen melegszik. A puhafa– a tűlevelűek, például erdei vagy lucfenyő – egységnyi térfogatának fűtőértéke kisebb, gyakrabban kell a kályhát újrarakni, mert gyorsan leég.
Fűtőérték vagy égéshő?
A fűtőérték a maximális hőenergiát jelzi, amely egy kilogramm tüzelőanyag teljes elégetéséből nyerhető. A fűtőérték az az energiatartalom, amely egyszerű égésből adódik, például egy fatüzelésű kályhában. Ezt MJ/kg-ban vagy kWh/m³-ben adják meg. Minél magasabb egy fafaj fűtőértéke, annál jobban fűthető egy helyiség. A fűtőérték nem tartalmazza a vízgőzzel vagy más égéstermékkel távozó energiát.
Egy fafajta égéshője a maximális fűtési teljesítményt jelzi, az elveszett energia figyelembevétele nélkül. Az égéshő tartalmazza az égés során keletkező füstgázok kondenzációs hőjét. Az égéshő azt mutatja meg, mennyi hő szabadul fel, ha a tüzelőanyag egységnyi tömegét (1 kg‑nyi mennyiségét) tökéletesen (bőséges mennyiségű oxigénben) elégetjük, és a folyamat végén az égéstermékek visszakerülnek a kiindulási hőmérsékletre (jellemzően 25 ∘C‑ra), vagyis az égéstermék vízgőztartalma kondenzálódik cseppfolyóssá, és lehűl a kiindulási hőmérsékletre. Ez egyfajta „elméleti maximuma” a tüzelőanyagból kinyerhető hőnek, hiszen ez nem szokott bekövetkezni (hiszen a kéményen át többé-kevésbé melegen távozik az égéstermék). Az égéshő ezért mindig magasabb, mint a hőérték.
Miért fontos az égéshő?
Az égéshő azért vált ilyen fontossá, mert a modern, kondenzációs technológiával működő fűtési rendszerek a füstgázok nedvességtartalmából származó energiát is legnagyobb részbenhasznosítják. Így a régebbi rendszereknél a kéményen keresztül elveszett hő hasznosítható. Ezt a hőt a modern, kondenzációs technológiával működő faelgázosító kazánok is hasznosítják. Azonban mivel most az „egyszerű”, nem kondenzációs fatüzelésű kályhákról beszélünk, maradunk a fűtőérték kifejezésnél.
Melyik fafajta fűtőértéke a legjobb?
A bükk, a tölgy és a kőris rendelkezik a legjobb fűtőértékkel. Ezért nagyon alkalmasak kandallóval való fűtésre. A középső szegmensben a nyírfa, a vörösfenyő, a fenyő, az éger és a lucfenyő található.
- A kőris fűtőértéke: 16,9 MJ/kg
- A csertölgy fűtőértéke: 16,8 MJ/kg.
- A bükk fűtőértéke: 15,62 MJ/kg
- A gyertyán fűtőértéke: 15,8 MJ/kg
- Az akác fűtőértéke: 14,9 MJ/kg
- A nyír fűtőértéke 14,2 MJ/kg
- A fenyőfélék átlagos fűtőértéke: 14 MJ/kg
A legjobb tűzifák
A bükk, a tölgy és a nyír a legjobb és legnépszerűbb tűzifa.
1. bükk: A bükk nagyon népszerű tűzifa, úgymond a klasszikus. A bükk kiváló fűtőértékkel és alacsony gyantatartalommal rendelkezik. Egyenletesen ég, ezzel kellemes meleget biztosít, alig szikrázik. A bükk könnyen hasítható.
2. tölgy: A tölgy tűzifaként ugyanolyan jó fűtőértékkel rendelkezik, mint a bükk, és égéskor kiváló parazsat termel. Csersavtartalma miatt a tölgyfa sok levegő-utánpótlást igényel, különben a kémény kormosodhat.
3. kőris: A kőrisnek szintén nagyon jó a fűtőértéke, egyenletesen és csendesen ég, keveset szikrázik. Nyílt kandallókhoz nagyon alkalmas. A kőrist sokan azért nem kedvelik, mert nehezen hasítható és lassan szárad.
4. nyírfa: A nyír fűtőértéke valamivel alacsonyabb, mint a fent említett tűzifáké, de könnyen ég és kellemes meleget ad. Bónusz az illata, amely a maga illóolaj-tartalomból ered. A kéreg jól használható gyújtósnak.
5. Fenyő: A fenyő fűtőértéke közepes. A fa égés közben pattog és szikrázik. Könnyen hasítható, és ami nem utolsó szempont, viszonylag olcsó. A lucfenyő alkalmasabb tűzifának, mint sokan feltételezik. A kandallóba is tehető; szárazanyagban kifejezve még magasabb a fűtőértéke is.
Hogyan kell helyesen tárolni a tűzifát?
Hasábban és rönkként is lehet tárolni a tűzifát, de úgy kell egymásra halmozni őket, hogy szellőzni tudjanak. Érdemes fedett helyre tenni, hogy eső ne érje, akár a ház meleg déli vagy nyugati oldalára, az eresz alá. Tegyünk alá raklapot vagy deszkákat, hogy alulról se tudjon felázni és emiatt elrohadni. Általában a friss fát 1-2 évig kell tárolni, míg 25% alá csökken a nedvességtartalma.
Fotó: Pixabay
